Még az egész általános iskolában kezdődött . Volt egy srác aki jóval az átlagnál lejjebb teljesített . Ez abban mutatkozott meg hogy még ötödikben is dadogásról szólt az olvasása vagy énekórán nem tudta eltapsolni a ti-ti-tát. De mielőtt félreértés esik , sose volt bántva ezért . Igazából ő egészítette ki a csapatot . Utcabeliek voltunk össze jártunk sátrat építeni , bejárni a város melletti erdőket vagy az utca végén elő bácsinak borsót törni az orra alá.
A kis nyezege ,szemüveges srác aki csillogó fogszabályzójával sok viccet ismervén az esős napokon fakadásig hozta tudomasunkra hogy nincs miért szomorkodni.
Majd a tanév végén eltűnt . Gondoltuk elmentek nyaralni. Aztán hatodik osztály elkezdésekor tudomást szereztünk hogy bizony nem lesz tovább velünk ugyanis elköltöztek .
Furcs volt naponta az utcában a házuk előtt mindig elmenni és rájönni hogy az egyik legkedvesebb pajtásunk nincs velünk .
Ahogyan telt az idő , úgy kopót róla az emlék is.