Sikerült végre pótolnom, az eddigi egyik legnagyobb lemaradásomat gamer szempontból. Ennek ugyan meg volt az ára, amit az előző írásomban kifejtettem. Ugyan természetes, de ugyanakkor kicsit kényelmetlen dolog is az, hogy mindegyik platformnak megvannak a maga szuper exkluzív címei. Ennek a tortának a legnagyobb szeletét a Playstation birtokolja. De nem sokkal van lemaradva tőle a Nintendo. És a Nintendo nem kicsit tartja becsben ezeket a címeit. És mivel itt ott hiányosságok ütik fel a fejét a Nintendo háza táján, és a konzoljaik körül, ezért extrém szinten rá vannak utalva ezeknek a címeknek a kiaknázására. A The Legend of Zelda: Breath of the Wild c. játék pedig a Nintendo egyértelműen legnagyobb system seller címe. (A másik pedig a Super Mario Odyssey). És bizton állíthatom, hogy ha ez a játék nem jelenik meg a Switch első napján, akkor ez a konzol se ezt a pályát írta volna be. Biztosan döcögősebb lett volna a rajt. De nem lett az. Mert jött a The Legend of Zelda: Breath of the Wild (mostantól BotW) és a Nintendo jött, látott, és győzött??

Az előző, Playstation 4-es írásom után, adta magát, hogy ezután a konzolvásárlás után is írjak. De ez merőben más indíttatásból íródott. Míg a Playstation 4 teljesen elvarázsolt, addig ezt a Nintendo konzoljáról nem tudom elmondani. De ne szaladjunk ennyire előre. Ismét leszögezném, ez nem teszt, nem kimondottan bemutató, csak egy élménybeszámoló. Nem kell teljesen komolyan venni amiket írok. Ez az én véleményem, az én tapasztalataim alapján!

A Playstation-t azért vettem mert Kojima arra készítette el a Death Stranding-et. És a Death Stranding megjelenéséig, végigjátszottam szinte minden említésre érdemes exkluzív, és nem exkluzív címet a konzolon. És végül ez lett az elsődleges platformom. Aztán miután platináztam a várva várt Death Stranding-et, nem volt nagyon semmi, ami érdekelne PS4-re. És mivel mindig is nyitott voltam az újdonságra, mindig hajtom a jobbnál jobb játékokat, ezért eszembe jutott egy nagy lemaradásom, a The Legend of Zelda: Breath of the Wild. 2017-ben az év játéka szavazásokon földbe döngölte a Horizon Zero Dawn-t. És az óta is a legtöbben úgy emlegetik, mint a generáció legjobb játékát. Szóval úgy gondoltam, jó lenne bepótolnom.

Chapter 0: Előszó

Úgy gondoltam már előzetesen is, hogy ennek a bemutatónak rendhagyónak kell lennie. Mivel ez a játék már a megjelenése előtt is nagy hatással volt rám. Szerintem sokak számára köztudott, hogy mekkora Kojima rajongó vagyok, és mennyire szeretem a Metal Gear szériát. Lehet ezzel egyetérteni, vagy ellenezni ezt a rajongást, ettől még nálam ez megvan. Ezért amikor 2015 decemberében a Sony bejelentette, hogy ők állnak be Kojima, és új stúdiója mögé, hogy segítsék új játékának elkészítésében. Attól a pillanattól kezdve tudtam, hogy nekem kell majd vennem egy Playstation konzolt. Egy konzolt. Nekem. Az elvakult PC gamernek. El nem tudtam képzelni, hogy nekem valaha is konzolom lesz, ráadásul pont Playstation.

Ez egy rendhagyó ismeretterjesztő/elmélkedős poszt lesz. Évek óta, ahogy egyre többet csodálom, és tudok meg Akira Nakai-ról és az ő általa készített Porschékról. Úgy fészkelődik egyre többet a fejembe egy gondolat erről az egészről.

De ne szaladjuk ennyire előre. Valószínűleg ennek a témának a boncolgatására nem a logout a legjobb felület, nagyon szubkultúr téma ez. Lehet, hogy komment sem fog érkezni az írásom alá, de szívesen beszélgetnék erről.

Kezdjük az alapokkal, akiknek elsőre semmitmondó ez az egész.

Ki is Akira Nakai?

Akira Nakai (56) mára már egy autóépítő legenda. Karrierjét drift-tel kezdte, egy Japán drift csapat tagjaként, melynek neve Rough World volt. Nakai ebben a csapatban versenyzett egy Toyota "hachiroku" AE86 volánja mögött. Már ebben az időben is kitűnt a tehetsége. Sok, mára már mindennapos átalakítást, ő vezetett be a drfitesek köztudatába. Olyanokat mint az ültetés, mínuszos kerékdőlés stb stb.

Gondoltam, összeszedem a Playstation 4-en eddig végigjátszott játékokról írt véleményeimet. Ritkán írok külön logout-os bejegyzést játékról. Viszont így könnyebben megtalálom, hogy miről mit írtam. Mert sokszor szoktam belinkelni ezeket a korábbi kommentjeimet, ha valaki egy játékról kérdez, érdeklődik. Szóval ez nem egy önfényező bejegyzés, ez csak egy katalógus.

De az egyszeri idetévedők miatt azért kicsit kifejtem.
Nem mindegyik teljes értékű vélemény, van ami csak egy rövidebb komment. És van ami hiányzik is a felsorolásból. Például a Detroit: Become Human. Pedig az a játék az egyetlen a felsoroltak közül, amit kétszer is végigjátszottam. Aztán ott van a Red Dead Redemption 2, ami az egyik legnagyobb kedvencem. És több különböző kommentben is méltattam. De ez sok játékra igaz. Van viszont olyan, amikor rendesen kifejtett, rendesen átgondolt, és megszerkesztett véleményt fogalmaztam meg, amiben szinte minden gondolatomat leírtam az adott játékról. Olyan is előfordul, amit nem a végigjátszás után írtam, hanem közben, de végigjátszás után nem változott a véleményem. A lista lentről felfele, végigjátszási sorrendbe van rendezve.

Úristen, de nehezen született meg, és születik meg ezekben a percekben, órákban, hetekben is ez a cikk!

Pár hete már nekiálltam, majdnem végeztem vele, amikor úgy döntöttem, és kitöröltem az egészet. Ma is már harmadjára állok neki megírni. Megpróbáltam már mindent, általánosítva, pontokra szedve, mindenre kiterjedően részletezve. Egyszerűen nem működött egyik sem. Tudtam, hogy mit akarok átadni nektek ezzel az írással, de nem tudtam, hogyan tegyem. Egyetlen járható út van szerintem, ha leírom azt, hogy nálam miként zajlott a "váltás", és mi az én véleményem. Ez nem egy termékbemutató, nem egy ismertető. Egy elbeszélő vélemény, amely révén megpróbállak megszólítani, és rávenni arra, hogy gondold át egy PlayStation 4 vásárlását. Nem egy öncélú írás, csak jót akarok. Azt akarom, hogy te is átéld azokat az élményeket, amit egy PlayStation 4 nyújtani tud a játékosok számára.

Viszont ezzel a megközelítéssel van egy nagy gond. Én. Ki vagyok én, hogy hallgassál rám, nem igaz? Főleg, ha még ha jobban ismersz is innen a fórumról. Sajnos ez van, vagy elhiszed azt, hogy jó szándékból írok, vagy nem.

Élménybeszámoló a V4 Future Sport Festival vasárnapi napjáról.

Amikor felreppentek az első hírek, hogy Magyarországon nagy Esport versenyt terveznek rendezni, egyáltalán nem kaptam fel rá a fejem. És úgy gondoltam szépen majd elhal ez a kezdeményezés ahogy szokott. Aztán egyre jobban körvonalazódott, hogy itt tényleg valami lesz. 2 milliárdos állami támogatás, CS:GO top csapatok, több versenyszám. Viszont még mindig ott volt bennem, hogy túl szép ez, hogy igaz legyen.

Én az mellett, hogy elég nagy kocka vagyok, nagyon szeretem az esportot. Sőt, annyira, hogy ha visszatekintek az időben akkor a játékok iránti szeretetemmel szinte egyszerre alakult ki az érdeklődésem az esportal kapcsolatban is. A 2000-es évek elején már Counter-Strike NiP, mTw, SK, eoLithic meccseket néztem. Aztán pedig picivel később már Quake 3-at is, fatal1ty, Cooller stb. Persze már amennyire akkoriban lehetett nézni, mert akkor még csak demo-k beszerzésével jutott ilyen meccsekhez az akit ez érdekelt. Volt akkoriban a játékostársadalomnak egy szűk rétege aki már akkor is felfigyelt az esportra. Később egyre-másra jöttek az újabb játékok amik felkeltették a figyelmemet. Mostanra már jó pár esport játékot követek, Major-ök, The International, Six Invitational, Summit stb stb. Természetesen kevesebb időm jut már rá, de szeretek képben lenni legalább nagyjából a különböző esport játékok híreivel.

Tavaly írtam az első évértékelésemet, és elég sokan elolvastátok, kommentek is szép számmal jöttek. Szóval úgy gondoltam idén is visszatekintek a tavalyi évre. Így január 9 felé én is megkezdtem immár hivatalosan is az idei évet, szóval lássuk. Nem könnyű pozitívan visszatekintenem, sajnos az irl megpróbáltatások miatt. Erről itt nem fogok írni, de megpróbálom ezt félretenni.

Kezdeném a filmekkel. Ez könnyű számomra, mert volt két véglet. Egyik oldalon ott volt a Blade Runner 2049. Egész évben vártam ezt a filmet. Annyira biztatóak voltak az előjelek, a rendező, a szereplők, az alap. És még így is sikerült felülmúlnia a várakozásaimat. Én egy nagyon jó filmre számítottam, de szerintem ez inkább instant klasszikus lett. Szerencsére nagyrészt elég jó filmekre mentünk moziba. Baby Driver, Dunkirk, mind remek filmek a maguk stílusában. Köztudottan nagy DC fan vagyok, ezért szeretnék pár szót megejteni a Justice League filmről is. Amit nem vártam, féltem tőle. Az előzetes herce-hurca, utóforgatások stb. miatt. Nem is akartam moziba nézni, de adódott egy szabad hétvége, és úgy gondoltam legyen, lássuk. Már a moziba befele menet is spannoltam maga, idegtől kidudorodó érrel a nyakamon ültem be. "Na gyere, hadd lássalak, most majd jól kidühöngnöm magam" - gondoltam. És nem! Nem volt rossz! Persze egy valamire való kritikus ízekre tudja szedni, és én igazat tudok neki adni. Viszont ahogy néztem nem töprengtem, nem agyaltam túl (pedig jellemző rám), és tetszett. Egyedül ez az "ergya" Flash volt gáz benne. Ezra jól hozza a karit, csak sajnos túl kreténre írták. Viszont Batman "átívelős, vérzős" poénja az egyszerűen classic! Rég röhögtem olyan jóízűt. Ja igen, majd elfelejtettem a bajusz cgi, az csak egyszerűen #facepalm. Láttam sok filmek, kettőt emelnék még ki említés szinten, amik pozitívumok voltak, a Shot Caller, és a Wind River. Negatív oldalon nem fogom a dolgokat túlragozni. Sok sz*r film volt idén, említésre sem érdemesek. Viszont volt egy. Egy... Egy utolsó film decemberben. Az utolsó Jedik. 30 éves vagyok. Star Wars fan. És teljes bizonyossággal kijelentem, hogy soha életemben nem csalódtam még ekkorát egyetlen egy filmben sem. És mielőtt bárki elkezdi a hülye "divat fikázni" szöveget. Azoknak feltenném a költői kérdést, hogy oszt' hülyének lenni divat e? hö? Mert, hogy ezt a filmet épeszű, értelmes ember meg sem próbálja védeni az fix.

Réges-régen szerettem kísérletezgetni, szerettem csinosítgatni a windows-t. Aztán ennek mindig rendszer újratelepítés lett a vége. Ezért hosszú időre le is szoktam erről. Aztán tegnap unalmamban elkezdtem olvasgatni. Elsőre csak a parancsikont jelző nyilakat akartam eltüntetni az ikonjaimról. Ami egy egyszerű registry-s sor beírásával sikerült is. Aztán a dolgok egymást követték. Lettek új ikonok is akkor már. És szembe jött velem a Rainmeter szoftver is, amiről hallottam korábban, de sose akartam kipróbálni. Nézegettem a Ph!-s Desktop modding verseny műveit is, ott is vannak szép dolgok.

Általánosságban nem szeretek semmit feltenni ami folyamatosan fut a háttérben. Remélem nem lesz gond a géppel ezek után.

Szóval a dolgok egymást követték, és így született meg ez: [link]

A videó leginkább a Spotify pluginokat mutatja be, de szerintem jól látható az összkép.

A Noclip youtube csatorna gondozásában készülő hat részes dokumentumfilm első része, végre tegnap megjelent. A minisorozatot közösségi finanszírozásból készítette Danny O'Dwyer. Bemutatja a CD Projekt történetét a kezdetektől, egészen a Witcher 3 elkészítéséig (és reménykedjünk, hogy kicsit tovább is).

1. rész: The Story of CD Projekt

2. rész: Remembering The Witcher 1 & 2

3. rész: Designing The World of The Witcher 3