Emlékszem, amikor még kisgyerek voltam, általános iskolás, meglátogattunk távoli rokonokat. És ott a rokon fiúnak volt egy Playstation (1) konzolja. Nekem akkor maximum lengyel piaci sárga kazettásom volt, és egy Nintendo SNES. Két játékot mutatott meg, az egyik a Metal Gear Solid volt, a másik egy Tenchu nevezetű. Nindzsás lopakodós! Kikerekedett szemekkel ámultam, hogy Wáó!! Olvastam róla az 576 Konzol magazinban, viszont élőben lehengerlő volt. De sose játszottam vele. És ha belegondolok, az elmúlt nagyjából 20-25 évben még hasonlóval sem. Ezért is ragadott magával a Ghost of Tsushima már első kedvcsinálója is. Az első gameplay trailer után pedig semmi kétség nem volt az előrendeléssel kapcsolatban.
Alapvetően vonzódom a Japán kultúrához, és ezen belül a szamurájokhoz is, de egyáltalán nem vagyok szakértője, se Japánnak, se a harcosainak. Ezért nagyon izgalmas kalandnak ígérkezett ez a játék. Ami az előzetes információk alapján, próbálja mindezt hitelesen is bemutatni. A hitelességéről bár nem tudok véleményt alkotni, de az élmény az nagyon jó volt, amit ez a játék adott.
Nagyon izgalmas hónapokon vagyunk túl a Sony jóvoltából. Két különleges, és szerintem nagyon jó játékot kaptunk tőlük az elmúlt két hónapban. Két kiváló játék, és mégis két mennyire más élmény. Objektíven nézve nehéz fogást találni a The Last of Us Part II-n. Én is éltettem az írásomban. Pár hét elteltével, így visszagondolva, a TLoU2 nem volt egy kellemes élmény. Drámai volt, nyomasztó, nem egy jóleső játék, amire szívesen gondol vissza az ember. A Ghost of Tsushima ellenben az. Egy nagyon kellemes, szórakoztató játék. Amivel jó érzés, élmény játszani!
A Ghost of Tsushima sok játékból merít. Első nap el is gondolkodtam rajta, hogy vajon helytálló e az állítás, hogy ez az Assassins Creed Japan. Mivel én messziről elkerülöm a mostani AC játékokat, ezért erre nem tudom a választ.
De a Tsushima nagyon emlékeztetett a The Witcher 3: Wild Hunt-ra. A készítők rengeteg megoldást merítettek onnan. És ha nem is közvetetten emeltek át dolgokat, de szerintem iránymutató volt számukra az a játék. Ezek mellett a Red Dead Redemtion 2 is eszembe jutott róla. És bár felérni a Witcher 3 és a RDR2 szintére szerintem nem sikerült a Tsushimának, de szépen felsorakozott mögéjük, és semmi szégyenkezni valójuk sincs az alkotóinak. Remek munkát végeztek. És az Infamous-ok (azok se voltak rosszak annyira) után ez egy igazán nagy teljesítménybeli ugrás.
A játék hozza, a ma már nagyon népszerű, nyílt világú, akció RPG-k sajátosságait. Nagy bejárható térkép, fejleszthető tárgyak, és hős, rengeteg gyűjtögetni, és felfedezni valóval. Mindez egy elfogadható történettel nyakon öntve. A történet nem túl fordulatos, nyakatekert vagy pörgős. De ezt azért nem rovom fel a játéknak mert szerintem egy földhözragadt, szamurájos témához nem is illene. Kíváncsi voltam, hogy vajon lesz e misztikum, fantasy elem a játékban. De csak érintőlegesen rugaszkodik el a valóságtól, és akkor is csak a fantasy ígéretével kecsegtet, de a megoldás mindig "hétköznapi".
A történetről röviden, spoiler mentesen annyit, hogy egy magányos harcos bosszú küzdelme, az anyaföldét megszálló Mongolokkal szemben. Úgy gondolom hitelesen mutatja be a szamurájok kultúráját, családokon, becsületen, áruláson, és a harcos elveket felborító cselekményen át.
Szerencsére a játék mellékküldetései is saját kis történeteket kaptak, amik érdekes, és olykor tabunak számító témákat is boncolgatnak. Mint a pedofília, a biszexualitás, rabszolgakereskedelem. Persze mindegyik témát kényesen, és óvatosan érintve csak. Szóval itt a Witcher-hez hasonló színvonalú mellékszálakat kapunk. Csak kevesebbet. Szerencsére egyetlen küldetés sincs amik arról szólnának, hogy ölj meg "x" számú... gyújts össze "x" számú... A gyűjtögetés dolgok mind a játékosokra van bízva, hogy akarja e csinálni, avagy nem. Persze a fejlesztésekhez, az alapanyagok gyűjtése ajánlott. De a felfedezés, az szinte teljesen szabad.
Márpedig felfedezni való az akad bőven! És érdemes is, mert Tsushima tája igazán magával ragadó. Öröm bejárni, és felfedezni a titkait. Hirtelen nem tudnám megmondani, hogy mekkora a játéktér mérete, de én "szakmailag" azt mondom, hogy "pontjó". Nem érezni túl nagynak, se kicsinek. Ráadásul igen változatos is. Na meg gyönyörű! Nagyon gyönyörű!
Egészen elképesztően néz ki a játék. És ez egyáltalán nem a grafikai engine-nek köszönhető. Hanem a hihetetlenül szép art design-nak! Mert nem ebben a játékban vannak a legélesebb textúrák. Nem ebben a játékban vannak a legtöbb poligonból álló modellek. De az a stílus, amivel ez a képi világ meg lett alkotva, az kimagasló. Pedig olyan olcsó trükkökkel operál, mint az végtelenségig túlszaturált színek, a folyamatosan a képbe beégő napsugarak. A végtelenségig hulló falevelek. De akkor is csodás. Kidülledt szemekkel, tátott szájjal szinte falod az egészet, kiégeti a szemedet mint ha 2 méterről a napba néznél. De jó, nagyon jó! Leszámítva talán az ACT 3-at, ahol a helyszín szerintem a korábbiakhoz képest unalmasabb, és érdekes anomáliákat véltem felfedezni a fény effekteknél is.
A megjelenítéshez, és a látványhoz tartozik még a híres Kurasawa mód, és a "Drámai kontraszt" opció. Utóbbi még rátesz egy lapáttal a fentebb leírt szaturációhoz. De az már nekem sok volt, nem tetszett annyira.
A Kurasawa mód önmagában egy kuriózum. A híres, japán filmrendező Kurasawa Akira filmjei, és stílusa előtt tiszteleg ez az opció. Ami által a játék fekete-fehér árnyalatba vált. Ráadásul a hangokat is a régi filmek, elmaradott színvonalához butítja. Érdekes, ötletes opció ez. Még se használtam sokat. Mert az átvezető jeleneteknél ugyan tényleg ad pluszt a hangulathoz. De felfedezés, harcok alatt, számomra nem tett hozzá semmit, inkább fura volt.
Mint korábban említettem, a játék akció rpg. Ezáltal lehetőségünk van fejleszteni is a karakterünket, és a tárgyainkat. Valamint jó sokat harcolni. A harc élvezetes. Nem egy kimondottan kifinomult harcrendszer, de nagy kivetni valóm nem volt ezzel kapcsolatban. Talán egy targetelés lehetősége hiányzott. Bár nem vagyok biztos benne, hogy jó lett volna itt. Azért kipróbáltam volna.
Eleinte meglepődtem a harcon. Ütöttem, vágtam mindenkit. Nyomkodtam a támadás gombokat mint a félőrült. És meglepődtem, hogy ez nem igazán célravezető taktika. Ebben a játékban a védekezés, és a megfelelő alapállás megválasztása pont olyan fontos, mint a jól időzített támadások. Igen, vannak alapállások, harci stílusok benne. Amik különböző ellenféltípusok ellen változnak. Ebből négy van. És szinte kötelező használni, váltogatni őket. Ámbár, a kezdeti nehézségeket nagyon gyorsan átlendülve, beleütköztem a játék legnagyobb problémájába, ami a nehézség...hiánya. Borzasztó könnyű a játék! Pedig én mindig a nehezebb, harcolós utat választottam. Természetesen lehetőség van a lopakodásra is, és ez a rész is szerintem nagyon jól kidolgozott. De egy apró spoilert megengedek most magamnak (nem kell izgulni, nem vészes). A történet egyik fontos eleme a szamuráj lét,
Rengeteg tárgy van, rengeteg fejleszthető skill. És mindezek megszerzése ráadásul túl gyorsan kivitelezhető. Ezáltal nagyon hamar lehet a karakterünk "over power". A játék utolsó harmadára már teljesen kimaxolt karakterrel érkeztem. Szerencsére pár napja jött is a frissítés, egy teljesen új nehézségi szinttel, a Lethal/Halálos-sal. Volt szerencsém így befejezni a játékot. És így már jó volt a helyzet. Így se volt túl nehéz, de nagyon könnyen meg lehet ezen a szinte halni, ha hibázik az ember. A játék egyik legjobb elemei pedig, a duel-ek, igazán nehezek így.
Nekem nem tetszett sajnos az se, amit maga a történet erőltetett ránk. Igaz, teljesen megértem, és a narratíva megívánta, de sokszor érdekes volt az átvezetők szövegét hallani, ami nem igazán passzolt az én tetteimmel. Mert ugye
Technikailag nem egy csiszolt gyémánt a játék. Inkább egy csiszolatlan, de gyémánt! Ezzel arra akarok utalni, hogy lehet szőrszál hasogatni a néha előforduló, kisebb hibák miatt. De az élményből nem vesz el ez semmit. Én is alkalmaztam akaratomtól eltérően a "híres Döglött Daru" harctechnikát (elnevezést köszi S e t h-nek 
). De nem érdekel. Viszont semmi olyannal nem találkoztam, ami komoly hiba lenne. Ilyen szempontból például a Days Gone-ra hajaz a játék. Az se volt tökéletes. De jó volt vele játszani, hangulatos volt. Akkor meg kit érdekelnek az apróságok!? Ugyanakkor olvastam, hogy sajnos trophy bugok is előfordultak pár embernél, szóval platina ilyenkor ugrott.
A játék szerencsére teljes magyarítást kapott. Én magyar felirattal, (és Japán szinkronnal) játszottam végig. Amivel a nevek magyarításán kívül, nekem semmi bajom nem volt. De Jin mint Dzsin... Há' nem tudom, én nem láttam se Aladdin-t, se csodalámpást, hogy lett ebből Dzsin?! Szerintem kár volt magyarítani a neveket.
Számomra egy nagyon kellemes végigjátszás volt ez. Meg sem álltam a platináig. Mert egyszerűen könnyed volt, természetes. Semmi rosszat nem tudok igazából felhozni a játékkal kapcsolatban. Olyan volt ez mint a Spider-Man. Azt is ugyan ilyen könnyedséggel, és élvezettel játszottam végig, majd platináztam. Nincsenek idegesítő dolgai, nem fárasztó. Egy hangulatos, élvezetes mese Japánról, Tsusimáról, és a szamuráj létről. Mindenkinek ajánlom ezt a játékot. Nálam jelenleg a legesélyesebb az év játéka címre.
Mit is mondhatnék még? Gyönyörűen búcsúzik a Playstation 4. Nem szeretnék ömlengeni, de jelenleg nincs kérdés a felől, hogy a Sony, és a stúdióik, egy teljesen más ligát képviselnek mint a legtöbb játékfejlesztő stúdió. Igazán hálás vagyok ezekért a játékokért!
A végére, szokás szerint pár screenshot (400 képet lőttem, szóval tényleg csak pár közülük):
Mondjuk a csodálkozó és tágra nyílt szemek amúgy is nehezen mennének nekik, de legalább valami... ubiék ezt már kezdték bevezetni, itt is jól jött volna ilyen apróság. Ezen kívül viszont nem nagyon tudnék belekötni, nagyon szuper.
Pedig nem kis nevet mint a Mass Effect trilógia szorított le az első helyről.![;]](http://cdn.rios.hu/dl/s/v1.gif)
