Nálunk minden macska cickány. Egész egyszerűen, mert macskák, a macska másnéven cica, a cicát cicnek is becézzük, a cicből pedig egyértelműen következik a cickány ( ) Persze van normális nevük is, de azokat is úgy szétbecéztük már, hogy meg nem mondaná senki, hogy mi volt az eredeti. Például itt van Mancsu, alias Csúszka, alias Csuszi vagy Csuszkány. Az ő eredeti neve Manó. De itt van Putyusz is, aki Bogyó néven látta meg a napvilágot. Imádnivalóak, őrültek, szeretnivalók, csintalanok és néha az őrületbe kergetnek, de az biztos, hogy unalmas lenne a nap nélkülük. Imádjuk őket és ők is minket (legalábbis amikor kajásak vagy szeret hiányuk van).

Következzen egy kis válogatás a mi kis kedvenc cickány fajzatainkról, a teljesség igénye nélkül:

De édesek.... *.* Tömör-cukiság

Mivel nagyon rászoktam a digitális alkotásra, ezért gondoltam nekiállok kicsit kézzel rajzolni, tehát beszereztem pár ceruzát, meg egy vázlat füzetet. (Az is közrejátszott, hogy mostanában nagyon sok időm van és nem igazán férek oda a nagy géphez, mert párom befoglalja. Kellett valami elfoglaltság.)

Nekiálltam alkotni... megosztom az első fázist, aminél pihenőt tartottam, de kérlek titeket: annak tudatában bíráljátok, hogy kb. 4 éve nem rajzoltam ceruzával komolyabb képet.

Második fázis:

Felismeri valaki ezt az embert????

Tegnap eléggé érdekes buliban volt részem. Révén én vagyok a partyfotós, mászkálnom kell minden fele és látok dolgokat, mert hát az a dolgom, hogy figyeljek és lekapjam a jó pillanatokat.
Hihetetlen, hogy az ember egy tömeg-vedelési rituálén hogy tud viselkedni...

Kezdem is: amikor bementünk, még szinte senki nem volt, leültünk a helyünkre. Néztük, ahogy a környék egyik rádió csatornájának a DJ-je állítgatja a dolgokat és pakolgat a pultnál. A tudatomban az maradt meg, hogy ketten lesznek, ám kiderült: a másik DJ beugrott egy másik helyre egy órát zenélni, de fél 12-re megérkezik.
Várunk, várunk... Gyűltek az emberek, ám láttam, hogy mindenki csak ácsorgott a táncparkett szélén és néztek ki a fejükből. Senki nem táncolt, útközben összetalálkoztam a hely tulajának a fiával és mondtam neki, hogy hát nem nagyon táncolnak a népek, mire felvilágosított, hogy valószínűleg a másik DJ-t várják és majd akkor fognak.
Vártunk tovább, nem volt mit fényképezni, így maradtam a helyemen én is. Nézegettük az órát, fél 12 elmúlt, a híres neves DJ még sehol, 3 ember táncikált a parketten.
Közben körbementem párszor, kattintottam egy-két képet, aztán egy megtermett férfiegyed oda jött hozzám, hogy nem rég ő köszönt rám a kocsmában (beültünk beszélgetni párom egyik ismerősével). Azonnal csináltattak velem x darab képet, minden lehetséges felállásban, majd elkezdte mondani, hogy nem tudta, hogy ki vagyok, csak viccből köszönt rám, de most, hogy meglátott, már beugrott neki. Hát valami fantasztikus. Alig akart a dolgomra engedni, de közöltem vele, hogy jó bulizást, megyek körbenézek és csinálom, amit a fotósok szoktak. ()
Nem találtam semmi fotózni valót, így leültem a helyemre. Kb. egykor néztünk rá megint az órára, akkor érkezett meg a másik DJ. (Jó, hogy fél 12-re várta mindenki )
Mászkálgatott kicsit még ő is, aztán beállt zenélni, lassan a tömeg is elkezdett táncolni, nekem pedig beindult a munka.
Annyira sokan lettek hirtelen, hogy mozdulni se nagyon lehetett a táncparkett szélén biztonságosan. Egy alkalommal benn is ragadtam vagy fél órára a mellette lévő leálló sávba, aztán valaki kegyetlenül leöntötte a gépem és engem boros-kólával, na akkor azt hittem, hogy mindjárt szívbajt kapok és a mentő visz el, ha lesz valami baja (tudniillik, azért nem olcsó mulatság egy ilyen gép).
Nagy nehezen visszaültem a helyemre, hiszen nem nagyon bírom a tömeget, na meg mindenki piával és cigivel hadonászva táncolt, volt olyan is, hogy 2 centire legyezett el valaki cigivel a fejem előtt, ha gyorsabban sétálok, szépen belenyomta volna a szemembe a csikket.
Kezdett nagyon "beindulni" a buli... törtek az üvegek, a párok részegen nyalták-falták egymást. Ismételten rám hozták a frászt, tánc parkett mellett álltam, egy srác a barátnőjével eléggé egymásra voltak feszülve, gondoltam nem nézek oda, mert engem nem érdekel, végül annyira nem figyeltek semmire, hogy levertek egy üveget mögöttem. Na akkor ha valaki látott, biztos röhögött, mert hatalmasat ugrottam és azonnal tipliztem el onnan vissza a helyemre.
Közben odajöttek még páran, hogy kellene nekik kép, eleget tettem a kérésüknek. Volt, aki beszólt, hogy "Fényképezzél b*zdmeg!", vagy hogy ne tegyem fel a képet az webre, mert vele ilyen papírt nem írattak alá (ki van írva az oldalra, hogy a belépéssel elfogadja, hogy fénykép készülhet róla, ami felkerül a weboldalra), furamód utána ő is ott pózolt nekem.
Az emberek estek-keltek a kövön. Már egyáltalán nem tűnt jó bulinak, a tömeg is kezdett szörnyen feszélyezni, szóval a távozás mellett maradtunk.

Mivel nagyon rég rajzoltam úgymond művészibb képet, ezért elkezdtem visszarázni magam ebbe a stílusba, természetesen digitálisan... Így született meg gyakorlásképp a következő kép, ami ugyan még nincs kész, de szeretném megosztani veletek:

Szeretném kiemelni, hogy nagyon rég rajzoltam ilyet szénnel/ceruzával, ráadásul ez digitálisa készült, szóval a hibákért elnézést. Várom az építő jellegű kritikákat.

Dolgok...

LadyLorien
... dolgok, amiket nem mondunk el senkinek, mert nem akarjuk, hogy sajnáljanak...
... dolgok, amiket más képtelen megérteni, hiszen csak mi tudjuk, mert mi éltük át...
... dolgok, amik nagyon bántanak minket, de mégsem mutatjuk ki...
... dolgok, amiket képtelenek vagyunk egymásnak elnézni...
... dolgok, amik nélkül nem tudunk élni és nem is akarunk...
... dolgok, amik nem nagyok, de mégis boldoggá tesznek minket...
... dolgok, amiket nem várunk, mégis kapjuk, legyen akár rossz, akár jó...
... dolgok két ember közt, akik tisztelik egymást...
... dolgok, amikre nincs válasz...
... dolgok, amiket nem akar tudni senki...
... dolgok, amikre nincsen szó...
Invadrr_Zim
... dolgok, amiket kénytelenek vagyunk egymásnak elnézni...
... dolgok, amik nélkül tudunk élni mégsem akarunk...
... dolgok, amik nagyok, mégse tesznek boldoggá minket...
... dolgok, amiket elvárunk, mégse kapjuk, legyen akár rossz, akár jó...
Geri Bátyó
...dolgok, amiken nem tudunk továbblépni.
...dolgok, amiket nem tudunk megosztani azzal, akivel kellene.
...dolgok, amik életünk végéig kísértenek.
Samus
...dolgok, amiken nem tudsz továbblépni.
...dolgok, amiért állandóan sírni tudnék, és sírok is...
myteve
...dolgok, amik voltak, és lesznek...
...dolgok, amik nyomot hagynak maguk után...
Tim82
...dolgok, amiken csak azért nem lépünk túl, azért nem engedjük el őket, mert azt hisszük, hogy az milyen rettenetesen nehéz... miután pedig túlléptünk rajtuk, elengedtük őket, rájövünk, hogy ez könnyű volt - a nehézséget mi magunk okoztuk...
e=mc²
...dolgok, amikről még te sem akarsz tudni...
...dolgok, amiket még te sem akarsz elfogadni...
nem_tom
...dolgok, amiket szeretnénk, még akkor is ha tudjuk, hogy lehetetlen...
...dolgok, mik elől elbújunk...
...dolgok, amikért akár az életünket is adnánk...
...dolgok, amikért küzdünk...

Kedves Fórumozó társaim!

Sokszor olvastam már kezdő íróktól a kérdést: "Hogy kezdjek neki a könyvemnek?", de a válaszok többsége csak arról szólt, hogy írj és majd lesz valami belőle, ezért szeretnék hozzátok fordulni a következő néhány kérdésemmel:

1) Mikre kell ügyelni írás közben? Mik az alapvető hibák?
2) Mitől lesz jó egy könyv?
3) Hogy kezdjek hozzá a könyvemhez?
4) Tegyük fel, hogy valaki írni szeretne egy Harry Potterhez hasonló témájú könyvet, mire kell ügyelnie, hogy ne legyen belőle később probléma? ( Nem fanfic-ről, hanem varázslással kapcsolatos irományról van szó.)
5) Egyéb hasznos tanácsok...

Előre is köszönöm mindenkinek!

Végre én is csináltam, mert láttam, hogy sok mindenkinek van és hasznos...
Nézd meg, ha érdekel és írj kommentet vagy ide, vagy oda.