Kezdd azzal, hogy megbecsülöd, amid van és nem azután sírsz, amid nincs.

Sokaktól hallom, hogy ez a bajom, az a bajom, ez nem jó, erre nincs pénzem. Folyton csak a dolgok hiányát emlegetik fel, de azt sosem, hogy mijük van és mit értek el az életben, mit sikerült megszerezniük.
Alapvetően, ha nem a hiányt néznék, hanem ami van, szerintem az emberek sokkalta boldogabban kelnének fel reggel.
Felnőtt korban is gyakori jelenség a kisgyerek effektus, amikor is megszereznek valamit, három napig örülnek neki, aztán rájönnek egy reklám, hirdetés vagy ismerős mesélése alapján, hogy más is kell még, valami, amit nem kaphatnak meg és ezt gyakorta felemlegetik panaszkodás ként az ismerőseiknek.

Boldog akarsz lenni? Kelj fel, nézd azt, hogy mid van és hogy mit értél el, ne mindig csak a negatív dolgokat! Ha mindig csak a negatívumokat nézed, sose lehetsz boldog és ha nem vagy boldog, nem élhetsz teljes életet sem!

Keresed, keresed, futsz az árnyéka után, de nem találod. Kapcsolj ki, olvasd el a cikket!

Mindenki életének van egy olyan pillanata, amikor eléri azt a bizonyos kereszteződést, ahol megpillantja jövőbeli jelöltje várakozó alakját, majd pedig kézen fogva egy irányba indulnak el, amint zöldre vált a lámpa.
Ámbár eddig a kereszteződésig rögös az út és sosem tudhatjuk igazán, hogy mikor is értük el, de ha feladjuk a reményt és nem próbálkozunk, garantált, hogy sosem következik be ez a "csoda".

Egy tönkre ment kapcsolat után elhamarkodott kijelentések hagyhatják el a szánkat: "Senkinek sem vagyok jó", "Az én társam nem ezen a világon van" és természetesen a jó öreg: "Nekem nincs szükségem senkire, feladom a keresést, mert mindig csak csalódok".
Kellj fel a padlóról és ha már ott vagy, szedd fel a melletted torlódó szemét kupacot is, tedd rendbe az életed és kapd össze magad, mert enélkül nem megy.
Ne azon keseregj, hogy a hőn áhított nagy Ő nem toppan még be az életedbe! Talán túl görcsösen kerested, talán azt is nagy Ő-nek akartad látni, aki valójban a közelébe sem érhet!
Élj, ne állj meg vegetálni. Éld meg az apró szépségeket, beszélgess az emberekkel és néha nézz körül!

Felismeritek?

Említettem másik bejegyzésemnél, hogy feltöltöm azt a munkám, amin akkor dolgoztam, mert ilyet még nem nagyon láttam sehol...

Konkrétan portrét gravíroztam üveglapra, azóta kellett még egyet csinálni... Szóval ebből kettőt alkottam már, de csak az egyiket osztom meg.
A megosztott képről annyit kell tudni, hogy házassági évfordulóra készültek és akik kapták, nagyon örültek neki, főleg, mert egyedi...

A képek pedig:

Munka közben... kis pihenőt kellett tartanom, mert nagyon fájt a kezem.

Ezeket egy nap alatt hoztam össze... gondoltam megosztom.

Na, akkor legyen még pár kép.

Ajándékba lett készítve édesanyámnak.

Igen, igen, megint kép, megint egy alkotás... igaz, kicsit másabb stílusban...

... egyszer ezt is el kellett kezdeni végre.

Ajándékba lesz, nyomtatva nagy méretben és keretezve.

Vélemények?

A képről:
Elkészülési ideje kb. 20 óra, bár van az szerintem több is, nagyon lefele kerekítettem. Unaloműzésként álltam neki, de szerintem megérte. Szerintetek?

Hibákat, pozitívumokat, megindokolt véleményeket (na meg tippeket) szívesen fogadok, hiszen szeretnék tovább fejlődni és az csak így megy.

Nos, akkor jöjjenek a képek, korábbi kérésre csináltam a fázisokról is egy nagy vonalú összevágást.

Fázisok:

Fekete-fehéren:

Közeledik a hőn szeretett ünnep, amely talán az évben a legnagyobbnak mondható és ezzel kapcsolatosan vélek felfedezni pár rémísztő és igen komoly tényt, miszerint: nem az a lényeg, hogy kitől és mit kapsz, hanem az, hogy mekkora az értéke - sajnos főleg pénzben mérve.

Sétáltam a belváros főutcáján és megpillantottam egy párt, akik azon civakodtak, mit is szeretnének karácsonyra. Előítélet ne essék, de a hölgy ecsetelni kezdte, hogy neki a márkás és drága cipők tetszenek, nem éri be egy személyes üzenettel ellátott gyűrűvel.
Kénytelen voltam tarkómig ráncolni a szemöldököm ezek hallatán.

A média minden esetben azt sugallja, hogy ha igazán szeretsz valakit, akkor a fél világot meg kell vásárolnod neki, nem elég, ha otthon szeretettel telve készítesz ajándékot, hiszen az mit is ér? Mennyibe is került?
Vegyél fel hitelt, vásárolj mindenkinek drága holmikat és fizesd hónapokig vagy akár évekig, nehogy a végén megszóljanak, hogy még normális ajándékot se voltál képes venni...

Itt vannak a nem rég készült alkotásaim (illetve csak egy részük).

Elkészültek az első zenéim, remélem tetszeni fognak a közösségnek és várom a hozzászólásokat!

Kattints a képre a hallgatáshoz/letöltéshez!

Ha a stílusával van bajod, inkább ne is kezdj írni! Hibákat csakis magyarázattal, kritikát építő jelleggel fogadok el!