Álltam a csendes éjszakában, fejem felett forogtak a hatalmas lapátok, szinte sikítva hasították ketté a levegőt.
Elmémben enyhülni kezdtek a zavaros gondolatok, ahogy a fagyos szél cirógatta az arcom.
Percekkel később a lábaim megadták magukat és térdre borultam a kavicsos úton, majd egy lendülettel hanyatt feküdtem.
A hideggel cseppet sem törődve bámultam fel az égre, hátha választ kapok arra, hogy miért történik mindez, de nem felelt.
Susogott valamit a szél füleimbe, viszont semmit nem értettem belőle, aztán a környező zajok elhalkultak.
A némaság körül ölelt, minden fájdalmam elmúlt, csak a csípős hideg szolgált társamul.
Figyeltem, ahogy sóhajaim nyoma eltűnik a levegőben.
Az élet is ilyen... csupán egy-két lélegzetvétel az egész és vége.
Szélkerekek
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Bejegyzés
7
Elmélkedés...
Gondterhelten ücsörögtem a nappaliban és az ablakon bámultam kifele.
Meg kellett állapítanom a naplementét nézve, hogy közeledik az este és ismét gyarapodott az életem egy borzasztó monoton nappal.
Ugyan még nem ért véget, mégis feladtam minden reményt, hogy kicsit is jobb lesz a maradék időben.
Sóhajtottam magamban, majd a távirányító felé irányítottam a kezem és végigzongoráztam a csatornákon.
Horkantottam egyet, ezzel fejeztem ki az elborzadásom. Feladva a lehetőséget, hogy találok valami érdekes műsort, felballagtam az emeletre és benyomtam a laptopom.
Lebonyolítottam a szokásos közösségi oldalak ellenőrzését, de nem kaptam egyetlen levelet sem.
Újabb halvány remény kíséretében bejelentkeztem Messengerbe és érdeklődő tekintettel pásztáztam végig a partnerlistámat, ahol sokan hozzám hasonlóan elérhető jelzéssel jelentek meg, még sem vettek tudomást az érkezésemről.
Elégedetlenül dőltem hátra a fotelban és a gondolataimba mélyedtem. Vajon akad olyasvalaki a világon, akit kicsit is érdekel, hogy mi van velem? Valaki, aki nem csupán a megszokott sablon miatt teszi fel nagy ritkán ezt a kérdést?
Nem rágtam magam tovább ezeken a dolgokon, mert nem volt semmi értelme.
Tovább a teljes íráshoz...Tovább olvasom...
Bejegyzés
5
Direct Connect++
Mi az a DC++?
A DC (Direct Connect) egy C++ nyelven írt, nyílt forráskódú fájlcserélő program, melyben a felhasználók (peer-ek) közvetlenül kapcsolódhatnak egymáshoz (peer-to-peer/P2P) hubokon keresztül, amikre ha belépnek, fájlokat tölthetnek le és beszélgethetnek.
DC++ kliensek
Ahhoz, hogy a DC hubok szolgáltatásait használhassuk, szükségünk van egy DC kliensre.
Léteznek egyszálú és többszálú kliensek, amik lényegében annyiban különböznek, hogy az egyszálú klienssel csak egy felhasználótól tölthetünk egy fájlt, a többszálú klienssel pedig egy fájlt egy időben több felhasználótól is letölthetünk, így a sebesség jelentősen megnövekedhet.
Néhány ismertebb DC++ kliens:
- Strong DC++
- Linux DC++
- Valknut
- Apex DC++
DC++ felhasználók osztályai (classok)
Normál felhasználók
Azon felhasználók rétege, akik nem rendelkeznek semmilyen különleges joggal a hubokon. Csak letöltés, feltöltés és az alap parancsok engedélyezettek nekik.
Általában használt név előtag: [HUN]
Rajzaim (Dee-Art)
A fotózás mellett a rajzolás a másik hobbim. Töltöttem fel ezzel kapcsolatban is pár képet, és várom a véleményeket.
/Grafit, számítógépes utómunka: keret/
/Akvarell ceruza, színesceruza, számítógépes utómunka: kontraszt,keret,lágyítás/
2010-es fotóim (Dee-Photo)
Az egyik kedvenc hobbim a fotózás. Ha olyan kedvem van és látok valami érdekeset, azonnal elkezdem fotózgatni, amíg nem születik belőle legalább 1-2 jó fénykép.
Töltöttem fel pár újat és várom a véleményeket is.
1# Régi gépek
2# Séta a naplementében
3# Szorgoskodás
Jó köcsögnek lenni a köcsögökkel...
Nos az első bejegyzésem már olyan, ami a szívemből jön, és nagyon kikívánkozik. Szóval remélem nem rettentek el senkit, de őszinte embernek tartom magam....
Kezdem az elején..
Történt, hogy egy divatmániás-kigyúrtfelsőtetstű-agyonszolizott-makimajom felvett msn-re. Mind szép és jó, de legalább ne írta volna ki elrettentésül, hogy melyik márkájú ikúszűrős napszemcsit vegye meg ősszel, amikor abszolút nincs rá szüksége! Már ezt személyes sértésnek vettem. Aztán rám írt, amin szintén kiakadtam, mint Béla-állkapcsa az öklöstől: Helloka! -> Hagyján, hogy plázabarbikat megalázó stílusa volt, de még oda biggyesztett egy undorító csókos szmájlit, amitől a reggelim majdnem landolt a kijelzőn. Jött a kérdés, hogy ugyanmár honnan tett szert az én abszolút privát msn címemre, mire közölte, hogy haverja adta meg. Nos nem tudom ki volt az, de hálásan köszönöm neki, hogy délután röhöghettem egy hatalmasat ezen a nulla agyi szinttel rendelkező egyeden.
Azt gondoltam, rosszabb már nem lehet, de drága íkú-túltengésben szenvedő, teljesen ismeretlen barátocskánk megjegyezte, hogy bizony nagyon szekszyke a pirszingecském ( igen, helyesírásból sosem volt jó szerintem, de a plázanyelvet kitűnően vágja ).
Jött a kérdésem, hogy mi az isten-rákos-tüdejéért kellett engem felvenni-e msn-re, ha egy értelmes mondata nincs? Talán ennyire plázabiccsnek nézek ki, aki egész nap ilyen nyomorékokkal puszilkodik? Kifejezetten nem érzem magam ilyennek.
A választól majdnem dobtam egy hátrabukfencet duplaszaltóval megspékelve: "Mert álomcépvagy és megceretnélek ismerni!" Hát jó neki.. Alapból befutott a zsákutcába, ahonnan jobb, ha kitakarodik, mielött valami baja lesz a mérhetetlen méretű egójának.
Jó, gondoltam adok neki egy röpke esélyt, hátha mégis van értelmes gondolat a fejében, mikor benyögte, hogy mindenre kíváncsi rólam. Idézem: Meséjj magadról, mindent!" Kedvesen elmagyaráztam neki, hogyha megfeszül, se fog tudni mindent rólam, ezért vagy feltesz valami használható kérdést, vagy elhúzhat a búsba. Szerencsétlen íkúhiányosunk elkezdett ilyeneket kérdezni: 1, Miért nints pasid? 2,Talizol, azokkal, akikkel neten beszélgecc? Reagáltam rá, mert van pasim és iszonyatosan szeretem, ő meg divatmajom, anyuci-apuci kedvence és kb. a hátamon feláll a szőr tőle ( és akkor még finoman fogalmaztam ). Hogy találkozok-e azokkal akiket neten ismerek meg? Azzal, akit nem ismerek eléggé: nem, olyanokkal meg végképp nem, aki olyan satu-agyú mint az itt kielemzett egyed! Nos miután türelmesen végig olvasta a válaszom, háromszor írt el egy rövid szót egymás után, és közölte, hogy nem tud írni, amin majdnem besírtam ( neki ez ujdonság volt, nekem nem, eddig is törte a magyart ).
Jöttek a kérdések, föleg az egyiktől 'hatódtam meg' kifejezetten: "szerinted már ismerlek?" - igen ez volt az a fejet-a-falbavágós pillanat, ahol szakadni kezdett az idegszálam, de türelemmel válaszoltam a következőt: "nem igazán van olyan ember, aki engem teljesen kiismerne ennyi idő alatt" Oké, reméltem, nem bonyolítottam túl a mondatot, mert még a szőke-shoppingmániás agyacskája nem értené és igazán sajnálnám az időmet magyarázkodással tölteni.
Várok, várok, hogy őplázássága mit felel erre a kijelentésemre, kicsit hosszabbra számítottam, erre az a két szó jelent meg a kijelzőn: "beképzelt vagy"
Szerintem komolyan nem tudja, mit is jelent ez a szó, bár ahogy elnéztem, sok másik jelentésével, valamint helyesírásával sincs tisztában.
Csendben elizzadtam a "szánalmas vagy" erőteljesen kikívánkozó legépelését/elküldését, amikor azért kezdett könyörögni, hogy kapcsoljam be a webcamom. Hát mondom öcsibiccs ezt benézted. Idegenekkel baromira nem fogok camozni.
Aztán végleg elszakadt a cérna.... ( lécci,naa, csak kitsit kapcsi be -.- ) Megírtam neki, hogy szerintem ne raboljuk tovább egymás idejét, mert abszolút semmi kedvem Britniről, a soppingolásról meg egyéb rettentő unalmas dolgokról beszélgetni nap, mint nap és a stílusától veszélyben van a nemrég elfogyasztott reggelim is. Szóval szépen elköszöntem tőle, miután megmondtam neki, mit is gondolok róla, és azzal a lendülettel töröltem a partnereim közül.