I don’t need a man.

Hangzik a sláger, a csúcszene, a kedvencek királya. Az elcsépelt top dalok, amik vezetik a slágerlistákat. Hallgatod, mert ez szól mindenhonnan. Lassan már a csapból is. És belemászik a füledbe a dallam.
Dúdolod főzés közben, pakoláskor, vezetéskor, amikor éppen eszedbe jut. Hiszen ez szól minden adón. És mikor már kezdenéd azt hinni, hogy micsoda tehetséges zenekarral/énekessel van dolgod, akkor meglátod a videóklipet.
Nah, ezek se a tehetségükért ilyen sikeresek - gondolod magadban.
A tv-ből vagy az internetről fél tucat alig vmi ruhába felöltözött nőci vagy pasi billegeti magát, és most már biztos vagy benne, hogy azért ilyen eladható ez a zene, mert megjelent hozzá ez a videóklip.

Méghogy nincs szüksége férfire? Ugyan már. Ha ezt a férfiak nem néznék, akkor nem lenne ennyire kelendő a lemez.

És hány ilyen együttes van...Akik a girlpowert és a férfiakkal szembeni függetlenségüket és önállóságukat hírdetik. Aham, persze. Kérdem én, akkor miből élnek meg? Akkor miért mutogatják félpucéran magukat? Mert szép a hangjuk? Mert roppant okosak és tehetségesek? Ugyan már. Mert ez a trendi, így lehet érvényesülni a zeneiparban mostanság. Szánalom.

Mindennek megvan a maga helye. Illetve meg kellene, hogy legyen. A zene legyen zene. A pucérság pedig jelenjen meg abban az újságban, abban a műsorban ahol helye van. Ezért vannak speciálisan erre létrehozott, és megjegyezném, jól működő újságok, műsorok. Némelyik egész szép múltra tekint vissza. Legyen. Akit érdekel, az vegye, nézze meg.

De a zene és pucérkodás vegyítve, veszélyes műfaj. Hogy miért is?
Mint nő még azt mondom, menjen. Bár én nem venném fel azt a ruhát, vagy nem viselkednék úgy, ahogy XY teszi. Lehet prűd vagyok? Meglehet. Nekem jó így. Sosem voltam túlzottan exhibicionista.
Mint anya már elítélem ezeket a dolgokat. A gyerekek óhatatlanul is kapcsolatba kerülnek a zenével. Tetszik nekik, és ha már hallották, akkor megnézik a hozzá való videóklipet. És akkor itt szembesülnek azzal az extrovertáltsággal, ami manapság annyira elfogadott. És erre van igény... Szörnyű.

Továbbmennék ezen a vonalon, mert sajnos ezért van annyi korai abortusz, ezért vannak megzavarodva a mai gyerekek. Amit lát, az akar lenni. És mit lát? Hadd ne részletezzem. Mindenesetre elég annyi, hogy nagyon nem jó példát. Semmi olyat, amit büszkén követhet.
Ezért akar 12 évesen 20 évesnek kinézni. Ezért van az, hogy ilyen korúnak is nézik.
A gyerek legyen gyerek. Addig, ameddig teheti. Kamaszkorban már igényük van a lázadozásra. Tegyék. De tudatosítani kell(ene) bennük, hogy azért van határ.

Nagyon becsülöm azokat a női előadókat, akik odaállnak a kamera elé, és mindenféle kompromitáló (erotikus tánc-, enyelgős ágy- vagy kádjelenet) helyzet nélkül csak képet/hangulatot adnak a zenéjükhöz. És nem azért állnak a képernyő elé, hogy a pucérságuk miatt kelendőbbek legyenek.
Kevés ilyen van, de szerencsére nem mindenki követi ezt a folyamatot. Bizony a közönség emiatt nem is veszi annyira a lemezüket, mint azokét, akik éppen menők és sikeresek. De bízom benne, hogy nem hal ki ez a réteg, és lesz még tehetséges előadó, akiknek évek múltán is élvezzük a zenéjét.

A férfielőadók egy része is kezd kifordulni önmagából. Vannak, akik nagyon tehetségesek, de sajnos beállnak a sorba, és a mai igényekhez híven egy olyam képet adnak magukról, ami eladható, amivel hamar felhívhatják magukra a figyelmet.

Sajnálom, hogy manapság ennyire elfogadott a túlzott szexuálitás kinyilvánítása. Mindig is voltak olyan előadók, színészek, modellek, akik kitűntek a nem mindennapi viselkedésükkel. De ritka volt. Ma már szinte mindenki valamilyen módon ki akar tűnni. És nem a tehetségét igyekszik kamatoztatni, hanem a testi adottságait.
Az ilyen menjen inkább modellnek. Az a szakma pont erről szól.

Zenét pedig ezután azt hiszem csak hallgatni fogok...

Gondolkodni nem sok idő van rajta. Mondjuk egy beágyazás, vagy éppen a mindennapi bevásárlás előtti séta közben. Mert mire a boltba érsz, már tudnod kell, mit vegyél.

Egy 4 vagy több tagú családban elég sűrű program zajlik minden nap. Hétközben még gyorsabban pörögnek az események, mint hétvégén. Ezért, hogy kitaláld mi lesz az ebéd és/vagy a vacsora, gyorsan át kell gondolni az otthoni készletet, meg persze figyelembe kell venni, hogy kinek milyen az ízlése. És végül olyan ételt kell készíteni, ami mindenkinek elnyeri a tetszését – nem csak esztétikailag, mert persze ez is fontos.

Nem könnyű. Viszont mindennapi rutinnal rendkívül találékonyak, gyorsak és változatosak lehetünk. Egy idő után megtehetjük, hogy csak minden másnap megyünk bevásárolni, mert felhalmozunk egy kis készletet a kamrában és hűtőben, amiből már ránézésre is össze tudunk állítani egy komplett menüt – nem a 4 fogásosra gondolok.

Bevallom őszintén szeretek étterembe járni, de vhogy számomra a saját étel elkészítése nagyobb örömmel jár. Arról nem is beszélve, hogy olcsóbb az otthoni főzés, mint a rendszeres menzai étkezés, és nem is mindig sikerül szívesen választani a kínálatból.

A legjobb dolog a főzésben a fűszerek használata. Minél több fűszert használunk, annál finomabb lesz az étel. És ugyanazt azt ételt is minden alkalommal más aromával tudjuk elkészíteni.

Az étel elkészítése sokban függ attól is, hogy mennyi időnk van. Egy gyors melegszendvics elkészítésére, egy könnyű kis ebédre? Vagy egy többfogásos, rafinált és bonyolult ételt szeretnénk az asztalra tenni? Ezt mindig mérlegeljük, és minden eshetőséget gondoljunk át gyorsan, mert tuti, hogy ilyenkor jön közbe vmi, amikor csak fejest ugrunk a konyhai munkába.

És, mikor végre kész az étel, és az asztalra tesszük, árgus szemekkel, de némán figyelhetjük, hogy vajon ízlik-e? Ha csönd van, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nagyon finom lett. Ne várjunk ilyenkor dícsérő szavakat, még akkor sem, ha egész délelőtt roboltunk, hanem örüljünk annak, ahogy habzsolják magukba az ételt a családtagok. Ennél nagyobb öröm nem is kell. Ha pedig tele van mindenkinek a pocakja, úgyis megjegyzik, hogy micsoda jót ettek.

A főzés egyfajta játék is, amit a gyerekünkkel együtt játszhatunk. Így mindenkinek öröm lesz a főzés, és sokkal finomabb lesz az étel.

Rendszeresen főzök a lányaimmal. A nagyobbik már sok mindenben tud segíteni – panírozni a húst, felverni a tojást, kevergetni az ételt a gázon -, és nagyon élvezi. Büszkén újságolja Apájának, ha vmit ő készített el. És bátran engedem a tűzhely közelébe, mert tudom, hogy tisztában van ok-okozattal. Ennek ellenére féltő szemeim mióndig odakacsintgatnak.

A kisebbik lánykám inkább csak szemlélő, de mivel rendszeresen ül ott a tűzhely mellett a konyhapulton, tudja, hogy az étel a gázon forró, nem szabad hozzányúlni, és nem szabad belőle azonnal enni sem. Sokszor adok a kezébe fakanalat, lábast, tálat, hadd utánozhassa, amit lát.

Talán így megszeretik a konyhai munkát. Talán így tizenévesen is mernek főzni maguknak, ahelyett, hogy vmi büfében ennének minden nap. Nem tudom. Csak reménykedek benne, mert hiszem, hogy itt kezdődnek el ezek a dolgok.

Ha pedig túl vagy már a mai főzésen, a kávéiszogatás közben gondolj arra, hogy holnap mit is fogsz főzni.;)