Gondolkodni nem sok idő van rajta. Mondjuk egy beágyazás, vagy éppen a mindennapi bevásárlás előtti séta közben. Mert mire a boltba érsz, már tudnod kell, mit vegyél.

Egy 4 vagy több tagú családban elég sűrű program zajlik minden nap. Hétközben még gyorsabban pörögnek az események, mint hétvégén. Ezért, hogy kitaláld mi lesz az ebéd és/vagy a vacsora, gyorsan át kell gondolni az otthoni készletet, meg persze figyelembe kell venni, hogy kinek milyen az ízlése. És végül olyan ételt kell készíteni, ami mindenkinek elnyeri a tetszését – nem csak esztétikailag, mert persze ez is fontos.

Nem könnyű. Viszont mindennapi rutinnal rendkívül találékonyak, gyorsak és változatosak lehetünk. Egy idő után megtehetjük, hogy csak minden másnap megyünk bevásárolni, mert felhalmozunk egy kis készletet a kamrában és hűtőben, amiből már ránézésre is össze tudunk állítani egy komplett menüt – nem a 4 fogásosra gondolok.

Bevallom őszintén szeretek étterembe járni, de vhogy számomra a saját étel elkészítése nagyobb örömmel jár. Arról nem is beszélve, hogy olcsóbb az otthoni főzés, mint a rendszeres menzai étkezés, és nem is mindig sikerül szívesen választani a kínálatból.

A legjobb dolog a főzésben a fűszerek használata. Minél több fűszert használunk, annál finomabb lesz az étel. És ugyanazt azt ételt is minden alkalommal más aromával tudjuk elkészíteni.

Az étel elkészítése sokban függ attól is, hogy mennyi időnk van. Egy gyors melegszendvics elkészítésére, egy könnyű kis ebédre? Vagy egy többfogásos, rafinált és bonyolult ételt szeretnénk az asztalra tenni? Ezt mindig mérlegeljük, és minden eshetőséget gondoljunk át gyorsan, mert tuti, hogy ilyenkor jön közbe vmi, amikor csak fejest ugrunk a konyhai munkába.

És, mikor végre kész az étel, és az asztalra tesszük, árgus szemekkel, de némán figyelhetjük, hogy vajon ízlik-e? Ha csönd van, akkor biztosak lehetünk benne, hogy nagyon finom lett. Ne várjunk ilyenkor dícsérő szavakat, még akkor sem, ha egész délelőtt roboltunk, hanem örüljünk annak, ahogy habzsolják magukba az ételt a családtagok. Ennél nagyobb öröm nem is kell. Ha pedig tele van mindenkinek a pocakja, úgyis megjegyzik, hogy micsoda jót ettek.

A főzés egyfajta játék is, amit a gyerekünkkel együtt játszhatunk. Így mindenkinek öröm lesz a főzés, és sokkal finomabb lesz az étel.

Rendszeresen főzök a lányaimmal. A nagyobbik már sok mindenben tud segíteni – panírozni a húst, felverni a tojást, kevergetni az ételt a gázon -, és nagyon élvezi. Büszkén újságolja Apájának, ha vmit ő készített el. És bátran engedem a tűzhely közelébe, mert tudom, hogy tisztában van ok-okozattal. Ennek ellenére féltő szemeim mióndig odakacsintgatnak.

A kisebbik lánykám inkább csak szemlélő, de mivel rendszeresen ül ott a tűzhely mellett a konyhapulton, tudja, hogy az étel a gázon forró, nem szabad hozzányúlni, és nem szabad belőle azonnal enni sem. Sokszor adok a kezébe fakanalat, lábast, tálat, hadd utánozhassa, amit lát.

Talán így megszeretik a konyhai munkát. Talán így tizenévesen is mernek főzni maguknak, ahelyett, hogy vmi büfében ennének minden nap. Nem tudom. Csak reménykedek benne, mert hiszem, hogy itt kezdődnek el ezek a dolgok.

Ha pedig túl vagy már a mai főzésen, a kávéiszogatás közben gondolj arra, hogy holnap mit is fogsz főzni.;)