Délelőtt sütött a nap, élveztük a meleget. Aztán szép lassan felhők kúsztak az égre. Egyre több és több. Fátyolosan fonták be az égboltot.
Vékony felhőréteg takarta el a napot. A levegő melegsége nem sokat változott. Az eső már ott lebegett a levegőben. Bármelyik percben elkezdhetett esni. De csak nem akart. Olyan volt, mintha csak húzta volna az idegeinket, mint mikor a pajkos kisgyerek lesi, hogy a mozdulatára mikor reagál anya vagy apa. Mikor mondják azt, hogy nem.
Én az vártam, hogy igen.
Aztán, mikor bejöttünk a lakásba, szép csendesen szemerkélni kezdett. Majd csepergett. Végül pedig kis cseppekben esni kezdett.
Ezt a csendes, szinte finom szemcsés esőt szeretem. Olyan, mint a nyári záporok.
Aztán az eső illata.... Ahogy a föld megázik, ahogy a növények beszippantják az esőcseppeket, és finom friss illat terjeng a levegőben.
Esik...
Ezzel együtt még teljesebb: Madonna: Rain
