Durván 15 éve volt utoljára gaming pc-m. Akkor még az AMD Athlon volt, a Radeon meg 7750. Azóta sok minden történt, én évekig PS fanboykodtam, de az a helyzet hogy amit a Sony csinál mostanság, nem éppen bíztató. Kezdve azzal, hogy a PS5 teljesítménye kezd kevéske lenni. Sokszor a "performance" módban sem tudja tartani a 60fpst (persze ez optimalizáció függő), és amikor azt gondolja az ember, hogy oké, jó lenne maradni a platformon, de kellene a teljesítmény boost, akkor jön az olyan ajánlat mint a PS5 PRO. De nem azért a pénzért. És úgy voltam vele, hogy akkor itt az ideje visszatérni PC-re. Márcsak azért is, mert a Sony exkluzívok mostanság nem éppen jönnek úgy, ahogy várná az ember.

Hosszú vajjúdás, és nem kevés rábeszélés kellett, hogy megépítsem a gépet, de végülis sikerült. Ráadásul nem valami előre összerakott bolti szajré, ami nem kevés felárral jön, hanem az egészet magam építettem. Mondjuk nem volt egy egyszerű menet, de melyik első próbálkozás az? (a régi pc-met örököltem, és csak VGA-t cseréltem.)

Legalábbis ez merült fel bennem az az elmúlt napok során. Szabadni szabad, csak lehet nem éri meg.

A lényeg, hogy múlt héten rátettem a praclim egy 55 colos LG CS szériájú modellre. Nem friss darab, nem is árulják már ezt, és én is egy készletkisöprés okán tettem rá szert, ami amúgy bemutatódarab volt. Meg akartak tőle szabadulni, hogy helyt adjanak az újabb darabnak, ezért az eredeti ár harmadát elengedték, viszont garanciát ugyanúgy adtak rá. Láttam működés közben, sehol egy karc, beégésnek nyoma sem volt. Az "egyetlen" hátulütő, hogy se doboz, se eredeti távirányító, csak cseredarab, de az működik.

Hazaérve beüzemelés után az agyam felrobbant. Szerettem a korábbi Sony Bravia led tévémet, mert a panelhez képest szerintem elsőrangú a képfeldolgozó egysége, és Vivid módban egész jó képet adott, de ehhez képest a kanyarban sem volt (természetesen nem véletlenül). Aztán mikor elkezdtem nem csak hagyományos képű műsort nézni, hanem jelen esetben One Piecet, kibújt a szög a zsákból. Statikus, egyszínű képnél bizony ott virÍt, nem egy helyen egy akkora képernyőbeégés, mint ide lacháza. [kép]

Legalábbis ha egy széria csupán két modellt él meg, azt el lehet könyvelni bukott koncepciónak.

Ez pedig az Iphone 13 Mini.

Ez az, amire az alma azt mondta, hogy az emberek nem veszik, anyagilag meg nem éri meg tovább fejleszteni ezt a modellt, úgyhogy a 12 és a 13 után, kaszálták az egészet.

Én viszont azt mondom, hogy ez a kedvenc telefonom valaha, és egyáltalán nem bánom hogy kétszer is teljes áron vettem meg. Egyszerűen azért, amiért mini. Kicsi, könnyű és kényelmes kézben tartani. Igaz, hogy a 60hz-s kijelzőt ma már nem annyira jó használni, és az üzemidő is nevetséges (főleg ha már az akkumulátor kapacitása is degradálódott.), de méretileg és súlyra szerintem ez a tökéletes telefon, akárki akármit mond.

Ez volt az a telefon, ami ráterelt az alma ökoszisztémába, de 2 éve az elsőn kénytelen voltam túladni. A másodikon pedig azért, mert kellett a jobb kamera és a magas képfrissítésű kijelző, ezért váltottam tavaly 14 Próra, a 13 Minit meg becseréltem ráfizetéssel egy Ipad Próra. A 14 Prót viszont két hete elloptak tőlem, úgyhogy alternatíva hiányában visszatértem egy használt 13 Minire. És van valami groteszk az egészben, hogy 2 nap használat után egyáltalán nem hiányzik a 14 Pró. Persze együtt kell élni a 60hz-s kijelzővel, és azzal, hogy naponta akár kétszer is tölteni kell a cumót, de azon kívül semmi. 1 év alatt kiderül, annyira mégse használom ki a 14 Prót. Öröm és élmény használni a kicsikét. Szó szerint. És őszintén, nem hiszem, hogy egy ideig gondolkodni fogok váltáson. Ez a telefon hozzám nőtt.

Egy Londoni üzletben láttam. Nem tudom hogy mi, de az értékromlás megkérdőjelezhetetlen!
Csak a mérték nem mindegy.

Régi Logoutos személyes bejegyzéseimet böngészve megtaláltam egy több mint 3 éves bejegyzésemet, amely a mobiltelefonos történetemet hivatott "bemutatni". Azóta elég sok víz lefolyt a Dunán, gondoltam egy második rész keretében "behozom" a 3 éves lemaradást
Az "eredeti" első részt itt találjátok, módosítani semmit sem módosítottam. Az írásban fellelhető fogalmazási "furcsaságokért" nem vállalok felelősséget, mert.... csak mert. Akkor még inkább lelkes voltam semmint alapos, vagy odafigyelő
Lássuk.

ZTE Grand X IN
Azt a bejegyzést ott hagytam abba, hogy megszereztem a Grand X IN-t. 1 évet töltöttünk együtt, a végében viszont nem volt köszönet. Nem fecsérelnék erre karaktereket, megtettem ezt egy rage bejegyzésben Összefoglalva: A ZTE már akkor sem volt a mobilvilág Zuckerbergje, de szerintem ez most se változott. Külsőre egyébként ezt szerettem a legjobban, kár hogy a működése egy egy marék trágyának megfelelő.

S mégis visítasz a röhögéstől
Lehet ha így reklámoznának dolgokat itt Európában, jobban fogyna ez az.

Thats right, ma pontosan 5 éve. Aztanemjóját. 5 év pedig annyira nem is sok idő (látván a PH veteránokat), de azért az 5 év alatt annyi minden történt velem, hogy azt felsorolni is sok lenne. De azért a fontosabb PH-s momentumaimat azért feljegyzem

Szóval eredetileg egy LG-s nyereményjáték miatt regisztráltam, fórumozási szándékaim nem is voltak, de rá körülbelül egy évre megjött a kedvem hozzá, és azóta is rendületlenül napi rendszerességgel jelen vagyok a fórumon. Ez idő alatt nagyon sok jó (és pár kevésbé jó) fórumtárssal ismerkedtem meg, sőt, párral még személyesen is.

Több dolgot is köszönhetek ennek az egész lapcsaládnak. Egyrészt az egész mobiltechnológiához való érdeklődésemet a Mobilarenanak köszönhetem, mert az oldalt már a regisztráció előtt is olvastam. Emlékszem amikor középsuliból hazaérve felmentem YouTube-ra, és megláttam Bog egyik ősrégi videótesztjét az LG KP500ról. Frenetikus

Miközben a net azzal van tele, hogy otthon Magyarországon már izomból dübörög a nyár, addig itt Angliában ótvar arcát mutatta az idő. Hétfőn reggel még kabátban vittrm reggel oviba az unokahúgom, most meg olyan meleg van hogy prímán kilehet vonulni a szabadba. Én a kertet választottam, kedvenc összetevőkkel karöltve. De mivel ez angliba, max holnapig fog ígymaradni az idő

"Avengers...all of you, against all of me."

Azért magasan van az a léc, amit meg kell ugornia a filmnek. 2012-ben az első Bosszúállók kétség kívül egy zsánerdefiniáló alkotás lett. Így jöhet a kérdés, sikerült megugornia a filmnek azt a bizonyos lécet? Véleményem szerint igen, de korántsem üt akkorát, mint három éve az első rész.

Milyen is ez a film? A legjobban úgy lehetne jellemezni, hogy furcsa, és meglepetéssel teli. A film úgy indít, amit én rég nem láttam. Berobban, mint egy jófajta házipálinka. Aztán egy kicsit leülepszik a tempó, de amint Ultron piedesztára lép, onnantól talán 1-2 jelenettel kivéve pörög a film. A 2 és fél órás játékidő valóban szinte semminek hat. Próbálok kritikus lenni, mert az az egészséges, de igazándiból nem nagyon lehet belekötni ebbe a filmbe. Ami egyértelmű negatívum talán, az a zene. Ettől a ponttól kezdve, Bryan Tylert eltiltanám mindenféle Marvel projekttől, mert bár a Vasember 3 zenéje még úgy ahogy jó volt, de már a Thor 2 filmzenéje is alulrólsúrolta a "meh" kategóriát. Amikor megláttam hogy Tyler lesz a film zeneszerjzője, előjött belőlem a félsz, és sajnos be is jött a félelmem. A legjobban a semmilyen jelzővel tudnám illetni, és talán még az ötlettelent is odabiggyeszteném, mert kicsit pofátlan módon átvesznek tételeket az első részből. Egy darabbal még nem lenne gond, de minimum 2 biztos copyzva lett. Egy ilyen kaliberű filmtől nem ezt várná az ember.