Aki használt számítógép konfigurációkról szóló hirdetéseket böngészik a neten, annak feltűnhet, hogy szinte mindegyik gép, amiben dedikált videokártya található, "gamer"-ként kerül meghirdetésre, ami aztán bizonyos platformokon heves ellenérzéseket vált ki sokakból. Ez, valamint a jelenlegi VGA-piaci helyzet (az, hogy bármiféle "komolyabb" videokártyát a tavalyi árának 2-3-szorosáért lehet jelenleg beszerezni) arra indított, hogy megvizsgáljam, milyen grafikus kártyákat kínál a piac ebben a pillanatban (április közepén) az alsó szegmensben, 100 ezer forintos bruttó kiskereskedelmi árig bezárólag.

A legnagyobb hazai ár összehasonlító oldalon látható ajánlatok szerint a kínálat gyakorlatilag az alábbi 7 típusra szorítkozik (persze több változatban, kevesebb vagy több memóriával, különböző gyártóktól, stb.):

• GeForce GT 710 (12.810 Ft-tól kapható)
• GeForce GT 730 (25.590 Ft-tól kapható)
• GeForce GT 1030 (29.600 Ft-tól kapható)
• Radeon R7 240 (34.360 Ft-tól kapható)
• Radeon RX 550 (46.990 Ft-tól kapható)
• Radeon RX 560 (65.200 Ft-tól kapható)
• GeForce GTX 1050 Ti (74.889 Ft-tól kapható)

Jelen írásomban hat olcsó (10 ezer forintnál kevesebbe kerülő), magyar kiosztású, háttérvilágítással rendelkező billentyűzetet hasonlítok össze egymással. Elég szubjektíven.

Régóta keresem az igazit. Gyakorlatilag azóta vásárolgatok háttérvilágítással rendelkező olcsóbb (nem mechanikus) billentyűzeteket, amióta megfizethető áron elérhetők a piacon, de az évekkel ezelőtti próbálkozásaimról most nem szeretnék szót ejteni. A jelen cikkben szereplő billentyűzeteket az elmúlt fél évben vásároltam, és úgy jutottam el hatig, hogy sosem voltam tökéletesen elégedett azzal, amit kaptam, ezért mindig vásároltam egy újabbat. (Ezek a modellek mind kaphatók jelenleg is a boltokban.)

A szóban forgó típusok többségét alapos megfontolás után rendeltem csak meg. Ahol lehet, teszteket, de legalább vásárlói visszajelzéseket olvasgattam róluk. (A kínálat amúgy hatalmas: jelen pillanatban 117 db 10 ezer forintnál olcsóbb háttérvilágításos billentyűzet található a legnagyobb magyar ár összehasonlító oldalon, köztük mechanikus modellek is. Igaz, ezek között nem magyar kiosztású billentyűzetek is találhatók szép számmal.) Ezen felül természetesen a személyes benyomás is fontos szerepet játszott az elérhető termékfotók alapján.

A célkitűzés egy nagyon alap, lényegében csak irodai feladatokra, tanulásra, netezésre, illetve videózásra (mármint videók illetve filmek nézésre) alkalmas konfiguráció volt, a legszükségesebb perifériákkal és monitorral. Miután ebben a szegmensben jelenleg nincs AMD processzor (a jelenleg kapható legolcsóbb Ryzen processzor közel négyszer annyiba kerül, mint a legolcsóbb Celeron), Intel platformra építkeztem, az abszolút minimumnak tekinthető 4 GB memóriával, dedikált videokártya illetve optikai meghajtó nélkül.

A legnagyobb itthoni összehasonlító oldal aktuális árait vettem alapul, és minden részegységből a létező legolcsóbb kapható darabot vettem figyelembe.

Erre jutottam:

alaplap: ASRock H110M-DGS R3.0, 15 280 Ft
processzor: Intel Celeron G4930 3,20 GHz (hűtővel), 12 990 Ft
memória: RAMMAX 4 GB DDR4 2133 MHz, 5 490 Ft
SSD: Apacer AS350 PANTHER 120 GB, 6 000 Ft
ház: Akyga AK35BK, 3 770 Ft
táp: Spacer SPS-ATX-450W, 3 890 Ft

Most, hogy a jövő évtől középfokú nyelvvizsga hiányában már nem lehet felsőoktatási tanulmányokat megkezdeni Magyarországon, extra aktualitást kapott a nyelvvizsgák kérdése. Persze eddig is sok gondot okozott a hiányuk (lásd diplomamentő programok), ám most minden korábbinál súlyosabb a helyzet, mert az új szabályozás miatt elveszik az a 3-6 (vagy még több) évnyi idő, amit a felsőfokú tanulmányai idején a tanuló a nyelvvizsga (vagy nyelvvizsgák) megszerzésére fordíthatott idáig.

Ennek az új szabálynak az igazságtalanságáról illetve problematikájáról sokat cikkeznek mostanában a médiában, én azonban nyelvtanárként a nyelvvizsga-kérdés "technikai" oldaláról szeretnék néhány gondolatot megosztani.

Azzal szeretném kezdeni, hogy a nyelvvizsga véleményem szerint egy jó és hasznos intézmény. A mai nyelvvizsgák ráadásul már nagyon távol állnak attól a követelményrendszertől, amelynek hatására a mai napig sokan ellenzik az egészet, mondván, hogy nem ad hiteles képet az ember nyelvtudásáról illetve annak szintjéről. A fanyalgóknak azonban nincs igazuk; a nyelvvizsga igenis megmutatja, hogy az ember képes-e teljesíteni az adott szinten a kötelező minimum elvárásokat. (Az akkreditáció garantálja, hogy minden hivatalos nyelvvizsgán azonos szintű követelményeket kell teljesíteni.)

Nem is olyan régen 100 dollár alatt szinte semmilyen használható okostelefont nem lehetett vásárolni a távol keletről, ám nagyot fordult a világ: ma már a 60-80 dolláros sávban is használhatónak tűnő hardverrel szerelt készülékeket találunk a kínai webshop-okban. A jelen írásom tárgya is egy ilyen "gazdaságos" telefon (vagy inkább péklapát), a Doogee X6.

Ez valójában már a harmadik ilyen kategóriás telefonom az utóbbi időben, de sem a korábban vásárolt Bluboo Xfire (5" qHD, MT6735, 1/8 GB), sem a jelen készülékkel azonos hardverrel szerelt Oukitel U7 Pro (5,5" HD, MT6580, 1/8 GB) nem hozott annyira lázba, hogy részletesen írjak róluk, a velük kapcsolatos tapasztalatok egy részét azonban a jelen cikkemben megosztom a kedves olvasóval, amikor összehasonlítom őket az X6-tal.

CSOMAGOLÁS ÉS KÜLSŐ

Az alábbiakban szeretném röviden bemutatni legújabb üdvöskémet, az Mlais - ejtsd: "emléj" - MX Base névre hallgató modelljét.

Tartozékok

A szokásos töltő + kábel kombón felül egy jó minőségű, passzos szilikon tokot találunk a csomagban, illetve járt a készülékhez egy tempered glass kijelzővédő is. Ez utóbbit nem tettem fel, mert a gyári védőfólia is tökéletes.

Külső

Szépen lekerekített szélű dizájn, kellemes kézbe venni. Kifogástalan anyagminőség (a műanyag kategórián belül) és összeszerelés. A hátlapot nehéz levenni; atomstabilan a helyén van. Nulla nyekergés. Súlyos készülék a nagy akku miatt. Hiányosság lehet többek számára, hogy sem értesítő LED, sem gombvilágítás nem került bele. A készülék oldalára került gombok nyomáspontját jól eltalálták.

Nemrégiben volt szerencsém kipróbálni a Mediatek új generációs processzorai közül egy erősebb változattal (MT6752) szerelt készüléket, így a kíváncsiság arra hajtott, hogy a belépőszintű 64 bites megoldásra is vessek egy pillantást, így esett a választásom a Cubot egyik legfrissebb modelljére, az MT6735(M) SoC-vel szerelt X12-re, amelyet röviden bemutatnék jelen írásomban.

Először is "lőjük be" a kategóriát: az X12 egy 5 hüvelykes képernyővel rendelkező, az átlagosnál talán kicsit hosszúkásabb, de kellemesen keskeny és vékony házú készülék, modern, 4G képes, 64 bites négymagos processzorral szerelve. Az IPS kijelző felbontása qHD (540x960), ami azok számára, akik szerint 2015-ben a (full) HD felbontás és a 2 GB RAM már minimum elvárás, minden bizonnyal kevés, ám ebben az árkategóriában (a tesztelt modell 108 dollárba került) - különösen olyan extrák és tulajdonságok mellett, amikre később még kitérek - ez egy racionális kompromisszum.

Nemrégiben megakadt a szemem az egyik népszerű kínai webshop kínálatában a Blackview cég Breeze nevű modelljén, amelynek elsődleges oka a hardverhez képest hihetetlenül alacsony, 65 dolláros akciós árcímke volt. Meg is rendeltem gyorsan a lányomnak, akinek új telefont ígértem a már ugyancsak koros Huawei Y200 helyett.

A Breeze a ma már belépő szintűnek mondható Mediatek hardverrel, MT6582 procival és 1 giga RAM-mal van szerelve, ám a kijelzője csak 4,5 colos, ami ma már szinte ritkaságszámba megy a kínai kínálatban. A legfontosabb külső jegye azonban a One Plus One dizájn, amely még a rücskös kialakítású, úgynevezett "sandstone" hátlapot is magában foglalja a sötétszürke modellnél, amilyet én rendeltem. Érdekes, hogy egy kék színű, fémes hatású keretet kapott ez a modell, míg a fehér hátlapos változat kerete krómhatású.

Éppen telefoncsere előtt állok (lassan már két éve ), és keresem a megfelelő utódát a Haier W910-nek, így került hozzám egy időben két lehetséges 5,5 colos jelölt, akiket most - szigorúan szubjektív alapon - össze fogok hasonlítani egymással. Nem biztos, de nem is kizárt, hogy ezek valamelyike lesz az új telefonom, de ne szaladjunk ennyire előre még. (E pillanatban, amikor e sorokat írom, még valóban képlékeny a kérdés.)

A két készülék több paraméterében egyezik, ám alapvetően nagyon mások: a Mlais M52 egy idei modell, 64 bites, 8 magos processzorral (MT6752), míg a Cubot S222-t egy ma már szinte "klasszikusnak" számító, 4 magos, 32 bites processzor (MT6582) hajtja. A hardver szintjén látható tetemes különbségek ellenére sem biztos azonban, hogy a Mlais fog győzedelmeskedni az összehasonlításban, miután én a visszafogottabb júzerek táborát erősítem, és így nincs igazán erős hardverre szükségem, míg más, számszerűen nehezen kifejezhető illetve objektíve nehezen megítélhető tulajdonságoknak komolyabb jelentőséget tulajdonítok.

Jelen írásomban röviden elmesélem, hogyan sikerült - több lépcsőben - összesen 45 kilót leadnom aránylag tetemes túlsúlyomból. Teszem ezt azért, mert talán mások számára is hasznosak lehetnek ezek az információk, de azt előre leszögezném, hogy írásom a legtöbb tudományos alapot nélkülözi (hiszen nem vagyok dietetikus, mindössze a saját tapasztalataimról tudok beszámolni), valamint azt is, hogy ez az én "módszerem" vélhetően nem mindenkinél működik.

A száraz tények:

- 124 kilóról fogytam 80 kiló alá
- 5 év alatt, három nagyobb lépésben történt mindez
- a legintenzívebb időszakban 3,5 hónap alatt fogytam 28 kilót
- semmilyen szert nem használtam, és nem is sportoltam igazán aktívan eközben
- alapvetően az étrendem megváltoztatásával értem el ezt az eredményt

Hogyan sikerült ennyire elhíznom?

Bevallom, utólag hosszasan kellett merengenem azon, hogy vajon hogyan is sikerült 120 kiló fölé híznom. Igazság szerint gyereknek sosem voltam valami vékony (bár igazán kövér sem voltam, inkább "húsos"), de 16 évesen kerek 70 kilóval azt hiszem, normál testalkatúnak számítottam a magam 176 centis magasságával.