Mult heten, csutortoktol vasarnapig tartott a fesztival, nekem az elso ket nap sikerult tiszteletemet tennem, nagyon jol erztuk magunkat. Lattunk retro motorkiallitast, veteran autokat, voltalk koncertek, dj-k es termeszetesen bor es kajakostolas dogivel. 200 ft volt egy bor erme, 1200 ft egy etel erme, mi foleg az elobbivel bonyolitottunk forgalmat. Uj marka kerult bevezetesre, ez az Egri Csillag nevu bor, ami a Bikaver feher tesverenek tekintheto, nagyon finom, konnyed bor lett szerintem. Vettunk kostlos emlekpoharat 500, hozzavalo nyakbaakasztos szutyot pedig 250 ft-ert, es belevagtunk..mit mondjak, nem sikerult annyi bort megkostolni amennyit szerettem volna, a szerevezetem megalljt parancsolt, igy masnap is vissza kellett ternunk. Ami igazan tetszett, az a simon pinceszet osszes kinalt bora, a molnar pinceszet szarvasgombas aromaju bora, es a thummerer egri csillaga. Iden eloszor a varos kozpontjaban levo Ersekkertben volt az eddig belvarosi helyszin helyett megrendezve, sokaknak tetszett, masoknak nem. Igaz en mostvoltam eloszor, de biztos, hogy jovore is eljovok, iszonyat jol erztem magam!

Bevezetés

Alábbi írásom a Balkán témakörében született szakdolgozatom bevezetésének zanzásított verziója.

A Balkán-félsziget Európa délkeleti felén található, az Adriai-, a Jón-, az Égei-, és a Fekete – tenger veszi körül, északról pedig a Duna, Száva és Kupa folyók tekinthetők természetes határoknak. A Balkán szó török eredetű, melynek jelentése erdős hegylánc. Ez utal a félszigetet átszelő több hegyvonulatra is.

Mivel északról a legjobban a Kárpátok vonulata különíti el, ezért ezen a nagy területen nem alakulhatott ki egy természetes központ a térségben.

Északon a jelenlegi Románia területén lévő Kárpátok déli vonulata uralkodik a vidéken, ettől délebbre a mai Bulgárián húzódik keresztül a Balkán-hegység, Görögországtól északra pedig a Rodope hegylánc nyúlik el.

kíváncsi vagyok, hogy mikor jelenik meg a cikkem, és hogy mennyire lesz sikeres..izgulok!

igaz már itthonról írom a bejegyzést, de emlékeim még nem koptak meg...
szóval, rengeteg kavarás, szervezkedés után, szerdán voltunk Thesszalonikiben. iszonyat szép a város, nagy, és mégis családias hangulat áradt. megnéztük a szokásos turista látványosságokat amit 3órába be lehet sűríteni ( Városfal, kilátás a városra, Szent-Demeter templom, Arisztotelész-tér és szobor, piac ) igazából, csak kutyafuttában láttuk a helyeket, volt évfolyamtársam szerint, aki fél évig tanult az egyik ottani egyetemen, még az az idő is kevés volt, amit ő töltött ott. másnap Sithon körúton voltunk, amikor is körbejártuk a félszigetet, ami Chalkidiki félsziget három nyúlványából a középső. voltunk mézfeldolgozó üzemben Nikitiben, kóstoltunk különleges mézeket, melyek közül nekem legjobban a kakukkfű és narancsméz ízlett, a legkülönlegesebb pedig a gesztenye méz volt. következő állomás Neos Marmaras volt, ami szintén egy nyaralóhely.itt is piacoltunk, ez is nagyon tetszett, olívás, boros, fűszeres és ruhás standok között lófráltunk. innen felmentünk egy közeli faluban lévő kilátóhoz, majd Porto Carras és Porto Kouffo következett. előbbiben borkóstolás és vásárlás, utóbbiban gyönyörködés és fotózás volt terítéken. hazafelé vettük az irányt, út közben megálltunk még néhány helyen fényképezni, és csak nézni a tájat. bár mindkét kirándulás szervezett volt, nagyon jól éreztük magunkat, és viszonylag nem is kerültek sokba. ha valakinek ideje és pénze van, nézzen szét ezeken a tájakon.

Szombaton reggel indultunk Miskolcrol, gyujtojarat szedett ossze minket, majd egy nepligeti atszallast kovetoen Szeged fele vettuk az iranyt. Nagyjabol du 5 korul leptuk at a hatart, a szerbeknel meglepoen gyorsan ment, mind a be, mind a kilepes. Szerbia erdekes hely, eddig csak atutazoban voltam az orszagban, es ritkan nappal, igy volt alkalmam nezelodni, bambulni. Ami a legszembetunobb, hogy az utepitesekkel alig haladnak, latom aznem magyar sajatossag, viszont egyebkent rengeteg epitkezes folyik naluk. Barmerre neztunk, mindenhol munkagepek voltak. Amikor megalltunk egy egy benzinkuton (mol) akkor kedvesek, segitokeszek voltak. Hajnalra ertuk el a makedon hatart, ottma kevesbe mentek gordulekenyen a dolgok, befele 2 orat, kifele is majdnem annyit alltunk, es persze dolgozott a balkani mentalitas, szendvicset, uditot, sort jattoltunk, hatha gyorsitunk valamit a hataratlepesen. A szalamis szendot en ajanlottam fel, a buszsofor elmondasa szerint erre neg ok sem voltak felkeszulve, nem ugy mint a sorre, pedig levezettek mar par ezer kilometert. Itt jegyzem meg, hogy csak szemelyi igazolvannyal utaztunk, mar nem kernek utlevelet a volt Jugoszlav orszagokban. Tobbszor voltam mar Gorogorszagban, de most tunt fel igazan, mennyire koszos, szemetes itt minden, az ut szelen sokkal tobb eldobalt zacsi, papir stb van, mint az elozo ket orszagban. Ugyanakkor nagyon szep is, az autopalyakelvalasztasaban, es a leallosavok mellett leander no. Thesszaloniki mellett jottunk el, sosem lattam meg a varost, lenyugozo volt, penteken remelem jobban megismerem. Amikor kiertunk a Szithonia felszigetre az amulas folytatodott, nem gyoztem kapkodni a fejem, pedig mar faradt es elcsigazott voltam. Ideertunk, kicuccoltunk, azota pedig elvezzuk a nyarat es a tengert. Ma mentunk volna a goa parta evezni, de a nagy hullamok miatt, a delelotti es a delutani is elmaradt, cserebe hullamlovagolhttunk a tengeren.

Nem tudom, hogy ki, hogy áll a pálinka főzetéssel/főzéssel és fogyasztással, nekem az egyik kedvencem az alkoholos italok közül, bor mellett. Az előző évi, meglehetősen gyenge gyümölcstermés után, idén végre újra jó esély van arra, hogy sokféle és jó minőségű pálinkát készítsenek az emberek.

A fórumhozzászólásokba várom a továbbiakat,ki mit és hol ajánl, jó és rossz tapasztalatokat, hova menj, hova ne, mit vigyél árak stb...szóval mindent. Lesz egy kis almanach terveim szerint, jól jöhet a tudástár a megyében élőknek.

a reggeli sokak szerint a legfontosabb étkezés a nap folyamán, és ezt én olyannyira komolyan is veszem, hogy sohasem indulok neki a napnak e nélkül. virslit főztem, kellett valami zöldség is mellé, így összedobtam egy gyors salátát.

a saláta alapja a káposzta volt, párom csinált a héten kínait, így maradt belőle egy kevés. ezt felturbóztam lilahagymával, paradicsommal.
az öntet egy klasszikusnak mondott alapöntet volt, bár nem emlékeztem pontosan a receptre, így hasraütöttem: egy rész olívaolaj, egy rész sherryecet ( enyhébb evet, vagy borecet is jó ) egy kiskanál dijoni mustár, só - bors ízlés szerint.
pontos arányokat szándékosan nem írtam, a zöldségek mennyisége, illetve az egyes összetevők ízerőssége eltérő lehet.

jó egészséget, jó étvágyat mindenkinek!

az idejét se tudom mióta nem hallottam dj lauerről/-től semmit, amikor most ráleltem erre a gyöngyszemre
a music4you-n
azonnal leesett az állam, amint végigpörgettem újra elkapott az az érzés, amit a második lemezénél tapasztaltam: pörgős, magával ragadó, minőségi, de nem elcsépelt house muzsika.
nem is tudom miért nem foglalkoztam mostanság vele, talán azért, mert a diszkószarosokkal összeállt, és nem tetszik néhányuk stílusa, sem emberileg, sem zeneileg, illetve talán picit ott a háttérbe is szorult a nagypofájú ordibálósok mögött.
na de most! újra feltámadt! (legalábbis számomra )

az éven először megyünk hagyományápolással egybekötve szórakozni, várom már, pár hónapja nem vettem részt ilyenen. mondom mindezt annak ellenére, hogy a múlt évben már eléggé kezdtem becsömölni a hetente többszöri szakestezésektől, és azok meglehetősen felhígult, semmitmondó jellegétől. remélem idén ez másképp fog alakulni, kevesebb lesz a "meló", lehet lazulni, de mégis komolyabb keretek közt szórakozni..
a ma estével kapcsolatban meg annyit, hogy én csináltam a sült zsírt, csempésztem bele egy kis darált húst is, hogy még finomabb legyen, ill. állandó újítási kedvemnek köszönhetően a hagymát ma kolimade csalamádéra cserélük, kell a változatosság!
még vmi értelmes hozzászólást kellene összehoznom, és akkor elmondhatnám magamról, hogy mindent megtettem az este fényének emelésére..
addig is bemelegítésnek egy kis nóta.

JSz,VB!

voltunk csütörtökön az ónodi vásárban.
az idejét se tudom mióta nem voltam, utoljára gyerekkoromban lehettem, pedig itt van egy köpésre, csak valahogy eddig nem izgatott annyira..
most viszont igen, augusztus óta készülünk, sikerült is elmenni.
kicsit késve indultunk otthonról, hála keresztanyámnak, aki friss elsős csemetéjét hozza-viszi, és kicsit több időt fordított rá aznap. már a sajópetri hídtól kocsikonvojban haladtunk 5-6 autóval, és mire ónodba értünk, sikerült egy szép kis kocsisort kifogni, így vonatozva érkeztünk meg a vásárhoz. 10-15perc parkolóhely keresés, majd 500 jó madzsar péz leszurkolása után el is indultunk, hogy körbejárjunk. nem tudom miért, de vártam valamit, ami megkap, régi érzéseket, illatokat, de nem jött. lehet azért mert kicsit rohanni kellett, alig volt 2 óránk, és még így se tudtunk teljesen körbejárni. rengeteg a hasonló árus, hasonló portékával, hasonló árakkal..pl van egy rész, ahol nálunk csak "román cigány"-nak vagy "oláh cigánynak" hívott árusok vannak, és igyekeznek egymást túlordítani, portékájukat eladni. néha vicces, néha abszurd, néha fullasztóan sok. ott hallottam ezt is:
" ez most a divat, ilyenbe' főznek a kaja csatába' is! "
szóval nem jött át az xfaktor érzés, vettem 4 AAA elemt a távirányítómba, barátnőm jó kis talpbetétet télre, mert fázós, aztán indultunk is haza. ( persze anya vett jó pár cuccot, de efelől nem volt kétségem )
kicsit csalódás volt, mert nem azt kaptam amit vártam, mondjuk kevesebbet se..
nade sebaj, holnap régiségvásár...