Alapvetően nem szoktam elemzésekkel foglalkozni, de itt sokkal többről van szó, mint számokról vagy eladási mutatókról, így nézzünk kicsit a kulisszák mögé, mi történik, mi lehet ennek az oka, és a jövőre nézve miért veszélyes ez az egész az Apple számára.

A redmondi vállalat nemrég tette közzé legújabb beszámolóját a Surface család alakulásáról, amelyből kiderül, hogy a végfelhasználóknak értékesített modelleket illetően a november a valaha volt legjobb hónapjuk volt. Ez önmagában persze nem lenne túl érdekes, hiszen a szakma elégedett az új termékekkel, amelyből általában egyenesen következik egy növekvő kereslet. Brian Hall beszámolójában ugyanakkor kitér arra is - és ez az igazán érdekes -, hogy minden korábbinál több Mac-es vált Windows 10-es Surface termékre, ami - akár így van, akár nem - az Apple szemszögéből nagy baj és intő jel.

Mindig előkerül a téma, amikor a három nagy mobilszolgáltató hétről hétre frissíti aktuális árlistáját, a fórumok tele vannak pikánsabbnál pikánsabb hozzászólásokkal. Álljon itt egy Big Mac indexhez hasonló iPhone index 2008 és 2013 összehasonlításban:

A díjcsomagok tartalma - a havidíjukkal ellentétben - nem változott, viszont mindkettőnél nőtt a leforgalmazható perceken felüli percdíj, illetve SMS díj (ikon 400-nál 2, ikon 600-nál 1 forinttal). Ez van, ha telített a piac, nincs árverseny a szolgáltatók között és kiszámíthatatlan a különböző ilyen-olyan adók miatt a gazdasági helyzet.

Természetesen az összehasonlítás bármely olyan díjcsomaggal és márkával elvégezhető, melynek csúcsmodelljei régóta megtalálhatók az adott szolgáltató kínálatában évekre visszamenőleg - a helyzet igencsak hasonló képet fog mutatni.

Hogy ezek után miért képes valaki sorban állni ezekért a telefonokért itthon úgy, hogy csak a jelenlegi generáció árait ismeri, azt, amiért sorban áll pedig nem? Költői a kérdés. Mindenesetre remélem, hogy se a Vodafone-nál, se a Telekomnál nem alakul ki pár tíz embernél nagyobb sor, attól majd talán észbe kapnak, hogy lehet, valamit nem jól csinálnak.

Régóta terveztük már családom egyik felével, hogy kimegyünk Ausztriába. Ha egészen pontos akarok lenni, akkor én terveztem, hiszen ők viszonylag sűrűn járnak több ízből kifolyólag is. Nagyon sokszor próbáltak már csábítani, hogy menjek velük, de az esetek döntő többségében egy éjszakánál tovább nem maradtak, így mindig le kellett mondanom az utat. Nyár végén viszont úgy adódott, hogy nagyon-nagyon jól állt az euró, így váltottam egy kisebb összeget, gondolván legközelebb nem fogok tudni ellenállni már a kísértésnek. Így is lett, sokadik időpont tologatás után végülis a négynapos hosszú hétvége első három napját kint töltöttük. Megannyi élményen és fotón kívül végre lehetőségem volt összehasonlítani a kinti életmódot a hazaival - mit mondjak, van különbség, nem is kicsi...

Csütörtök reggel fél kilenckor felbőgött mind a 190 lóerő, nekivágtunk a közel 340 km-es szakasznak. Szokatlanul sokan voltak az utakon, amely érthető, hiszen az ünnepi zavargások és egyéb incidensek elől mindenki igyekszik menekülni vidékre illetve külföldre. Ezt a távot végülis négy óra alatt tettük meg, igaz ebből viszonylag sok időt elvett az osztrák területen való könnyedebb tempó.