2024. március 28., csütörtök

Gyorskeresés

Útvonal

Cikkek » Utazás rovat

Megjártuk: Steiermark - I. rész

  • (f)
  • (p)
Írta: |

Régóta terveztük már családom egyik felével, hogy kimegyünk Ausztriába. Ha egészen pontos akarok lenni,...

[ ÚJ TESZT ]

Régóta terveztük már családom egyik felével, hogy kimegyünk Ausztriába. Ha egészen pontos akarok lenni, akkor én terveztem, hiszen ők viszonylag sűrűn járnak több ízből kifolyólag is. Nagyon sokszor próbáltak már csábítani, hogy menjek velük, de az esetek döntő többségében egy éjszakánál tovább nem maradtak, így mindig le kellett mondanom az utat. Nyár végén viszont úgy adódott, hogy nagyon-nagyon jól állt az euró, így váltottam egy kisebb összeget, gondolván legközelebb nem fogok tudni ellenállni már a kísértésnek. Így is lett, sokadik időpont tologatás után végülis a négynapos hosszú hétvége első három napját kint töltöttük. Megannyi élményen és fotón kívül végre lehetőségem volt összehasonlítani a kinti életmódot a hazaival - mit mondjak, van különbség, nem is kicsi...

Csütörtök reggel fél kilenckor felbőgött mind a 190 lóerő, nekivágtunk a közel 340 km-es szakasznak. Szokatlanul sokan voltak az utakon, amely érthető, hiszen az ünnepi zavargások és egyéb incidensek elől mindenki igyekszik menekülni vidékre illetve külföldre. Ezt a távot végülis négy óra alatt tettük meg, igaz ebből viszonylag sok időt elvett az osztrák területen való könnyedebb tempó.



Az irányt egy rövid ügyintézést követően egyből a szállás felé vettük, amely 1000 méter magasan Saint-Kathrein am Offeneggben volt. Ez Steiermark tartomány egyik központjától, Weiztól mintegy 15 km-re van, az említett városban többször is megfordultunk ezalatt a pár nap alatt.

Gyorsan elfoglaltuk a szobáinkat, én természetesen már ilyenkor is gyönyörködtem a tájban, a többieknek már nem ment éppen újdonságszámba.



Egy könnyed uzsonna elfogyasztása után felszaladtunk (na jó ez nem igaz, inkább sétáltunk) a szobákhoz, átöltöztünk és megcéloztuk apu kedvenc helyét, a feszített víztükrű medencét, amely a völgy felé néz, az épület legalsó részét bitorolva. Egy óra lábáztatás után szintén beleszippantottunk a szoba levegőjébe, majd jöhetett az első igazi étkezés, a vacsora.

Alapvetően gondban voltam. Egyrészt számomra ismeretlen az osztrák koszt, másrészt túl későn ettük az uzsonnát és túl kevés idő telt el az úszás óta, így a gyomrom még nem volt evésre felkészítve. Ennek ellenére végigettem az öt fogásos lakomát (előétel, leves, salátabüfé, főétel, desszert), bár igazság szerint már a felénél úgy éreztem, hogy ciki vagy nem ciki én itt feladom. Furcsa mód egyáltalán nem telített olyan gyorsan, mint egy átlag magyar kaja, így le bírtam küzdeni a teljes adagot. Valamelyest könnyített az emésztésen az esti séta.





Miután visszakanyarodtunk a szállásra, lefekvés előtti programot kerestem magamnak, igaz az indulás napján mindössze négy óra alvás volt bennem, így tudtam, hogy ideje lenne már nyugovóra térni. Az éppen aktuális UEFA kupa mérkőzés élő közvetítése után ez meg is történt. Apropó közvetítés, a kilenc beállított csatorna közül legalább a fele szélesvászonban jelent meg az apró készüléken, amiből én azt a következtetést vontam le, hogy bizony a sógorok már ideje korán megkezdték a HD felbontásra való áttérést. Mindegyik adó képe kiváló volt, már amennyire egy 37 centis húsz éves Philips TV-n meg lehet ezt állapítani.





Másnap reggel természetesen elaludtam - nem is én lennék, ha ezt a szívességet nem tettem volna meg. Secc perc alatt felöltöztem, összeszedtem a gondolataimat és a pár szavas német tudásomat, hogy a köszönéstől az asztalig ne süljön le a pofámról a bőr. A reggeli étkezés meglepő módon sokkal könnyebben ment, mint az azt megelőző napi vacsora. Sok fajta pékárú, négy-öt fajta felvágott, két-három fajta sajt, salátabüfé, lekvárok, teavaj, nyolc-tíz fajta tea, kávé, satöbbi, egy szóval klassz volt, tömtem is a búrám rendesen, persze visszafogottan, nehogy megijedjen a tulaj, hogy kieszem őket a vagyonukból.



Jó szokásunkhoz híven egyből igyekeztünk lemozogni a felesleges kilókat, így tettünk egy kört Saint-Kathreinben és környékén. Szinte harapni lehetett a friss levegőt, csak lusta voltam a szükségesnél jobban kinyitni a számat, de éreztem, hogy a náthám jó úton halad a felszámolás felé.







Szinte döbbenetes, mekkora zöld terület vett körül minket és milyen rendezetten működik arrafelé minden. Sehol egy összefirkált fal, egy eldobott szemét.



Steiermarkban az a szokás, hogyha egy háznál kisbaba születik, akkor kitesznek egy vagy több gólyát a kertbe, az egyik csőrébe egy játékcsecsemőt aggatnak, a mögöttük lévő táblára pedig ráírják az újszülött nevét. Nem láttam még ilyet, de kedves szokás, mindenfelé láttunk ilyen házikót, amerre csak mentünk a tartományban.





Valamivel dél előtt ismét kocsiba ültünk és a gyalog megkezdett utat négy keréken folytattuk, célba véve az 1400 méter felett lévő hegycsúcsot Sommeralmban illetve az onnan pár km-re lévő tavat Teichalmban.





Sajnos - mint látható - továbbra is köd nehezítette a fotózást, bár néha elég sajátos esszenciát adott a képeknek a felhőkkel keveredett jelenség.





Miután kigyönyörködtük magunkat a tájban úgy gondoltuk ideje meglátogatni a híres Weiz-ot, Steiermark szívét, egyrészt egy kis fotózás, másrészt vásárlás szempontjából is...

Hirdetés

Copyright © 2000-2024 PROHARDVER Informatikai Kft.