Első rész

Második rész

A harmadik nyár leírása előtt muszájnak érzem összefoglalni, hogy miket bizniszeltem, adtam-vettem cserélgettem, mert visszatekintve nagyon összefolynak már az emlékek, hogy mit mikor, hogyan és kivel üzleteltem.

Az idén nyár végi üzleteket kihagyom a számításból, mert nem akarom megtörni a történetmesélést ennyire up to date elemekkel. Update: Szükség volt megemlíteni legalább az egyik nyár végi boltot, majd a végén kiderül, miért.

Első modellem: Carisma F14

Simán hívhatom modellnek. Hát igen, általános iskola 3-4. osztálya körül kaptam, és csak az enyém volt. Annak idején a HP-nyomtatókhoz adták ajándékba: 7.2v nikkel akksival, és komoly, kristálypáros 27mHz-es adóval. Az én távirányítós autóm volt a legkomolyabb. Nem kért semmit, csak szép lassan ette a spur kereket. Amit meg kell hogy jegyezzem, soha nem cseréltem, csak a motort állítottam közelebb hozzá. Ez volt a gyerekkori autózásom megalapozása. Jó erős volt a bazári játékokhoz képest, 380-as méretű motorja volt, és egész jó kis első felfüggesztése. Hátul meg merev híd. Fujj.

A dolgokat csak az zavarta, hogy a 700mAh nem tartott sokáig. Nagyjából negyed óra játszadozás, hiszen nem mertem tövig húzni a gázt, főleg az elején. Az első szárnyat is letörtem róla. Szomorúan fáradt az autó, és annak minden alkatrésze.

Amikor Attilánál kezdtem dolgozni, repültem rengeteget, de már kicsit hiányzott az autózás, szóval bevittem hozzá az autómat, aztán néha-néha elővettem játszani.

"Pisti" alias Takács István is nálunk dolgozott. Mivel az országban meglehetősen sok a Takács István, ezért nem hiszem, hogy a sok közül pont Ő, magára fogja venni. Az összes többi Takács Istvántól pedig szíves elnézést kérek.

Na Pistivel mi aztán üzleteltünk. Meglehetősen agyafúrt, ravaszdi ember. A dolog végtére is úgy kezdődött, hogy - hiszen a számítógépekkel is aránylag jóban vagyok - én újrahúztam neki a windowst, ő pedig megigérte, hogy megcsinálja az autómat (kopott spur beszerzése és cseréje). Aztán teltek a hónapok, hetek, és kérdeztem tőle: ugyan nekiállt-e az autómnak? A válasz mindig persze-persze volt. Rafinált egy figura volt. Valahol voltak gyerekei is, elvált már, talán nem is egyszer. A furcsa dolog az volt, hogy elő-elő fordult gyanúsan szép és fiatal hülgyek társaságában, akik akár az én barátnőim is lehettek volna. Úgy, hogy István nem éppen a karizmájáról volt híres. Alacsony, köpcös, de nem túlzottan pocakos fickó volt, valahol 150 cm környékén. A hangja olyan volt, mintha mindig szándékosan rekesztené, kicsit hasonlított arra, mint amikor az ember egyet lát ezek közül a kicsike, de mindig ideges kutyák közül, akik a sztereotípiáknak megfelelően fiatal szőke lányok táskájában laknak. És ezekre a szőke lánykákra utazott Pisti, akinek a homloka az idő múlásával évről évre felfelé kúszott. Mindenkiről, aki bejött az üzletbe, megpróbált minden bőrt lehúzni. Ezt nem részletezem, hiszen csak egy-két olyan eset volt, amikor közel kerülhetett a tűzhöz, a Főnök nem hagyta, hogy bolondot csináljon az ügyfeleiből.

A dolog ott kezdett gyanússá válni, amikor az egyik kérdésem alkalmával kicsit megagitáltam, hogy ugyan mondjon valamit az autóm lelki állapotáról. Hát... Ő szétszedte a diffit, és a golyók már kockára voltak kopva.... Álljon meg a menet! Dehát az autómban kúpfogaskerekes differenciálmű van! Nem tettem szóvá, de folytattam a nyaggatását, hogy kiderülhessen, hogy most végül is mi van, keresztet vethetek-e már az autómra, vagy sem.

A győzelem pillanata őszre jött el. Egyik hétvégén megkérdezte, hogy ráérek-e. Mondtam, hogy igen. A következő kérdése az volt, hogy a laptopjával van valami, megnézhetjük-e? Mondom, hogyne. A következő kérdése keltett bennem gyanút: nézheti-e, hogy hogyan csinálom? Na még csak az kell, de egye fene.

A városban találkoztunk, aztán amikor hozzánk megérkeztünk, előkapta a laptopot, aminek semmi baja nem volt. Aztán az autómat. Aztán még egyet.

Jól látja a kedves olvasó. Hozott nekem egy ugyanolyan, de sajna szintén működésképtelen autót. Az enyémben kopott volt kb. minden, az övére meg egy kissrác rálépett, és kitört a kereke. Gondolom mondanom sem kell, egy az egyben az új autót vettem használatba, a régit meg felcímkéztük, és eltasakoltuk alkatrészként. Az autóhoz lett így két akksim, és két töltőm, meg két távirányítóm. Fasza.

Hozzá tartozik, hogy amikor nekiadtam "szervizre" a járművet, akkor egy további gond is volt vele. A kapcsoló az aljából annak idején kitört, ezért az akkori Omega elektronika szervizében tetettünk bele másikat. Igen ám, de ez a kapcsoló - főleg az idővel bekövetkező oxidáció hatására - képtelen volt a megfelelő mennyiségű elektron továbbítására, így az autó gyakorlatilag véletlenszerűen meghülyült, és irányíthatatlanná vált. A problémát sajnos már csak a teljes boncolás után vettem - egyedül - észre.

Na ezután ment az autózás - a gyakorlatilag új autóval - ezerrel, és ez hamar meg is tetszett valakinek. A régi akksi helyett akkor egy már jócskán élete derekán járó LiPo 2200mAh- akkuval használtam, és így ahogy volt, eladtam 15 darab magyar mátyásért. Hozzá kell tennem, hogy akkor már az új autó hajtáslánca sem volt érintetlen és szűz, sok kilométer ment bele, és ezt a jövőbeli vásárló tudta is. De másnap már asztalt verve jött, hogy kinyírta a Li-Po akkut. Hála az égnek akkor nem dolgoztam, de basszus, a suszter maradjon a kaptafánál! Attila életre bikázta neki az akksit, vetetett vele egy cellaőrt, és útjára engedte. Azóta az autóról nem is hallottam.

Az anno-rosszalkodó vevőt és az egyik távirányítót megtartottam. Egyszer nekiálltam cipősdoboz-fedélből légpárnást készíteni, és egészen jó is lett volna, csak a szerkezetnek nem volt elég merevsége. Most a régi 1:14-be való komplett rendszert egy 1:18-as driftautóra fogom rákötni, mert amúgy is kallódik Attilánál egy roncs, aminek a panelja ment tönkre, és szintén 7.2v-ról üzemelt. A kormány azon még tekerccsel van megoldva, de majd faragok helyet a szervónak. Ez a jövőbeli terv az elektronikával.

Tracer 90

Erről körülbelül mindent leírtam az első részben, így több szót nem fecsérelek rá.

V922-1

Karácsonyra rendeltem, kereken egy huszasért. Az alkatrészeket sajnáltam tőle, egyszer sem rendeltem be combosabb mennyiséget, ami végülis megpecsételte a sorsát, hiszen a fővázak kritikán aluli minőségűek voltak, volt ami már szerelés közben eltört. Ez lett a veszte is. Mivel hiánycikk volt, még törött fővázzal is elvitték a fórumon egy huszasért.

V922-2

Őt Attilával közösen kezdtük el szétverni, még a nyár közepén. Ahogy megüzleteltük - meglehetősen olcsón kaptam meg - költöttem is rá. Saját kis PVC dobozt kapott rekeszekkel az akksinak, tuning lapátokat, és rengeteg apróságot.
Ezek az apróságok idővel fogytak, néha érkeztek újak. Még egy kukázott MCPX kabinom is volt rá, illetve Ala régi MCPX lapátjaiból is szereztem rá egy használható párt. Na attól kifejezetten fickósan nézett ki.
Őt egy az üzletünkbe járó vásárlóval bizniszeltem el. Az úrnak egyszer beállítottam és javítottam egy Genius Cp - Devo 7 kombót, amivel végülis soha nem tudott repülni, úgyhogy inkább eladta (mentségemre szóljon, hogy én bezzeg tudtam vele, nem a beállítás volt a ludas), aztán amikor a fixed pitch után érezte az ívet, megvette tőlem 15000 forintért. Amennyiért aztán tudtommal el is vitték tőle instant az RC-fórumon. Nem csinált vele rossz üzletet.

T-Rex 250

Na, úgy volt, hogy vele a végén foglalkozom. Mármint annyira a végén, hogy az összes rész elkészülte után. Nos, elérkezettnek látom a lehetőséget, hogy sírva esedezzek a modellező társak előtt, hogy segítsenek. Egy kedves úrtól vettem meg a 250-es kategóriájú CopterX helijét. Mindez nekem némi sallanggal 20'000 Ft-ot kóstált. Az alacsony ár nem is meglepő, az első napjaim betört csavarok kiműtésével teltek, illetve bősz programozással, átnézéssel, ellenőrzéssel. A Gyro-t (ami egy Assan 250) nem bírtam sehogy sem beállítani. No nem gond, azért jó lenne megrepülni, gondoltam, ha valami gond van, az úgyis előjön.

Elő is jött, mégpedig félelem formájában. Hiába birtokoltam már kollektíves helit, hiába tudok leberészni akár a hírhedten (fos) nehéz walkera 4#6 hiller-rel is, ez a gép bizony kifogott rajtam. Egy darabig elmozdult valamerre a levegőben, aztán nekiállt beszitálni a farka, és közeledett a fa - nem volt bölcs dolog a környékén próbálkozni - így letettem. Sajnos a fűbe. Sajnos nem talpra. Sajnos nem gyorsan, bár nem volt magasan. Könnyelműen az olcsó drón-gyakorlatban megszokott gázkarlerántás jött beidegződésszerűen, de az itt csak az állásszöggel való instant földbeállítást jelentette.

A kár egy kereszttengely, egy csapágy (elveszett) és ennyi.

Annak ellenére, hogy más rendkívüli nem sérült, nem kacérkodom tovább a beállítás gondolatával. Ha valakinek van alkatrésze a gépemhez, illetve elvállalná a beállítást és a berepülést (CopterX 250SE) - busásan megjutalmaznám. Természetesen ha az alkatrészek hiányoznak, külön beszerzem őket. Privátoknak jobban örülök.

Addig is: RIP kereszttengely és csapágy: