Lecseréltem az autót. Az alufelnik a nyári gumival megmaradtak. Kredeb irományán felbuzdulva kitaláltam, mi lenne, ha lefesteném őket, úgyis elég ramatyul néznek ki. Azt tudtam, illetve láttam, hogy az előző tulaj (vagy az az előtti, ki tudja) itt-ott javítgatta, mert a nyoma igencsak látszott. Az viszont, hogy mennyire lerúgtak kettőt, csak a csiszolás után derült ki.
Jelenleg egy felnivel végeztem teljesen, ez úgy néz ki, hogy három réteg akril festék és két réteg színtelen lakk.
Előre bocsátanám, hogy így nem kapunk műhely minőséget, de nem is ez volt a cél. A produkció low budget volt, viszont megfelelően szép lett a végeredmény.
Rengeteg Youtube videót néztem a témában, volt néhány egészen elképesztő is (volt, aki a nappaliban csinálta).
Az alábbiakban a tapasztalataim írom le.
Az alany egy (régi) Suzuki Swift eredeti alufelnije, azok közül is a hat küllős OZ.
A nagynyomású tisztítás után jól nekiestem durva, 80as vászonnal. Könnyen szedte a festéket (nem úgy tűnt, mi ami le volt lakkozva), porzott rendesen, szépen kicsiszoltam a javítások nyomait is (értsd: szintbe hoztam a gittel feltöltött felületet a bázissal), rettentő sok gitt volt rajta, de mentségére legyen mondva az előző próbálkozónak, legalább nem sajnálta. Mikor kész voltam, 320as papírt ragadtam, és azzal is felcsiszoltam a felületet. Szép sima lett.
Utána festőszalag körbe, jól benyomva a gumi tövéig. A többi részt sima barna, karton ragasztásra használt szalaggal maszkoltam le. Ugyanígy a szelepet is lemaszkoltam.
Szép napos időben álltam neki a festésnek. Közel 20 fok volt. A festéket jól felráztam, és szépen, lassan, vékony rétegekben fújtam a felnit. A festékspraykel óvatosan kell festeni, mert nagyon fel vannak hígítva, értelemszerűen, hiszen egyébként nehézkesen jönnének ki a flakonból.
Az első réteg előhozza az előkészítés hibáit. Ilyenkor még könnyedén javíthatunk rajta csiszolás/gitt segítségével.
Mikor egy adagot ráfújtunk, meg kell állni, és várni egy kicsit (fél óra), amíg részben megszárad a réteg. Nem szabad azonnal telibe fújni, mert egy pillanat alatt megfolyik.
Itt lettem figyelmes arra, hogy a csiszolás nyomai kijönnek, és jól megnézve látszanak. Kézzel nem érezni, és csak közelről (<10cm) látni, akkor is alig. Szerencsére a választott szín miatt szinte nem is látni.
Mikor kész voltam a festéssel, vártam egy egész napot a biztonság kedvéért, és csak utána álltam neki lakkozni.
Ez a kényesebb része a dolognak. Legalábbis színtelen lakknál. Festésnél ugye nincs baj, mert a festék takar, egy apró szösz, porszem nem gond, elfedi. De a lakk nem. Sötétkék pamutpólóban álltam neki, nem kellett volna. Három fújás után lettem figyelmes egy apró sötét szöszre. A harmadik után jöttem rá, hogy valószínű a pólómból jön.
Minden összevetve szerintem szép lett a végeredmény. Ahhoz képest, hogy a négy felni festésének összköltsége hatezer forint alatt maradt, nagyon szép eredményt érhetünk el.
Pár jó tanács:
-Ne próbálkozzunk különböző festék-lakk kombinációkkal. Azonos gyártóé legyen a festék és a lakk.
-Ne használjunk nagyon durva papírt
-Törekedjünk a lehető legszebb felületet létrehozni a festés alapjaként.
-Ha durva papírt használunk, használjunk szórógittet
-Pormentes helyen dolgozzunk, és ha lehet használjunk festőruhát.
-Ha nincs, a festék színéhez hasonló színű öltözék legyen rajtunk.
-Ha festékspray-t használunk, tisztítsuk meg a fúvókát munka után (nem tömődik el, hanem a következő használatkor első fújással teleköpi a munkadarabot apró festékdarabkákkal)
-A rászáradt fékport iszonyú nehéz letakarítani
-Még nehezebb a centrírozáskor felragasztott ellensúlyok nyomait eltávolítani.
A képek 5 megapixel méretre lettek kicsinyítve, 92% JPEG tömörítés mellett.
Nagyolt csiszolás
Ez volt a legdurvábban javítva. Rengeteg gittet csiszoltam le róla, ami az előző javításból maradt.
Pár padkával is találkozott. Ilyen hiba mindegyik felnin akadt, ez a legcsúnyább.
Három réteg festék után így nézett ki.
Így néz ki készen.
A felhasznált alapanyagok.
