Egy kis retró: A hires-hirhedt Sirtec ATX-410-212 táp.
A saját műhelyes gépem tápja, valamikor 8 éve túrtam elő valami selejtezésből, szokásos néhány kondi és zéner hiba, javítva, ventilátor kenve. Ment eddig, az utóbbi időkben megint nem nagyon akart elindulni, úgyhogy ideje volt ismét javítani. Multkor azt raktam bele, ami a polcon volt, így a szokásos primer oldali kis elkó egy nem túl márkás darab lett, hát eddig bírta. Abban a sarokban olyan meleg van, hogy a kék harisnya kifakult egészen. A kapacitásvesztett elkó szivárgása és ESR-e is óriási lett (12 %, illetve 42 ohm).
Van ennek a tápnak még egy örök baja, a 110 V-os üzemhez van benne egy érdekes áramköri részlet talán a diódák áramcsúcsainak simításához, két zéner, azok ellenállásai és két elkó képében, a melegre amúgy is némileg érzékeny varisztorok mellett.
Ez mindegyikben rommá melegszik, megég a panel, a barna ragasztó higroszkóp lesz, párát szív és végül valami átüt. Mivel sosem lesz átkapcsolva, a kapcsolóval együtt ezt a részt ki is iktattam. Még pár elkót ellenőriztem, a kicsiket a primer kapcsolók bázisa körül cseréltem (a többi helyen a Yageo teljesen jól helyt állt), kapott ismét a ventilátor kenést, aztán megy tovább-immár japán elkókkal.
A retró érzést a Superred 12 centis légkeverője teszi teljessé, ami meglepő módon tök csendesen teszi dolgát, jó a csapágya, alacsony a szélzaja. Viszonylag. :D

A vezérlés SG6105 (egy 494 és egy supervisor egy tokban), nem túl jó hatásfokú, de egyszerű, bevált, működik.

"Az Antióchiai Szent Kézigránát. Mínár atya az őrizője e kegyes ereklyének"