Én meg azt mondom, hogy a rugalmasságnak is vannak határai. Sokan csak azt hajtogatják, hogy a vásárlók jogai így, a vásárlók jogai úgy. És a dolgozók jogai? Tudod mi lenne, ha mindenki állandóan és mindenkivel rugalmas lenne?
Én nem voltam sosem számítógépboltos, viszont voltam kiadványszerkesztő, és dolgoztam ügyfelekkel.
Az első egy évben mindenkivel szuper rugalmas voltam, minden kis egyedi kívánságot meghallgattam, tovább maradtam, ha sürgős dolog volt, a munkaidő után is dolgoztam sokszor. Eredmény? Egy év után az idegösszeomlás határán jártam, és állandóan kialvatlan voltam. Egy idő után aztán kiakadtam:
- Miért nekem kell azon aggódni, és minden más munkát félredobni, mert az ügyfélnek fél óra múlva le kell adnia a diplomáját, és még egy kurva Word-öt sem tud normálisan megformázni?! Én meg rohamtempóban javíthatom a szarját, hogy ki lehessen nyomtatni, és le tudja adni.
- Miért nekem kell munkaidő után 2 órával bentmaradni, hogy a céges névjegykártyáit megtervezzem, kinyomtassam, körbevágjam, csak azért mert ő holnap utazik külföldre, és előző este 5-kor jut eszébe megcsináltatni?!
- Miért nekem kell fél órát vitatkoznom az ügyféllel, aki képtelen felfogni, hogy a floppy, amit hozott szar, és nem tudom róla megynyitni az anyagot?! Küldte volna el e-mailen, vagy hozta volna be CD-n.
Egy idő után az embernek töke tele lesz az idiótákkal, és szigorúan a szabály szerint jár el. Munkaidő után kiesik a kezemből az egér, senkit nem szolgálok ki soron kívül, stb.
Természetesen létezik egyéni mérlegelés, ha valakinél úgy ítélem meg, hogy rászorul, meg megérdemli, akkor kap rugalmasságot. De csak ha normális hangnemben kéri!!! Ha pofázik, veri az asztalt, akkor SEMMI! Írjon be a panaszkönyvbe, menjen a konkurenciához, engem nem érdekel! Az egészségem többet ér minden másnál.
Szerencsére már nem dolgozom ügyfelekkel, de ez kikívánkozott belőlem.
The Amiga, Born a Champion