Babkaja a kedvencem. Próba, netán mondhatok egy történetet kyrabetű mentesen.
Tehát hagymás babra támadt gusztusom. Megkérdeztem anyucimat és gyerekeimet, hogy ki kér. Senki, akkor csak annyit főzök, amennyit meg tudok enni.
Zsír, hagyma, kevés bors, pirospaprika. Rotyog szépen, mehet a "kétszer negyed" puhára főzött bab is a serpenyőbe. Kavargattam, és mikor úgy tűnt, hogy kevés időre van szükség, akkor mozgósítottam anyucimat. Ha kész, akkor hozza.
Hozta. Egy maréknyit egy apró edénykében.
- Nem cuppogni, hanem enni akarok, hozd be az egészet, vagy annyira szíves.
- Megkóstoltam, és a gyerekek is kértek...
Így maradtam éhes, pedig egy jót akartam enni.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
