aleister:
Először is ne szégyellj gyengének lenni! Én próbáltam magamban mindig tartani a lelket, és nem elgyengülni. Nem is igen beszéltem erről senkinek, mert úgy gondoltam, hogy majd megoldom egyedül. Úgy tűnt, hogy fel is tudtam dolgozni, de később -hetek, hónapok múltán- a legváratlanabb pillanatokban tört az egész rám elemi erővel. Amikor bepiáltam, akkor borítékolni lehetett pl a dolgot, és hát a kocsmában pityergő férfi nem épp a legszebb látvány.
Ezzel 1000%-ig egyet tudok erteni, sajnos megtapasztaltam en is, mikor a kb 2-2.5honapos magzatunk ment el, ugy, hogy Vera gyakorlatilag majdnemhogy belehalt, uccso pillantban mentunk haza, hogy az otthoni korhazban, volt orvoskollegaja meg tudja megfeleloen a "tisztito" beavatkozast csinalni. Meg utana a remeges, hogy lehet-e meg az eletben babank.
En sajnos szegyelltem gyengenek lenni, ugy egy evig, pedig ez minden, csak nem gyengeseg. Mara el tudtam fogadni, ugy, hogy azota egy elhalasztott, meg egy sikertelen beultetesen vagyunk tul. Ez a kis 2honapos1hetes ciciterrorista mindenert karpotol bennunket (ja, es mar most fogzik )
Beszelgessetek rola, elevenitsetek fel azt a soksok szep kozos pillanatot, emleket, csaladi korben, meg igyatok egyet az emlekere, arra, hogy mar nem kell a mindennapi elet dolgaival kinlodnia egy jobb helyen lévén.
(Vera mamaja Hodgkin-kórban szenvedett, 8-9evig, kemoval, stbl eleg sokait teljes eletet tudott elni, eskuvonket meg megvarta, majd azon a telen karacsony elott 2 nappal elment. Na ,ott a szuk csaladdal ugy bebasztunk, hogy aposom 1 hetig volt masnapos (cirka 5-6uveg whiskey, palinka ment le 5-6ember torkan).
6yrs, 19.5kg :) Realme X2 Pro 12/256, Fizetési elvárás: hát, én már a Google-ban is sokat kerestem.... Flickr fotoim: http://www.flickr.com/photos/magdabalinko/