Új hozzászólás Aktív témák

• #24 Dilikutya félisten

  Új Válasz 2005-07-03 21:58:17 #24

  Új hozzászólás

  Összes hozzászólása itt Válaszok az összes hozzászólására itt Válaszok erre a hozzászólásra

  Privát üzenet küldése

  

  Dilikutya

  félisten

  Na akkor számoljunk Túl a kötelező procedúrákon, sikerült a bejutás, majd nagy nehezen sátorhelyet is találtam, mint később kiderült, igen jó helyen. A nap nagy részében, főleg délelőtt, amikor a sátorban voltam, nem sütött oda a nap, és az esőtől is valamelyest védve volt. És még a kirablástól se kellett félnem, a backstage bejáratánál mindig volt szekus gyerek A Csakazértist és a P.O.T.-t csak félfüllel hallgattam a tábor felépítése közben, az előbbi egész tűrhető zenét játszott, de a P.O.T. továbbra sem tetszik, nem is értem, hogy kerültek ezek a nagyszínpadra. A Pepsin a Faceman-t találtam kora délután a deszkákon, ők sem nyűgöztek le, uncsi numetal, vagy miamanó. Pityesz és a Neck Sprain viszont már jó móka volt. A bandát, akkor még Pityesz nélkül, 2 éve már láttam ugyanitt, akkor annyira nem nyűgöztek le, tavaly pedig elmaradtak, ha jól emlékszem. Most viszont egész remek kis koncertet adtak. Itt előre megjegyzem, hogy a nagyszínpadon az egész fesztivál alatt jól szólt a cucc, néha a jónál kicsit jobban Utána a Zanzibárból csíptem el egy keveset, élőben sem tudtak lenyűgözni, mintahogy lemezen sem. Néha olyan érzésem volt, mintha az énekes csaj totálisan be lenne csiccsentve Ez az érzés akkor tört rám, amikor a csaj beszélni kezdett. Uncsi könnyed rock, nem értem, hogy kerültek a nagyszínpadra egy ilyen fesztiválon (egyáltalán, mit kerestek itt). El is menekültem innen, a Pepsin még elértem a 6Test végén, az első benyomás ugyanaz, mint a Zanzibárnál, csak itt az énekes csaj még nem engedhette meg magának az iszogatást buli előtt, lévén hogy annyira még nem híresek (személyszerint én most hallottam róluk először ). Az Insane sem gyakorolt rám jó benyomást. 2 éve már volt szerencsém hozzájuk az egyik szolnoki bulin, azóta állítólag sokat fejlődtek, a tavalyi lemezük jó kritikákat kapott, de nekem ez továbbra is csak a már fentebb is említett unalmas numetal. Annál jobban élveztem viszont az utánuk következő szolnoki gengszterek, vagyis a Panksapka koncertjét. A tavalyi wantedos bulijukkal ellentétben most végre ők is nagyon szépen szóltak, az alapanyagra sem lehetett panasz. Amire emlékszem, hogy volt, az a ''Ha egy pisztolyt kaphatnék'', a ''Nem látsz többet'', ''Záróra már''. De szinte biztos vagyok benne, hogy mielőtt odaértem, a hírhedt ''Kék osztriga'' már lement. Ezt követően a nap eseménye következett, Max Cavalera és csapata, a Soulfly. Őket nem ismerem olyan nagyon nagy mélységekben, hallottam a lemezeiket már többször, így tudtam, mi lesz. Rendesen felszántották a színpadot, nem volt hiány zúzásból. Az új lemez címadó számával, a ''Prophecy''-vel indult a mészárlás (ez sokkal inkább az volt, mint amit a Depresszió művel ). Ami még biztos, hogy volt, az két Sepultura klasszikus, a ''Roots Bloody Roots'' és a ''Territory''. A zúzáson kijutott azért másból is, a ''Moses'' alatt még egy rasztás srác is feljött egy pozannal, színesíteni az élményt, majd pedig (vagy előtte? a fene se tudja ) Cavalera és a többiek lerakták a gitárokat, és egy fergeteges dobszólóval örvendeztettek meg bennünket. Mit ne mondjak, kielégült mosolyt csajt az arcomra ez a kis latinos fiesta Rendesen kitöltötték a műsoridőt, állítólag 85 percet játszottak. Látszott rajtuk, hogy élvezik, és szívből csinálják, Cavalera végig mosolygott. Fájó szívvel hagytam ott a nagyszínpadot, de nem volt mit tenni, mivel utánuk a Tankcsapda következett. Lukácsékat idén még nem láttam, de őszintén szólva, nem is bánom. Amint másnap hallottam, nem mindenki örült nekik, volt valami fejbedobálós közjáték is. Amennyit láttam, hallottam belőlük, annyi nekem is elég volt bőven. A Prosectura végét még épp sikerült elérnem, amint a félrészeg énekes az ''Erdő mélyén tábort'' énekelte mély átéléssel Könnyű levezetés követte őket, a Ladánybene27. Az utolsó sör után nyugovóra is tértem, fárasztó nap volt Másnap kaja után irány a Pepsi színpad, és a karaoke. Rendkívül mulatságos program, sok antihős megjelenik ilyenkor a nyilvánosság előtt. Külön említésre méltó az immár harmadik éve a Pepsi színpad környékét rettegésben tartó Csubi, aki idén egy acapella Pokolgép feldolgozással is megörvendeztetett bennünket, sajátos, az emberi fülnek talán kevésbé kellemes, artikulátlan, a délelőtti szesztől már eltorzult, kissé karcos hangjával, amire a legjobb hasonlat talán Ford Fairlane legendássá vált mondása a sajtreszelővel történő rejszolásról. De kis mennyiségben rendkívül szórakoztató. Csubi egyébként, már amennyit megértettem abból, amit a mikrofonba üvöltött, favágóként dolgozik valami bazinagy motoros fűrésszel, az erre vonatkozó jogosítvány meglétének mindenféle gyanúja nélkül, és hihetetlen módon mindezt józanul teszi (Csubit a 3 nap alatt nem lehetett józan pillanatában elcsípni). A másik kiemelkedő előadóművész Pityu, aki már tavaly is azzal szerzett magának kétes hírnevet, hogy a mindenféle angol, spanyol nyelvű dalokat úgy adta elő, ahogyan az oda le volt írva elé... ha ehhez hozzávesszük Pityu üveges tekintetét, és kissé instabill álláspontját, egy rendkívül élvezetes és szórakoztató produkciót kapunk. Tovább hódolva a kultúrának, következett a nép egyszerű fiaiból verbuválódott, és a nép egyszerű fiainak zenélő proletármetál brigád, az Akela. Őket gondolom senkinek sem kell bemutatni. Meglepő módon az ''Adjál pénzt'' és a ''Rockernek születtem, mindent akarok'' jellegű, a 80-es évek végi, 90-es évek eleji szakmunkástanuló rockerifjainak életérzéseit megéneklő műremekek nem képezték a műsor részét ezen a verőfényes júliusi délutánon. Ennek ellenére továbbra sem vagyok meggyőződve, hogy a közeljövőben eljöhet az a nap, amikor a banda az ELTE gólyabálján, és egyéb hasonló rendezvényeken szolgáltathatja a talpalávalót. Utánuk a Replika már jóval magasabb fokon űzte az ipart, egy jó kis koncertet adtak, külön dícséret illeti a tömegben egy 30 centis műanyag gitárral pózoló fiatalembert, aki a show elemekélrt felelt. Kis ejtőzés, sörözés, evés, a Pepsi színpadon a VL45 nevű nem emlékszem mit játszó formáció koncertjének megtekintése után szintén a Pepsin következett az Insipid ([L]http:www.insipid.hu[/L]) koncertje. A gyomaendrődi ötösfogat igazán remek, pörgős funk-rock zenével örvendeztetett meg bennünket. Ha nem Magyarországon lennénk, már régesrég híresek lennének, jelen pillanatban viszont 2 demóval és egy maxival, megnyert tehetségkutatókkal a hátuk mögött sem tudják felvenni és megjelentetni a már régóta várt lemezüket. Őket a külföldön már ismert, Japánt is megjárt The Idoru következett. Kellemes, dallamos hc/punk, kissé a Falcongate/New Found Glory vonalán, de javítson ki valaki nyugodtan, ha nem jól tudom.
  Bár nem igazán szeretem, de megnéztem a nagyszínpadon az első sorból a Junkies koncertjét is. Tetszett. Jó számokat játszottak, pörgött a buli, annak ellenére hogy a Szekeres Andris jókora gipsszel a lábán érkezett, és egy bárszékből énekelte végig a koncertet. Dícséretes, hogy bevállalta a bulit. Sajnos a ''Rám mámor vár'' és a ''Miattad iszom te állat'' kimaradt a műsorból, gondolom a kis műszaki hibából eredő időhúzás is közrejátszott ebben. Levezetésképpen belesasoltam a Hooligans koncertjébe, majd valamikor meghatározhatatlan időpontban elnyomott az álom, amiben az elfogyasztott, jelentéktelennek jóindulattal sem nevezhető sörmennyiség is közrejátszhatott Így lett az utolsó napból másnap A kiadós, enyhén ''diátás'' sült húsok elfogyasztása után természetesen ismét erőtől duzzadva ugrottam neki a bulinak Legnagyobb bánatomra az éjjel elkezdődött eső egészen délig nem volt hajlandó bekussolni, aminek köszönhetően kisebbfajta sár alakult ki. A Pepsi színpadon épp a tehetségkutató volt, bár a tavalyihoz jobbára csak kutatás maradt. A DogDays a már unalomig ismételt unalmas numetal, egy majomemberszerű énekessel. Az utánuk jövő szegedi Salvus viszont egy egészen remek produkcióval állt elő, klasszikusabb metallal próbálkoztak, ennek megfelelően a mezőnyből ők rendelkeztek a legjobb hangszeres tudással, és a szövegek sem a semmiről szóltak (A DogDays-nek volt egy száma, amiben a konferansz szerint egy fekete házról énekelnek, ahol már biztos járt mindenki, de nem tudja hogy mi az és hol van... de akkor mi a tökömnek énekel róla? Mellesleg nekem fingom sincs hogy mi a f@szról vartyog, elnézést a vulgáris kifejezésért ). Tehát Salvus. Ők játszottak a legkevesebbet, és nyilvánvaló, hogy nem ők nyertek. A Drawning most szar volt. Lehetne belőlük valami, de ehhez kellene egy színpadra termett frontember, és a rapet hanyagolni. Rapes HC-ben utaznának, de a rap nem megy, és ugyebár a hc-s részeket nem lehet iskolai szavaló kisdiák módjára előadni... maga a zene korrekt, kellően agresszív, jó is, de a jelenlegi két énekes épp nem tesz ki egy egészet, sem megjelenésben, sem tehetségben (HC énekesnek nem hiteles egy 170magas, 50 kilós kiscsávó ). A Vera Lynn kellemes akusztikus/klasszikus rock zenéje még a dobosuk nélkül is jó volt, szintén a mezőny fölé emelkedve. Említsük még meg az É-trendet, dallamos rockban utaznak, nem nagy durranás, valamint még 2 numetal bandát, a Replugged-et és a The Ministers-t. A nyertest azóta se tudom Sajnos ekkortájt ismét elkedzett esni az a qrva eső, de a Leukémia felét már száraz fejjel élvezhettem. Egész jó kis muzsikát játszottak, lemezen nem tetszettek, de élőben jó. Ha jól emlékszem, a Leukémia alatt vonult be a küzdőtérre showelemként egy traktor, ahonnan szénát dobáltak a sárba, hogy ne legyen akkora (másnap a vályogvetőknek jó napja volt ). A szénának a PICSA koncertje alatt volt nagy jelentősége, a sok punk fetrengett benne Viszont a PICSA, szokásához híven, ismét egy remek, pörgős koncertet adott, nincs mit hozzáfűzni, igazi slágerparádé, a fesztivál egyik legjobbja. Ezt követően az Iron Majdnem jött, hogy mindenféle fantáziától mentes tevékenységet folytasson. Nekem az egyik kedvencem az Iron Maiden, és szinte fizikai fájdalmat okozott, hogy ezek milyen szerencsétlenül játszották a nagy klasszikusokat. Több szót nem érdemel. Belenéztem a Custom Made koncertjébe a Pepsin kaja előtt, majd jött a Blind Myself. Őket már harmadjára láttam itt az évek során, évről évre egyre jobban tetszik. Ők még azok, akik tudnak újat mutatni a modern metal világában. A tavalyi remekül sikerült lemezük címadó dala volt a csúcs, de a többi nóta is elemi erővel sújtott le a sok felkészületlen hallgatóra, miközben én mosolyogva élveztem a műsort A Hollywoodoo-t is meglestem kicsit, aztán kis pihenő következett, a Depresszióra különösebben nem voltam kíváncsi, láttam őket eleget, meg aztán amúgysem jó És ekkor kezdett el esni az eső komolyan ismét... mikor 10 körül nekiindultunk a nagyszínpad irányának, már iszonyatos sártenger volt mindenfelé, a szénázás csődöt mondott. Szakadt az eső, és hihetetlen sár volt mindenfelé. Szó szerint térdig jártunk benne. Külön öröm, hogy vászoncsukában voltam, a converse-mnek hamar vége lett volna ebben az időben. Nem győzték a színpadon takarni a cuccot a technikusok, úgy szakadt. Aztán valami csoda folytán alábbhagyott az eső, és én izgatottan figyeltem a színpadot, hiszen eljött az, amire évek óta vártam, berobbant a színpadra az Anthrax, és megkezdődött. Pontos sorrendet nem tudok, ha jól emlékszem, volt ''Among the Living'', ''Got the Time'', ''Indians'', ''N.F.L.'', ''Antisocial'', ''Caught in a Mosh'', ''I Am the Law'', ''Madhouse'', ''A.I.R.'', ''Medusa'' ''Be All End All''. És végül még visszatértek egy kis ''Metal Thrashing Mad'' erejéig. Aztán még vártunk, hátha lesz valami, de nem lett. Nagyon rövidnek tűnt a koncert, és a gyanú be is igazolódott, mivel 10-15 perccel rövidebb volt a kiírtnál. Sajnos ennyi idő kevés nekem, hogy végighallgassam az összes Anthrax-kedvencet Amit sajnáltam, az az volt, hogy kizárólag a Bush előtti lemezekről játszottak. Ez természetes, amikor egy banda összeáll a klasszikus felállásban, de nekem hiányoztak nagyon ezek a nóták is, mivel sok kiváló szám született azután is, hogy Belladonnát kirúgták. Ez az újjáalakulás is elég érdekes. Annak idején Belladonna is és Spitz is azért távozott a zenekarból, mert más elképzeléseik voltak. Belladonna egyébként eleve soha nem is illett be a bandába, ezért is kellett mennie. Érdekes jelenség egyébként, mintha nem fogott volna rajta az elmúlt 20 év, tipikus metál arc a 80-as évekből, 1-2 ránccal Ez a régi/új felállás körüli nemtetszés csak egy dolog egyébként. A koncert ugyanis mindenen felül állt, idén aligha múlja ezt felül nálam semmi.
  Röviden ennyi jutott eszembe, ami beszámolnivaló

  Nem vagyok perverz, csak haladok a korral. (Még mindig: Rock&roll feeling baby, rock&roll feeling.....)

Új hozzászólás Aktív témák