Manapság a közszereplők főleg a "semmihez máshoz nem értő" művészlelkek között nagy divat, hogy telesírják a bulvármédiát mennyire rossz is nekik. Kis túlzással egymásnak adják a kilincset a tv stúdiókban. Hozhatnék példákat a szűkebb baráti körömből ki hogyan ment tönkre az esetek túlnyomó részében bírósági úton is behajthatatlan építőipari körbetartozások miatt. És, hogy kinek, hogy vette el a bank az otthonát és, hogy van olyan barátom akinek erre az egészre ráment a családja is. Másnak sem könnyű ezen a szemétdombon talpon maradni még sincs ideje siránkozni mert menni kell dolgozni kell abból lehet megélni a dalolászásból nem! Aki ezt nem éri fel ésszel az teljesen menthetetlen és álomvilágban él. Szívesen belesúgnám Gerendás Péter fülébe, hogy akárhová is megy majd a világban sehol sincs ám kolbászból a kerítés. Ha itthon nem tudta megállni a helyét majd kint megfogja? Hát őszintén kívánom neki, hogy legyen így. Legyen szerencséje és jöjjenek össze a dolgai. De tényleg, komolyan. De tudom, hogy úgy is vissza fog jönni. Aki ilyen nagy csinnadrattával készül távozni az többnyire vagy el sem indul vagy záros határidőn belül szép csendben hazasunnyog mert szembesült a valósággal. Sírhatnék én is jó hangosan, hogy mennyire élhetetlen ország ez, hogy az állam mennyire beleszarik mindenbe és, hogy egy azóta csődbe ment cég 3éve tartozik nekünk 1,45millió forinttal + annak kamataival amit soha a büdös életbe nem fogunk látni pedig azért mi öten 2hónapot keményen végigdolgoztunk. Mindenkinek van miért sírnia csak van akiben van annyi tartás, hogy nem teszi.