Ez az írás érzésekről szól, és a babfőzelék is kivált érzéseket. Mondjuk összehasonlíthatatlanok, de ez most mindegy.
Nem kívánom senkinek, hogy átélje mindazt, amit a férj.
Csak egy kis empátia kéne, rögtön más lenne az elbírálás.
Az én esetem más, nem kellett kórházba járnom.
Feleségem eldőlt, mint egy zsák, és nem tudtam belé életet lehelni, mint ahogy a kiérkezett mentősök sem.
Érintett vagyok, tehát másként ítélem meg az írást. Közel sem írja le azt a vergődést, szenvedést, amelyet a hozzátartozó átél.
Persze lehet, hogy nyáladzás, és pluszként zavarja a babfőzelékkel telt emésztőrendszert, nem tudom. Én csak a koporsót, könnyeket látom, a fájdalmas keserűséget érzem.
Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)
