A telefon/tablet valóban kézzelfoghatóbb veszély, én is félek tőle, hogy mennyire tudom majd szabályozni. (még megy, csak 4,5 és 2,5 évesek. A nagy kísértés időszaka a suliban kezdődik majd.)
De azért a tévét sem írnám le, mert azért még mindig divat beb@$zni a gyereket a tévé elé, addig sem nyavalyog. Főleg, hogy már a tévén sem csak tévéadást lehet nézni, a szülők is elcsábulnak, megnyugtatják magukat, hogy válogatott tartalom elé ültetik. (ami jó is lehet, ha nem órákra teszik).
Csak emellé még bejöttek a kütyük is.
Itthon nem véletlenül nincs tablet, és a telefont is próbáljuk letenni. Amikor megszülettek a gyerekek, asszonnyal elhatároztuk, hogy bár nehéz lesz, de uralkodunk magunkon, és itthon próbálunk nem rátapadni a telóra. Technikai beállítottságúként nem egyszerű önmegtartóztatás a kütyüktől távol tartanom magam, de úgy vélem, hosszútávon ezzel teszek jót.
Próbálhatom én felvilágosítani, meg magyarázni, hogy ne legyen zombi, a mintakövetés 100x erősebb. Úgyhogy magunkon kell változtatni, amellett a szócséplés nem sokat ér.
[ Szerkesztve ]