Nem áldoznék fel egy barátságot.

Szép szolidan, szép szolidan, elvégre nem vagyunk otromba állatok... (KFT) Birodalmi Szóvivő és Békenagykövet (:L topic)

Férfi és nő között abban az esetben működhet a barátság, ha mindketten ugyanazon nem felé vonzódnak, illetve ha mindenki a sajátjához. Szerintem.

Rip and tear

velem is volt ilyen, en azt javaslom ilyenkor el kell engedni. ha tovabbra is baratok maradnak, akkor az csak folyamatos fajdalmat fog okozni a tobbet erzo szemelynek, foleg ha esetleg a masik kozben parkapcsolatra tesz szert. ha viszont megszakitja a kapcsolatot egy ideig szar meg faj, de utana sokkal konnyebb lesz.

[ Szerkesztve ]

Le kell építeni a kapcsolatot - mert ha kibírod is egy ideig, később lehet hogy fordítva lesz a dolog és úgy mégnehezebb lesz lerázni (és magyarázkodni az aktuális barátnődnek)...

JOGI NYILATKOZAT: A bejegyzéseim és hozzászólásaim a személyes véleményemet tükrözik; ezek nem tekinthetők a munkáltatóm hivatalos állásfoglalásának...

Jaj, mennyi szenvedőzés már megint.

Ha leépíted a kapcsolatot, mint azt itt javasolták is előttem, az talán megoldást jelenthet, amennyiben gyenge vagy, de biztos, hogy sokáig fog tartani és nehéz lesz. Ha elég erős vagy, akkor megbékélsz a helyzettel és őszinte mosollyal nézel a szemébe, minden bánat és önző vágy nélkül, és egyszerűen örülsz a boldogságának. (Azaz 'az egyik fél'. Nem értem, mire ez a nyakatekertség.)

[ Szerkesztve ]

Ezzel én nem értek egyet. Szerintem se túl sűrű baleset a férfi-nő barátság, ha olyan igaziról beszélünk, de attól még van bőven.

A fenti eset viszont veszett fejsze nyele, ezzel nem tudsz mit kezdeni, maradsz a friendzone-ban, és kivered a fejedből a komolyabb érzéseket, ahogy csak tudod.

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

Én azt vallom, hogy nem szükséges "kiverni a fejből" a komolyabb érzéseket. Csak sokan összetévesztik a birtoklási vágyat a szerelemmel.

Szerintem viszont nem működhet őszintén a barátság, ha az egyik fél nem egyenlőként kezeli a másikat, többet vár, többet remél, bízik folyamatosan, még ha legbelül, mélyen is. Érzelmeket elnyomni nem szerencsés soha.

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

Én viszont épp arról beszélek, hogy nem szükséges elnyomni az érzéseket. Ha a szerelemben nincs feltétlen birtoklási vágy, nincs is mit elnyomni, és őszintén tudunk örülni a másik boldogságának, legyen bárki oldalán is. Nem várunk, remélünk többet, nem bizakodunk hiába, de mindez nem feltétlen velejárója a szerelemnek.

Ezt csak azért érzed és írod le így, mert Te különbözöl ~6 milliárd embertől. Elég kacifántos mutatvány úgy szeretni valakit, valódi szerelemmel, hogy az nincs viszonozva, az emberek 99,99999999%-a nem képes rá. Amit meg is értek.

[ Szerkesztve ]

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

nem tudom voltal-e mar ilyen helyzetben, de ez azert nem ilyen egyszeru a gyakorlatban mint ahogy most leirod. eleg nehez ugy orulni mas boldogsaganak, ha ezzel te magadnak csak nyomorusagot okozol.

"Nem várunk, remélünk többet, nem bizakodunk hiába, de mindez nem feltétlen velejárója a szerelemnek."

ez csak szerintem oximoron? ha valaki szerelmes alap, hogy remel es bizakodik egeszen addig amig a ket ember kapcsolata valahogy meg nem szakad

"eleg nehez ugy orulni mas boldogsaganak, ha ezzel te magadnak csak nyomorusagot okozol." - Ez bizonyára így van. De miért okoznék magamnak nyomorúságot? Én határozottan jobban érzem magam, ha az általam hőn szeretett személy boldog, sínen van az élete, biztonságban van, stb. Ha pedig az ember igaz barátként többet ér neki, mint egy megszakított, félig elfeledett ismeretségként, akkor - szerintem - önzés volna emiatt hátat fordítani a személyes világunk egy jelentékeny darabjának.

Bár sok téren azt vallom, hogy a legtöbb élethelyzetet el lehet képzelni, lehet rá karaktereket alkotni, és lehet róla igazán jól és érzékletesen írni, de épp ebben nekem is van egy kis tapasztalatom - annyi különbséggel, hogy én sosem próbáltam senki szívét sem meghódítani, eleve a barátzónát céloztam mindig. Azonban az érzéseimet sem titkolom soha.

hoffman_: Úgy kezdtem, hogy ha gyöngébb, akkor úgy, ha erősebb, akkor így. Természetesen feltételez ez a fajta hozzáállás olyan emberi tulajdonságokat, amelyek nincsenek meg mindenkiben - de bárki bármit mond, kétségkívül könnyebb így élni. Épp ezért ha felmerül a téma, mindig is fel fogom hozni, hiszen az egész csak hozzáállás kérdése.

Épp ezért ha felmerül a téma, mindig is fel fogom hozni, hiszen az egész csak hozzáállás kérdése.

Ez szerintem nem igaz. Az érzelmeket nem lehet csak úgy kapcsolgatni, ha a szerelem nincs viszonozva, akkor az a történet gubancos, rögös, kellemetlen, fájó, befejezetlen marad. Mindig. És azért mindig, mert eszméletlenül elenyésző azon emberek száma, akik képesek önzetlenül elengedni a másikat. Az pedig, hogy viszonzatlan szerelemmel élni valaki mellett és elviselni az ő érzéseit más iránt, és ehhez még jó képet is vágni, és boldognak lenni - lehetetlen. Még neked sem menne. Majd rájössz, ha egyszer esetleg úgy alakul az életed.

Ha ezt mégis meg tudod tenni, annak egy magyarázata van. Nem vagy szerelmes

[ Szerkesztve ]

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

akkor te, ahogy hoffman is irta kulonbozol az emberek 99%-tol, mert a legtobben, ahogy en is sajat magamra gondolok eloszor, es ha nekem szarul esik, hogy az altalam szeretett szemelyt massal latom, akkor megprobalom ezt megoldani -> megszakitom a kapcsolatot. ertem amit irsz, de en nem lennek kepes ilyen merteku altruizmusra, szerintem nem lehetseges a boldogsag egy ilyen helyzetben, maximum a masik fel reszerol. es akkor meg a feltekenysegrol nem is beszeltunk.

"- annyi különbséggel, hogy én sosem próbáltam senki szívét sem meghódítani, eleve a barátzónát céloztam mindig."

szerintem senki sem tudatosan lesz szerelmes, ez csak ugy kialakul, ha akarod ha nem. viszont ha kialakult nem tudod csak ugy ignoralni es azt mondani, hogy ez csak hozzaallas kerdese

Az életem nem fog úgy alakulni, egyszerűen mert eleve máshogyan állok hozzá. De tény, hogy ha valaki nem ilyen hajlamú, bonyolult lehet. Ha az ember azt tapasztalja, hogy nem tud megbékélni a helyzettel, akkor talán jobb elmenekülni. Az én életfelfogásommal az ilyetén megfutamodás mindenesetre nem fér össze. Ezzel cserbenhagynék olyasvalakit, aki fontos a számomra, és vádolnám magamat a gyöngeségem miatt. Ez volna az, ami igazi kínt okozna.

Azt ne mondd nekem, hogy 24 évesen, művész-ambíciókkal, még sosem voltam szerelmes.

C4mp3r: Az a megfogalmazás, hogy "tudatosan szerelmessé válni", eleve értelmetlen. Azonban a különleges szeretet ténye tudatosulhat, és épp ezért is gondolom önmagunk ellen valónak, ha megpróbáljuk kitörölni. Nem én tagadom meg a szerelmet, nem én fojtom el az érzelmeimet, hanem azok, akik megpróbálnak szabadulni a nehéz helyzetből.

[ Szerkesztve ]

Ahogy nézem te nem ismered Crystal munkásságát Ő az ügyeletes különcünk, tényleg elég különleges figura. Amivel nincs is semmi baj, csak színesebb a paletta - de vannak dolgok, amikre még ő sem képes szerintem.

Crystal:

Én most kényszerültem elengedni azt, aki még mindig megkapja a szerelmem, szóval az érzésekről most tudnék mesélni. Megfutamodni? Nem, az teljesen más. Tény, hogy nem bírom elviselni a tudatot, így inkább elkülönítettem az életem, és kerülöm, amennyire csak lehet. Természetesen mosollyal váltunk el, és még mindig azok között van, akit a világon mindennél jobban szeretek, egy telefon, és ugrok a világ végére is, ha szükség van rám. De az élete része nem lehetek többet úgy, ahogy szeretném és ez se Neki, se nekem nem jó.

És gyanítom, hogy ezzel minden ember így van, van aki még rosszabbul kezeli/viseli. Te egyedüli madár vagy, ezt be kell ismerni Ami nem gond, csak így nem várhatod el, hogy meg tudjuk érteni, amit érzel, mert egyedi

[ Szerkesztve ]

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

igen erdekes, hogy emberek mennyire maskepp velekednek errol a dologrol. egyebkent belefutottam mar itt a logouton par topicban, de annyira nem mozgok ilyen korokben

pontosan igy velekedik en is, ahogy leirtad, csak sajnos mi nem mosollyal valtunk el, de ez nem szamit. szerintem ez az altalanos.

(#15) de pontosan azert akarnak szabadulni, mert nehez helyzet es fajdalmat okoz szamukra. szerintem senki nem szeretne kitorolni az erzelmeit, csak a rosszaktol szeretne szabadulni

Pedig az irodalom tele van ilyen egyedi érzelmekkel, ezek adják a legjobb alapot a drámai cselekményre, mindennapi emberekről olvasni csak akkor érdekes, ha a kor vagy világ nem mindennapi körülöttük. Persze 300 oldalon könnyebb átadni a dolgokat, mint egy-egy zanzás hozzászólásban. Talán meglepő néha, hogy ilyen emberek a valóságban is létezhetnek...

A megfutamodást a korábbi hozzászólásomhoz kapcsolva értettem. Tehát saját magamat idézem: "Ha pedig az ember igaz barátként többet ér neki, mint egy megszakított, félig elfeledett ismeretségként, akkor - szerintem - önzés volna emiatt hátat fordítani a személyes világunk egy jelentékeny darabjának." Ha azonban az élet úgy hozza, hogy a közeli baráti kapcsolat terhessé válna a másik fél részéről, akkor magától értetődő, hogy jobb valóban eltávolodni. Ahogy olvasom, a te helyzeted inkább ez utóbbinak felel meg, bár talán nem fajul eddig, ha tökéletesen önzetlen vagy.

[ Szerkesztve ]

Az irodalmat én fenntartásokkal kezelem, ugyanígy a költőket és írókat is. Vannak zseniális elmék, gyönyörű művek, de egy elég nagy rétegük szerintem vagy érzelmi, vagy szellemi nyomorék volt, ami sok helyen kiütközik.

Ha az adott személy képes meghozni a döntést, hogy igaz barátként van szüksége a másikra, és nem képes elveszíteni, akkor van esély arra, hogy a szerelem érzése elmúlik, kiöli magából. Esetleg csak képes nyitni a világ felé, és akkor a szerelem magától elszállhat, és máshoz kerül, ez utóbbi lenne a happy end.

Hát igen, 4 év hosszú idő, pláne, ha az ember a következő 60-at is eltervezte.

"The time you enjoy wasting is not wasted time."

"Az irodalmat én fenntartásokkal kezelem, ugyanígy a költőket és írókat is." - Ehhehe... Mint személyesen, közvetlenül érintett személy, számomra nagyon érdekes a különböző irodalmi és filmes művészek ábrázolásmódja a témában, merthogy számos példa van erre. Anno a szentimentalizmusban a szerelmi szenvedést idealizálták és romantizálták, majd voltak olyan művészek is, akik a ti álláspontotokon voltak. Hanem minthogy a szerelem is egyfajta szeretet, össze lehet hasonlítani olyan példákkal is, melyek szerkezetükben nagyon hasonlóak voltak, mégsem konkrétan személyek szerelméről szól. Például Radnóti hazaszeretete olyan időkben, mikor a haza látszólag elárulta, mikor a haza látszólag meg akarta gyilkolni, de ő mégis tántoríthatatlan maradt, környezete rosszallása és értetlensége ellenére is. Ezekre a történetekre emlékezünk, ezek mentik meg az emberiség becsületét. Úgyhogy, ezen a gondolatmeneten haladva, szerintem bőven van helye a világban az ilyen egyedi meglátásoknak, és ha valaki képes rá, akkor miért ne tehetné? Azért javaslom latba vetni ezt a lehetőséget is, mert sosem lehet tudni, vajon a másik fél mire képes. A hagyományos "megoldásokat" úgyis elsorolják rajtam kívül tízen is.

Ez igaz, egy szóval sem mondtam, hogy nincs itt helye

"The time you enjoy wasting is not wasted time."