Fú. Próbálok finom lenni és építő.

Iszonyatosan izzadtságszagú az egész, idősebbnek és tapasztaltabbnak akarsz látszani, mint amilyen vagy, abszolút nélkülözi azt az alázatot ami feltétlenül szükséges ha meg akarsz érinteni akárkit. Ha már szóba hoztad a megfelelést, ez is legalább akkora probléma. Lehet, hogy nem állt szándékodban, de ez a fajta pózolás olyasvalakiként aki tudja a tutit, felszínes, ideig-óráig lehet csak hatásos és nem a hallgatóságot szolgálja, hanem az előadó egoizmusát. Ráadásul ha peched van, kifogsz egy talpraesettebb, szókimondó diákot és 3 perc alatt szétszedi az egész szónoklatodat, meg téged is. Rosszabb esetben pedig csak elszáll a fejük felett...

Azt írod az elején, hogy az egyetemi életről mész nekik beszélni, mégis ez szinte elveszik a mondadódban, elenyésző részlete csak, helyette borzalmas és felesleges okoskodás. Merthogy ilyet és ehhez hasonlót nap mint nap hallanak a "felnőttektől", akik meg akarják nekik mondani, hogy mit, hogyan kell csinálni, pontosan úgy ahogy te is teszed. Ráadásul óriási tévedések is vannak benne (pont a kamasz az aki a legjobban ismeri magát, aha), amiket nem is kifejezetten szerencsés hangoztatni.

Szóval ha már megkérdeztél minket, én azt javasolnám, hogy a (volt) tanáraidnak való pózolás helyett szorítkozz az egyetemi élet gyakorlatias oldalára, lehetőleg minél kevesebb szubjektív tartalommal, példákkal, kihívásokkal, megoldásokkal. Mindezt úgy, hogy nem próbálsz meg a már mindent tudó szerepében tetszelegni és az ő szintjükön, gondjaikkal, életszakaszukkal azonosulva (nem prédikálva róla) feltérképezni velük a kérdést. És talán ami a legfontosabb, hogy ha lesz rá mód akkor minél többször hagyni őket kérdezni és azt megválaszolni ami őket érdekli, esetleg abba beleszőni csipetnyit abból amit itt leírtál. Dialógusra törekedni monológ helyett, még akkor is ha ez a meghívóidnak talán nem fog tetszeni.

[ Szerkesztve ]

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."