azt sulykolni, hogy ne akarjon megfelelni másoknak, egyenes út a munkanélküli szingliséghez.
ez a mai világ legnagyobb problémája, hogy pár idióta elkezdte erőltetni az önmegvalósítást, amit sokan elhittek, most meg egy generáció alkalmatlan munkahelyi létre.

Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis

+1

Úgy ám.

-Aaaapaaa...már...itt van a karácsony?! -Igen, itt van. -Hol?!

Thanks to szabó péter meg a többi hasonló sarlatán kutyaütőnek.

Valaki mostanság kérdez a gimis-egyetemes témában, csak egy választ tudok: fussatok, bolondok!

Mert ami itt még jönni fog, azt elképzelni sem tudja szerintem senki

A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra.

Őmm. A második mondat után elkattintottam. Így harmincas fejjel is, úgy, hogy az alapgondolataim (valószínűleg, nem olvastam ) megegyeznek a tieddel. Csak képzeld el, te 16 évesen mit gondoltál volna, ha valaki a lean szemléletről kezd el előadást tartani (nekem most rá kellett googleznom hogy az mi a manó )

Ne érts félre, én nem tudnék egy ilyen előadást megtartani. De szerintem bármit is csinálsz majd, az osztály minimum 60%-a a telefonját fogja nyomkodni. Na de ha odasz*rsz a tanári asztal közepére, és szétcsapod tenyérrel Amire ki akarok lyukadni: mi*** 15-20 éve is ugyanúgy magasról tojtunk a felvilágosításra, a továbbtanulási tanácsadásra, a suliba visszatérő idősebbek előadásaira, szóval még csak nem is "a mai fiatalok" hibája ez.

***(és mégis, akikkel én még azóta tartom a kapcsolatot, azok most családos, értelmes, jól kereső emberek)

Pedig biztos lett volna olyan téma és olyan előadásmód, amire tátott szájjal figyeltünk volna. Nem akarom elvenni a kedved, sőt, várom majd hogy elmeséld hogy sikerült, de így most kibicként azért azt mondom, ez szerintem nem jó irány.

Esetleg nézz meg néhány fiatalabb youtubert, hogy mikről, és hogyan beszélnek, vagy keress meg néhány ismerős gimnazistát, hogy szerintük mivel tudnád megszólitani őket.

"Belefér-e ez a negyvenöt percbe" Szerintem (ha csak nem saját készítésű vasember páncélban mész, motiválandó hogy srácok, ez az egyetemi labormunkám) meg ne próbáld 45 percig ezt forszírozni

[ Szerkesztve ]

"Bocs, főnök, de én csak két emberben bízom. Az egyik én vagyok. Nem maga a másik." || "Hóhahó, mégis van graffaló!"

A téma alapvetően jó. A tervezett 45 perces "monológ" első 15 percében már tuti el fogod veszíteni az érdeklődést. Az ember csak percekig tud ugyanarra a dologra folyamatosan figyelni.
Én kérdésekkel dobnám fel. Mennyit bír a telefonod? Miért? Hány percet / mire használod egy nap? Mivel gazdagodsz ennyi idő alatt? Mi hajt, mi motivál, hol akarsz lenni 10 év múlva, mit teszel érte, hogy elérd?
És lehet, hogy unalmas és elcsépelt dolog, de a család a gyökerek, az, hogy van kihez hazamenni, valakiért dolgozni, élni rohadtul fontos. Akkor is ha kényelmetlen, ha esetleg lemondás mert nem lesz új autó, utazás telefon...
De ez már messzire visz.
Azt gondolom inkább csak problémákra világítás rá, dolgokra amit másképp is lehet, mint ahogy az aktuális ideál mutatja.
Ne adj nekik konkrét megoldást csak mutass más utat is mint amit ismernek.

Köszönöm, a kérdéseket alkalmazni fogom. Megpróbálom nem a kész megoldással tukmálni őket, hiszen annak még én sem vagyok sokszor a birtokában

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

A másoknak nem megfelelés önmagában tényleg pusztító. De itt nem is erről szerettem volna, hogy szóljon a beszélgetés, sokkal pontosabb megfogalmazás az, hogy ne a szüleik "álommunkáját" próbálják elérni, hanem merjenek maguktól tájékozódni és álmodni.

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Éljen az intézményes butaság, és minden amit magával von... A TV készülékeket pedig lassan felváltja az Orwelli telekép intézménye...

"Annyi mindenféléhez nem értek, hogy az már sokoldalúságnak számít” – Örkény István

Engem sok minden érdekelt, de ahogy többen is elmondtak, a 33 emberből kb 5 volt aki 2 percnél tovább képes volt valamire koncentrálni...

Megfogni, egy ilyen közönséget csak rengeteg humorral lehet, mint egy Stand up comedy, maképp nem megy ezt latom, de ha bele tudod csomagolni a mondandódat akkor nagyot üt
Szerencsem volt voltak ilyen tanáraim akik anekdotázás közben azért sok mindent belevertek a fejembe(A sors furcsa fintora, egyik ilyen tanáromat pont Szabó Péternek hívták/hívják, mert kb 45-50 éves lehet most, és matekot/programozást tanított alt. isk.-ban ).

Azt hogy szemleleted átadd, szinte lehetetlen, amit tehetsz megpróbálod a párhuzamot megmutatni 10-20-50 éves távlatból, remélem sikerül

A célközönségedet annál a mondatnál fogod elveszteni, hogy: "A kamaszkor a változásoké.". Ez olyan tipikus felnőttes duma, itt már koppannak a fejek az asztalra meg kerülnek elő a mobilok a pad alatt.

"Teljesen jogos ilyenkor Önmagatok keresése."
Tény, hogy ebben az életkorban önmagukat keresik. De bennük ez még nem fogalmazódik meg akkor konkrétan. Csinálnak egy folyamatot ami az "önkeresés", de bennük ez így nem konkretizálódik. Tehát a mondatot hallatán az fog bennük konkretizálódni, hogy "hülyeség amit beszél".

Aki esetleg ezután még figyel, azt azt első bekezdéssel fogod magadra haragítani, és innentől kezdve ellenséges szemmel fogják nézni az összes többet. Ebben a bekezdésben ugyanis semmi másról nem beszélsz, mint hogy mit csinálnak rosszul. "Na megint jött egy felnőtt aki megmondja, hogy hülye vagyok".

"Ráncolja a tanárnéni már hátul a szemöldökét."
Ez megint olyan tipikus a felnőttek próbálnak jópofik lenni a gyerekekkel mondat. Ráadásul azt sugallod vele, hogy nem is rájuk figyelsz, hanem a tanárra. Illetve gimiben már tanárúr / tanárnő-nek hívják a tanárokat, nem néniznek.
Legjobban akkor tudod elérni őket és úgy találod meg legjobban a közös hangot, ha nem úgy tekintesz rájuk, mint gyerekekre akiknek jöttél előadást tartani, hanem egy veled egykorú haverra / kollégára. A veled egykorún van a hangsúly. Ne kezeld őket gyerekként. Kezeld őket egyenrangúként.

Nem akarok végigmenni az egészen és egyesével bekezdéseket mondatokat kiszedni, ami a lényeg lenne:
Nagyon sokat akarsz közölni velük, ennyire sok mondanó akkor se menne át, ha ez lenne a legérdekesebb és fontosabb téma számukra (nem az) és 45 percen keresztül végig figyelnének (nem fognak). Válassz ki egyetlen egy mondandót. Egy mondandót, amit meg tudsz fogalmazni egy mondatban. És erre építs fel az egész előadást. Igen, így ismételni fogod magad. De így van rá esélyed, hogy abban az 5 percben amíg 1-1 gyerek figyel, pont elkapja a lényeget.
Másrészt lődd be inkább 20 percre az egészet. Úgyis tovább fog tartani, mint amire számítasz, de ha marad szabadidő, azt használd fel arra, hogy kérdezzenek tőled, milyen felnőttnek lenni. Eleinte nyilván bátortalanok / érdektelenek lesznek, tehát készülj némi monológgal, amiben arról beszélsz, hogy neked milyen téveszméid voltak ilyen idősen a felnőtt létről.
Miközben előadod figyelj rájuk. Ha totál unalmat látsz, akkor zárd rövidre amit épp mondasz és iktasd be az előbb írt kérdezős részt. Egyébként ettől függetlenül is fejben készülj arra, hogy unott és érdektelen arcokat látsz, de ez ne ijesszen meg Legtöbb diák egy ilyen előadást úgyis úgy fog fel, hogy végre nem kell figyelni az órán, lehet pihenni egyet. Ettől még felkeltheted az érdeklődésüket, de nem az lesz az alapállapot.
Ha nagyon jó akarsz lenni (de szerintem ehhez már gyakorlott előadónak kell lenni, nem biztos össze fog jönni), folyamatosan figyeld az arcokat. Ha bárki arcán meghökkenést, fejcsóválást, elnyomott röhögést, stb. látsz (tehát bármi jelentősebb reakciót a mondandódra), akkor szólítsd meg, hogy mire reagált így. Így könnyen el lehet indítani beszélgetést. Persze ehhez azt is fel kell ismerni ki a dumásabb az osztályból, mert egy félénk introvertált diákot megszólítva nem mész sokra.

És mindenképp gyakorold el otthon elmondani tükör előtt. Tarts egy főpróbát. Ha a tükörben kínosnak érzed magad, ők is annak fognak látni. És ha készülsz kész szöveggel, akkor tanuld be, és ne vidd be semmiképp, csak egy vázlatot. Nincs rosszabb annál, mint ha felolvasó estet végigülni.

Nagyon béna, közhelyes duma. Pár nap múlva 38 leszek, és bár értem, mit akarsz átadni vele, de még engem is untatott. Inkább mondd el nekik, hogy gimiben az egész érettségire kell annyit tanulni, mint fősulin vagy egyetemen egy vizsgára, szóval kössék fel a gatyát. Ha meg elkezdenek dolgozni, akkor lófaszra sem lesz idejük a napi 8 óra munka után, főleg ha családot alapítanak. Ne a legújabb ájfónra meg használt bömösre hajtsanak, hanem tanuljanak olyan szakmát, amiben jók, és nem mellesleg igény is van rá. Soha ne túlórázzanak, csak ha nagyon-nagyon nyomós indok szól mellette. A szabadidőnél nincs nagyobb érték.

Eladó XBOX: https://tinyurl.com/mvjdennu *** Rockbandám: https://fb.me/scharlotterhodes *** Gitárelektronikai műhelyem: https://www.fb.me/goosetgitar

Részben egyetértek, a másoknak megfelelési kényszerben éljük le életünk nagy részét. Na azért ne tekintsük ezt rossz dolgognak, e nélkül egy emberi közösség se működne. Annak meg sejtjük a következményét.

Az önmegvalósítást elég keményen félretolta a nyugati kultúra extrém individualizmusa. Sokkal egyszerűbb a jelentése és sokkal pozitívabb, mint amilyennek beállítod.

Inkább annyit jelent, hogy a képességeidet bontakoztasd ki. Találkoztam olyan önmegvalósítás útjára lépett serdülővel, aki számára a legnagyobb boldogságot jelentette, hogy felvettél álmai szakjára. Hegesztőnek. Ez az önmegvalósítás.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

Akkor mérnem azt írtad?

A serdülő egyik életfeladata az, hogy nekimenjen - valamilyen formában, nem feltétlenül molotov koktéllal - az előző generációnak és a társadalmi rendszernek. Hátha talál valami újat, valami jobbat.
Aztán beilleszkedik.

Van ennek egy normális menetrendje. Meg többféle normális formája. Mostanában már nem látok bele napi szinten a serdülők világába, de ..... nincsenek jó előérzeteim...

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

"Inkább mondd el nekik, hogy gimiben az egész érettségire kell annyit tanulni, mint fősulin vagy egyetemen egy vizsgára, szóval kössék fel a gatyát"

Ez szerintem egyrészt tényszerűen nem igaz (nem voltam egy mintadiák a főiskolán, de csak szinte csak UV-kra készültem, mert alapvetően bíztam abban, hogy meglesz az IQ-ból is, mert előadásokra nagyrészt bejártam), másrészt meg ez nem olyasvalami, amivel érdemben tud bármit is kezdeni egy gimnazista (konkrétan mit kellene csinálnia ennek hatására?).

(#12) Cathfaern: +1

[ Szerkesztve ]

DRM is theft

Igen, ezt kellene nekik elmagyarázni. Nagyon sokszor látom, hogy azért jönnek egyetemre az emberek, mert az milyen jó buli, meg majd átbukdácsolnak a kettessel, csak legyen meg. Közben meg napi szinten buli. Azt kéne nekik megmagyarázni, hogy egyetem = kva sok tanulás. Fájdalmasabb lesz, ha maguknak kell majd rájönni. Persze át lehet csusszanni éppen meg lehet a kegyelemkettesre hajtani, de az egyetemnek még mindig nem a diploma a lényege, hanem a tudás (szerintem). Persze lehet én vagyok a hülye, hogy eladásokra járok, meg készülök, nem tudom.

[ Szerkesztve ]

Mér, az zegytem nem buli? Ha akkor nem buli az élet, már sose lesz az. Se előtte, se utána. Ezt azért nem szabad elvenni ettől a generációtól.

Ezzel együtt is felnő majd egy értelmiségi generáció, az biztos.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

"Persze át lehet csusszanni éppen meg lehet a kegyelemkettesre hajtani, de az egyetemnek még mindig nem a diploma a lényege, hanem a tudás (szerintem)."

Ez lenne, de ahogy látom Magyarországon ez azért alapvetően már a tanári kar összeállításnál megbukik. Léteznek jó oktatók, akik jó tárgyakat visznek, de ez inkább a kivételnek tűnik, mint alapnak.

Asszony felnőtt fejjel megint egyetemre jár, mert kellene neki a papír meg a tudás is, de az utóbbit nem nagyon erőlteti az egyetem és ez főleg így felnőtt fejjel, sok-sok ledolgozott, önképzéssel eltöltött év után nagyon szembeötlő.

DRM is theft

"Részben egyetértek, a másoknak megfelelési kényszerben éljük le életünk nagy részét.": akkor valószínűleg félreértettél.

megfelelési kényszert említ, olyan szövegkörnyezetben, mint ami elítéli azt. tehát a posztoló szerint az, hogy az emberek meg akarnak felelni bizonyos dolgoknak, rossz.

ez teljesen hibás szemlélet szerintem. az a szemlélet, hogy ne felelj meg semminek, fejezd ki az érzéseidet és valósítsd meg önmagad, a cosmo generáció legpusztítóbb önámítás bullshitje. minden munkahelyen a legnagyobb főnököt kivéve, meg kell felelni egy csomó elvárásnak. nem önmegvalósításért dolgozol, hanem a cégért, meg a fizetésedért. erről beszél folyamatosan a sok hr-es, hogy a mostani fiatalok zöme nem alkalmas munkahelyre, mert teljesen félrevitte őket a közhangulat.

ott van példának azok a kőbunkó amerikai egyetemisták, akik petíciót adnak be a dékánnak, hogy a jogi karon ne kelljen büntetőjogot hallgatniuk, mert az sérti a lelkecskéjüket...

tehát ne, ne mondja senki a fiataloknak, hogy valósítsák meg önmagukat, meg beszéljenek az érzéseikről, meg hasonló oravecznórás marhaságokat, mert amint kilépnek a valódi életbe (gyakran kényszer hatására), majd jön szembe hirtelen a valóság és jól pofánveri őket. aki a valódi életre akarja felkészíteni őket, az azt szajkózza, hogy korlátok között lesz, szabályok fogják vezérelni, és ezeknek meg kell felelni, és ezt nyeljék le.

meg azt is mondani kell nekik, hogy azonnal kezdjék meg a facebook elvonókúrát.

Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis

Nem értettelek félre, ugyan ezt írtam én is.

Azért jó, ha felállítjuk ennek a lépcsőit.
- Alkalmazkodni kell másokhoz.
- Megfelelni jó.

Kényszeresen és kritikátlanul megfelni rossz, főleg, ha rossz dolgoknak akarunk megfelelni. Stb.

"hogy ne felelj meg semminek, fejezd ki az érzéseidet és valósítsd meg önmagad"
Ez a világszemlélet tipikusan nyugati, ahol fogyasztókat kellett felnevelni. Ennyi.
Anyósom szokta mondani: "ki kell dobni a régit, hogy helye legyen az újnak." Elis vált. 3x.

De amúgy igen, ezt tényleg elég káros hozzáállás. Amúgy meg a leginkább extrém individualisták és nárcisztikusan önzőek és önmegvalósítóak is automatikusan egy csomó mindennek megfelnek éppen.

"nem önmegvalósításért dolgozol, hanem a cégért, meg a fizetésedért."

Az is lehet önmegvalósítás, hogy egy cégben akar valaki dolgozó lenni, beilleszkedni a közösségbe és ott sikeresen helytállni. Ez is simán önmegvalósítás. Csak a reklámfilmekben nem áll jól.

De elhiszem azt, hogy a "közhangulat" ilyen módon csapódik le a munkavállalóknál.

"ott van példának azok a kőbunkó amerikai egyetemisták, akik petíciót adnak be a dékánnak, hogy a jogi karon ne kelljen büntetőjogot hallgatniuk, mert az sérti a lelkecskéjüket..."

A kérdés az, hogy elfogadta -e a dékán.

azért az usa az más dimmenzió. Nézd más szemszögből:
- náluk a demokrácia mást jelent. Ott komoly néphagyománya van, a hallgatónak joga van ilyen petíciót beadni.
- ha elfogadják és ő örül ,hogy nem kell tanulni: így járt, cseszheti a munkavállalását. Így járt, sír majd a munkaügyiben. Nadekérem ott azt is komoylan veszik, hogy felelős vagy a saját életedért! Nem pofázik bele az állam, hogy élj, de ugyanakkor magadra is maradtál! Nagy különbség.

"tehát ne, ne mondja senki a fiataloknak, hogy valósítsák meg önmagukat,"

Ezt meg tutira te érted félre!! Lásd fentebb, hogy mit jelent valójában az önmegvalósítás.
Ez is a zusából indult, de ilyen magyarisztánosan barom módon értelmeztük és fordítottuk el. Pont mint a legyen egy szép napod. Ba+!!! Kellemes ba+, nem szép!!!!

Szóval azt akarom megvilágosítani neked, hogy nem jól magyarázzák el az önmegvalósítást. Ahhoz tanulni kell, dolgozni kell, másokkal együttműködni kell. Azt jelenti, hogy xy képességgel születtél, azt fejleszd, használd, kamatoztasd.

Nem azt, hogy te megérdemled, hogy lila bugyiba mászkálj, mer önmegvalósítasz éppen...

"meg azt is mondani kell nekik, hogy azonnal kezdjék meg a facebook elvonókúrát."

Ez viszont jah.

Nem félünk! Nem félünk! Itthon vagyunk e földön. Nem félünk! Nem félünk! Ez nem maradhat börtön!

Hú!
Az a kifejtős rész egy prédikáció, tele olyan semmitmondó és érzelgős gondolatokkal, mint "Önmagatok keresése", "nektek kell megtalálnotok a saját helyes utatokat", "Merj többet és kevesebbet"...

Szerintem ezzel inkább ne állj ki eléjük.

Ha az egyetemi életről akarsz beszélni, akkor arról beszélj, konkrétumokkal, példákkal, hogy mire számíthatnak ha ott folytatják. És ne ilyen érzelmes gondolatfoszlányokkal traktáld őket.

[ Szerkesztve ]

milyen konkrétumokat lehet az egyetemi életről elmondani? hogy akár 6-8 méterről is elhánynak a falig?

Egy átlagos héten négy hétfő és egy péntek van (C) Diabolis

Egy 700 oldalas könyvből ha 30 másodpercen belül nem tudod megmutatni pontosan azt a részt, amivel indokolni akarod a hibás javítást, akkor simán kinullázzák a vizsgádat.

Ez konkrét is és garantáltan nem akar infóra menni a gyermek, úgy megy ácsképzésre, mint a sicc

A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra.

Akár...

Igazából kár nekik bármit mondani, úgyse fogadják meg, majd az első szemeszter végére megtapasztalják maguk. Aztán vagy kibuknak, vagy otthagyják vagy elvégzik Tapasztalatom szerint az első kettőből több szokott lenni

osztom az észt mintha nekem nem a második évem lenne csak

"Egy 700 oldalas könyvből ha 30 másodpercen belül nem tudod megmutatni pontosan azt a részt, amivel indokolni akarod a hibás javítást, akkor simán kinullázzák a vizsgádat."

Nekem ez konkrétan attól a helytől venné el a kedvem, ahol agyonfrusztrált pöcsöket engednek tanítani.

DRM is theft

2 részre oszlott a tábor: egyik fele Kandózott egyik, másik ment simán csak tanulni és dolgozni. Pár diplomát bent hagy a képzés, az biztos.

A fiatalok 50%-a optimistán tekint a jövőre. A másik felének nincs pénze drogokra.

Fú. Próbálok finom lenni és építő.

Iszonyatosan izzadtságszagú az egész, idősebbnek és tapasztaltabbnak akarsz látszani, mint amilyen vagy, abszolút nélkülözi azt az alázatot ami feltétlenül szükséges ha meg akarsz érinteni akárkit. Ha már szóba hoztad a megfelelést, ez is legalább akkora probléma. Lehet, hogy nem állt szándékodban, de ez a fajta pózolás olyasvalakiként aki tudja a tutit, felszínes, ideig-óráig lehet csak hatásos és nem a hallgatóságot szolgálja, hanem az előadó egoizmusát. Ráadásul ha peched van, kifogsz egy talpraesettebb, szókimondó diákot és 3 perc alatt szétszedi az egész szónoklatodat, meg téged is. Rosszabb esetben pedig csak elszáll a fejük felett...

Azt írod az elején, hogy az egyetemi életről mész nekik beszélni, mégis ez szinte elveszik a mondadódban, elenyésző részlete csak, helyette borzalmas és felesleges okoskodás. Merthogy ilyet és ehhez hasonlót nap mint nap hallanak a "felnőttektől", akik meg akarják nekik mondani, hogy mit, hogyan kell csinálni, pontosan úgy ahogy te is teszed. Ráadásul óriási tévedések is vannak benne (pont a kamasz az aki a legjobban ismeri magát, aha), amiket nem is kifejezetten szerencsés hangoztatni.

Szóval ha már megkérdeztél minket, én azt javasolnám, hogy a (volt) tanáraidnak való pózolás helyett szorítkozz az egyetemi élet gyakorlatias oldalára, lehetőleg minél kevesebb szubjektív tartalommal, példákkal, kihívásokkal, megoldásokkal. Mindezt úgy, hogy nem próbálsz meg a már mindent tudó szerepében tetszelegni és az ő szintjükön, gondjaikkal, életszakaszukkal azonosulva (nem prédikálva róla) feltérképezni velük a kérdést. És talán ami a legfontosabb, hogy ha lesz rá mód akkor minél többször hagyni őket kérdezni és azt megválaszolni ami őket érdekli, esetleg abba beleszőni csipetnyit abból amit itt leírtál. Dialógusra törekedni monológ helyett, még akkor is ha ez a meghívóidnak talán nem fog tetszeni.

[ Szerkesztve ]

"How a government taxes its citizens is a direct declaration of a country's values."