Sziasztok,

...nagyon sajnálom, kitartást ehhez a nyavalyás betegséghez, és kívánom, hogy mielőbb megoldódjon(kiderüljön), valóban nagyon nehéz lehet ezt ilyen fiatal korban, és szülőként is átélni

Túl sok okosságot nem tudok hozzáfűzni, csak a saját történetemet tudom leírni, ami szinte kísértetiesen hasonlít Zsolt történetéhez.
Az első tünetek megjelenése, és a műtét között pontosan két és fél év telt el, valami iszonyú gyorsan robbant le a bal csípőm. A panaszok előtt napi rendszerességgel futottam, kerékpároztam, semmi előjele nem volt.
Az első tünetek késszúrás jellegű fájdalmak a bal csípőben, jellemzően járáskor, hosszabb rövidebb időszakok váltották egymást, néha órákig fájt, volt hogy csak percekig. A fájdalom olyan mértékű volt, hogy potyogtak a könnyeim, volt, hogy úgy vittek el A pontból B-be a munkahelyen, mert magamtól nem tudtam a székig sem elmenni. Irány az ortopéd szakrendelés és onnan a RTG, ill. csontizotóp vizsgálat. RTG negatív, a csontizotóp szerint gyulladás van a bal csípőben. Ennek kezelése sima fájdalomcsillapító, gyógytorna, 5 hét táppénz.
Ugrunk öt hónapot, ugyanis a kezelések után teljesen panaszmentes voltam, már kezdtem is elfelejteni az egészet, bár a sportot abbahagytam.

Munkahely, fájdalom, most már mind a két csípőben felváltva, soha nem egyszerre, dinamikában ugyanaz, helyváltoztatási képesség nulla.
Megint doki, ekkor már egy traumatológus, ortopéd sebész nézett meg, feltűnt neki, hogy ezek a a csípők bizony nem forognak, a távolítási értékek is nagyon rosszak. RTG negatív, irány Szolnok MR. Amit itt a kezembe adtak, azon mindenki megdöbbent. Teljes labrumszakadás, tok teli van vízzel, csontciszta, és a nyak-fej határán csontkinövések, ami miatt gépész hasonlattal élve...szorul az egész. ismételném...rtg negatív!!

Utána jött egy kis szteroid injekció kúra csípőbe....semmi, Xilox, Flector, Naproxén...semmi hatás, ekkor úgy döntöttek csípő tükrözéses műtét. Mire oda eljutottam(több hónapra kaptam időpontot) közölték, hogy a balnak fakereszt, ezzel ez nem fog megoldódni. Visszamentem a sebész dokihoz, mondtam mi van. Újabb MR, ez Szegeden, itt bizony semmi baj nincsen. Dokihoz vissza, papír odaad, orvos színváltós lett, a két MR eredménye tökéletes ellentéte volt egymásnak. Azt mondta, hogy Ő itt feladja, menjek szegedi ortopéd klinikára, ott csináltak egy RTG-t, és annyit kérdeztek, hogy mikor volna alkalmas a műtét időpontja. Mondtam, hogy minél hamarabb, ha tényleg nincs más út, mert még szeretnék dolgozni is ebben az életben( ekkor már 8. hónapja voltam táppénzen, szerencsére itt nem csesztettek, tudták, hogy mi van).

Így eljutottunk oda, hogy 37 évesen egy rövid szárú Metha típusú TEP boldogtalan tulajdonosa lettem.

A felépülés után a klinikáról beutaltak immunológiai vizsgálatra, mert a kiváltó ok még mindig nem volt meg.
Itt rövid úton fény derült arra, hogy valami genetikai dolog van a háttérben és az okozott autoimmun betegséget. De azt, hogy pontosan mit nem tudták, mert több tünet is volt ami több betegségre is ráhúzható. Azt mondták jobb nem lesz, csinálni nem tudnak vele semmit, és a végkifejlet sem látható előre.

Tünetek, mint Zsoltnak: Álmosság, fáradság, láz esténként és ízületi fájdalmak, néha nem tudok fogni reggelente, annyira merevek az ujjaim, ezek a mai napig megvannak. De a jó oldalát nézem, tudok járni, ezzel együtt dolgozni is, csak vannak napok, amikor nagyon nehéz. Márciusban megyek kontrollra mind a két klinikára, volt egy röntgen nemrégen, ott a jobb fejen is nekrózis jelei mutatkoztak, így sok jóra nem számítok, de már pont lesz@rom az egészet.

Sajnos komplex dolgokkal még mindig nehezen birkóznak meg a dokik( és le kalappal az összes előtt, mert az én esetemben nagyot mentek, ez egyszerűen így alakult, mindegyik a saját területén szaki).

Elnézést, ha hosszúra sikerült, hosszú történet volt

Tehát kitartás, nem csüggedni!