Bedobok néha egy-egy idézetet a Brian Tracy féle anyagból. Hátha erre téved valaki, akit érdekel.
Önbecsülés:
"Mivel énképünk, vagy ha úgy tetszik önbecsülésünk rendszerint a szükségesnél alacsonyabb, teljesítményünk és hatékonyságunk szintje is túl alacsony. Tudjuk, hogy az énkép nagy részben szubjektív. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az énkép, amit magunkról igaznak hiszünk, valójában nem a realitáson alapszik, hanem információkon, amiket felvettünk és igaznak tartottunk. Ugyanis bármi, amit elhiszünk magunkról, az igazzá válik, mert azzal összhangban cselekszünk.
Az önbecsülés azt mutatja, hogyan érzünk önmagunk iránt. Önmagunk iránti érzésünk a hajtóerő, a motor. Hatalmas hajtóereje a tudatalattinknak. Az énképünkön belüli hajtóerő, és valójában ettől függ, mi minden történik velünk. Az önbecsülés legjobb meghatározása: mennyire szeretjük önmagunkat.
Közvetlen kapcsolat van a szeretet minősége és mennyisége, valamint az egészséges személyiségfejlődés között. Minél több feltétel nélküli szeretetet kap a gyermek azokban a fogékony években, annál erősebbek lesznek személyiségének alapjai. Megfordítva az egyenletet: gyakorlatilag az összes pszichózis, neurózis, minden személyiségzavar, viselkedési nehézség mélyen gyökerezik, mégpedig az énkép problémáinál.
Felnőttként visszatekinthetünk és kijavíthatjuk a hibákat.
Negatív szokásaink gyökere rendszerint a destruktív kritika. A destruktív kritikát a szülők alkalmazzák, hogy irányítsák és ellenőrizzék gyerekeiket. Ennek igen veszélyes és ártó hatása van a gyerekekre, mert a destruktív kritika elkezdi aláásni a gyermek személyiségének egységét. A legtöbbünknek valószínűleg többet ártott a destruktív kritika, mint az összes háború a történelemben. A destruktív kritika eredményeként kifejlesztjük a negativ szokásmintákat. A negatív szokásminták az ösztönzés feltételes reflexei. A félelem a kudarctól egy feltételes reflex, ami a destruktív kritika hatására alakul ki még az élet első 5-6 évében. A kudarctól való félelem a felnőttkori kudarcok legfőbb oka. És a legfőbb oka annak, hogy szunnyadni hagyjuk képességeinket.
A másik negatív szokásminta: a kényszer. A kényszer negatív szokásmintáját úgy tanulja meg a gyerek, hogy állandóan azt hallja: „Jobban tennéd, ha… Ha nem teszed, nagy baj lesz!” Amikor a szülő a szeretetet feltételhez köti. A kényszer negatív szokásmintája nagyon korán átalakul a visszautasítástól való félelemmé. A visszautasítástól való félelem túlságosan fogékonnyá tesz bennünket mások igényei iránt. Olyan dolgokat teszünk, amit mások akarnak, nem azt, amit mi akarunk. Mindig másoknak akarunk megfelelni. Túlságosan aggódunk és félünk mások velünk kapcsolatos érzéseitől, véleményétől. Annyira, hogy megtagadjuk saját igényeinket. A személyiség eme rombolói megkeserítik egész életünket. A csodálatos a dologban az, hogy mivel ezek tanult szokások, megszabadulhatunk tőlük. Önbecsülésünk növelése által felülkerekedhetünk visszahúzó félelmeinken. Legyőzhetjük a visszautasítástól való félelmünket, ami arra késztet minket, hogy nem magunknak, hanem másoknak feleljünk meg. Mivel fordított arány áll fenn az önbecsülés és a negatív szokásminták között, minél jobban szeretjük magunkat, annál kevésbé félünk a kudarctól. Minél jobban szeretjük magunkat, annál kevésbé félünk bármitől."
https://magaduram-hu.cms.webnode.hu/a-magyar-tortenelem-logikusan/
