Még nagyon nagyon régen, mikor kezdtem a középiskolát (2004), egy Siemens MT50-es telefonom volt (nyári munkából kerestem meg rá a pénzt, akkor ez volt a legolcsóbb színes-kamerás mobil, 30 ezres, kártyásan, viszonyításként, az akkori minimálbér nettó 53k volt), lényeg, ami lényeg. Nagyon megtetszett egyik új osztálytársam, el is jutottunk hamar odáig, hogy telefonszámot cseréltünk, majd még aznap este kaptam tőle egy sms-t, hogy milyen aranyos és kedves srácnak tart, és alig várja, hogy újra találkozzunk, a végén pedig ilyen szívecskés smiley (akkor még nem volt divat az emoticon).

Hétvége után mondtam is neki, hogy nagyon jól esett, amit írt, főleg a szívecske a végén. Ő pedig nézett rám bután, hogy milyen szívecske, Ő olyat nem írt. Megmutattam neki, de váltig állította, hogy az pedig nem az akart lenni, csak egy mosoly. Ugyan nem jöttem össze vele (ebben benne volt a keze egy másik leányzónak is az osztályból), de következő évre ettől függetlenül a legjobb barátom lett (friendzone...), ami kitartott az egész középsuli ideje alatt (utána szétváltak útjaink, párszor összefutottunk még, aztán kiment külföldre, és azóta ott él).

Máig nem tudom (és már nem is fogom megtudni), hogy konkrétan mi is akart lenni az üzenet vége...

'' Az élet egyszerű. Döntéseket hozol és nem nézel vissza.'' // Tomorrow's just your future yesterday!