Sajnos pontosan tudom, mit érzem, milyen a helyzeted. Én a mai napig "jóban" (ha nem beszélünk, csak évente egyszer, könnyű ezt mondani) vagyok. Konkrétan rajta kívül egy embernél éreztem, hogy ilyen szinten el tudok Vele beszélgetni. Valami hihetetlen dolog, érzés. Csak sajnos MINDIG (nem véletlen a nagybetű) túl szép, hogy igaz legyen. Egy részük azonnal megsértőik, és örök harag, ha felmerül a több, mint...azonban az igazival ez után is ugyanúgy lehet beszélgetni, mint előtte. Csak a szívem szakad meg közben...

szablya: bocsáss meg, hogy ilyet mondok, de le vagy maradva. Nekem négy évet vett el az életemből a fiú lány barátság, kezelése, a sorozatos próbálkozások, kudarcok, mert szinte csak azok voltak, EGY lánnyal. Akivel mára már köszönő viszonyban sem vagyunk. Ha pedig ezt szóváteszem, én vagyok a zsarnok, zsarolni próbálom, stb, stb, stb. Azóta nem keresem, haragszom rá. Én sem voltam Angyal, de úgy érzem tényleg mindent megpróbáltam, vagyis egyet nem: soha nem próbáltam megcsókolni. Voltam annyira "úriember", hátha majd akad egy pillanat. Amikor pedig akadt volna, fent, a várfalon sétáltunk este ünnepség alatt, egy másik fiúról kezdett el beszélni, akivel majd randizni fog, "ha velem végzett". Itt egy világ omlott össze bennem, és a szeme láttára felhívtam Bellát (Ő egy külön történet az életemben), és elpanaszoltam Neki mindent. A lány csak nézett, hogy én mekkora paraszt vagyok, hogy egy másik lánynak mesélem ezt még a találkozó közben. De jó esett Bellával beszélni, akkor már tudtam, hogy a négy év után végleg vége a lánnyal. hazakísértem, ez volt az utolsó találkozásunk.

[ Szerkesztve ]

'' Az élet egyszerű. Döntéseket hozol és nem nézel vissza.'' // Tomorrow's just your future yesterday!