Velem hasonló történik nap mint nap a kék metró Népliget megállójánál... nem busszal jövök, hanem itt lakom, és ugyebár a buszosok innen özönlenek szét jóformán... Egyszer történt velem, nem rég... az emberek akik frissen érkeztek ide akár villamossal, busszal vagy sötöbö, elhelyezkednek a metró ajtajában, miközben még rengetegen elférnének beljebb, de nem, nekik az ajtóban kell megállni... és szegény tehetetlen én, aki ha ezzel a metróval nem megy el, késni fog az órájáról, bevetődik a csilingelő ajtón, neki egy bácsinak aki persze mintha betonból lenne áll és nem mozdul, az ajtó becsukódik... Morgok magamban, indulnék beljebb h le tudjak szállni a következőnél de megtorpanok és nem tudok menni... vajon miért? Bácsika maitt odacsukódott a kabátom mandzsettagombja, és csak úgy tudtam magam kiszabadítani h káromkodások közepette letéptem a 3 gombot... (következő megállónál a másik oldalon nyílik az ajtó, szóval muszáj volt tépni) Érdekes, amint végeztem a művelettel, mindenki elűnt a 3-méteres körzetemből... Tán ezt kéne minden reggel csinálnom és még többen felférnének... Ki tudja... De hát ember az ember marad, hiába várok változást, csak a saját magunk kényelme érdekel...

U.i.: Bocsi a kisregényért, de muszáj volt kiöntenem a szívem...

[ Szerkesztve ]

Oel ngati kameie - I see you