Hétköznapi reggel. Feltolakodunk párommal a piros metróra majd ránk tolakodik még 4 ember oda, ahol már mi is csak bunkón fértünk fel...
Robog a metró, jönnek a megállók. Senki sem száll le csak egyre feljebb és feljebb. Előttem szóló aranyesős írásból ismerős "4 ember, 4 csörömpölés" 1 hangulat: "NE MÁR, MÁR MEGIIINT???" Fel sem ébredtem, erre az embert ( miután minden megállónál letaposták) a sátánista, a cölöpverő, a Tóth Gabi Ária meg valami amatőr rockendról gitártépés (amitől Jimmy "A Király" Hendrix a sírjában forog) minden csak nem kellemes ébresztés...
Szépen kavarog a fej, szépen feszülnek az izmok, és érik a "NESZÓJÁBE" az emberben, amikor bemondja a vadászgép-robot néni hang, hogy "Blaha Lujza Tér"
Gondolom magamban : VÉGRE!!!
Fogom egyetlenem kezét és rángatom magam után a táskákat és a belógó könyököket széttolva amikor egy áttörhetetlen falba ütközöm.
A nyitott ajtónál a felszállni kívánó "tisztelt" tömeg úgy áll, mint Leonidász a 300-ban az embereivel, a táskaikat maguk elé tartva, mint valami pajzsot.
Én meg ott akkor "KATT". Lüktet a fejemben és a torkomban a vér, felkészülök, hogy életembel első alkalommal leordítom a nép fejét és hozzájuk vágom mindazt ami 10 év BKV kényszer eredménye. De látva a bamba fejeket és a kétségbeesést hogy: " ÚRISTEN, nem fogunk felszállni mert már csilingel az ajtó", végül csak egy mély dörmögő
"HA ARRÉB ÁLLNÁL, MÁR RÉÉÉG FEL TUDNÁL SZÁÁÁLLNI" hagyta el a torkomat a legjobban útban levő néni felé, majd egy "NESZÓJÁBE" nézés mindenkire, akik lassan de biztosan elkezdtek széthúzódni.
Aztán ugyanez megvolt a mozgólépcsőn, a 4-6 villamoson és végül a munkahelyen is amikor drága ügyfél felhívott, hogy "NEKI!!! MOST!!! AZONNAL!!!KELL!!!.
Mire én magamban: rohadt módon nem érdekelsz. Van rajtad kívűl 20 normális telefonáló akiknek öröm segíteni innen Magyarisztánból, akik megköszönik azt az 5 percet amit "raboltak" tőled...ÚGYHOGY NESZÓJÁBE, Hehe