A háború csak üzleti befektetés, semmi más.
Ameddig van profitábilisabb befektetés, addig abba fektetnek be.
A modern hadviselés költsége az egekbe emelkedett, a nagyobb méretű háborúk megtérülését pedig kb. eltörölte az atomfegyverek elterjedése. Így pedig nem nehéz jobb helyet találni a pénznek: ha nem háborúba "fektetik", akkor magasabb a "hozama".
De ha előállnak bizonyos kényszerhelyzetek, akkor hirtelen más lesz a háború "cost-benefit analízise" is: pl. ha ökológiai katasztrófa miatt tényleges kényszer lesz az egyre apadó erőforrások ellenőrzése. És a 21. században ezek közé tartozik a termőföld és az édesvízkészletek is.
De akár említhetném azt is, hogy a háború hirtelen vonzó opcióvá válik, amint egy demagóg vezetőnek szüksége van egy komolyabb népszerűség-növelésre. Lsd.: Falkland háború, első öbölháború.
De a riválisnak tekintett országok gyengesége is éppen elég ahhoz, hogy háborúhoz vezessen, pl. az afganisztáni és a második öbölháborút csak a SzU/Oroszország gazdasági csődje miatt engedhette meg magának az USA, egyébként nem lett volna módjuk a szovjetorosz érdekszférához ilyen közel merészkedni. Lásd pl. az ukrajnai és a grúziai konfliktusokat: ott túl közel ment a nyugat az orosz övezethez; annyira, hogy már a gyenge, éppen csak talpraálló Oroszország sem tűrhette el.
Ezek mind azt mutatják, hogy lehetnek olyan szubjektív és objektív változók, amiknek függvényében igenis vonzó opció lehet a háború még ma is.

bár ott is sok külső tényező volt, míg ma már gyakorlatilag minden kontrollált
Azok a külső tényezők már 200 évvel a nyugati birodalom bukása előtt jelentkeztek, de ameddig elég erős maradt a római állam, addig vissza tudta ezeket a külső csapásokat verni. A sebezhetőség akkor jelentkezett, amikor a belső problémák begyűrűzése miatt az állam és társadalom már nem bírt kellő ellenállást kifejteni a külső ellenségeivel szemben.

Egyetértek, hogy ezek a kisebb civilizációk sebezhetőbbek a mai globálisnál, de ez csak abban nyilvánult meg, hogy rövidebb időre volt szükségük az összeomláshoz. A húsvét-szigeteki civilizáció minden valószinüség szerint 1-2 generáció alatt pusztította el magát, de pl. a burmainak ehhez már lényegesen hosszabb idő kellett, a nyugatrómai birodalom bukása meg tulajdonképpen több, mint 200 évig tartott. Mert a bukáshoz vezető folyamatok már akkor jelentkeztek, holott a birodalom még nagyon is erős volt a 200-as években, látszólag fénykorát élte.

(#33) kelna91
Ne keverd össze az ókeresztényeket a modern bigott vallásos emberekkel.
A mai értelemben vett "Katolikus" egyház nem létezett a 11. századig, és a keresztény egyház intézményrendszere is csak a 300-as évek végén jött létre. De a Római Birodalom lakosságának elég nagy hányada már a 200-as évek végén is keresztény volt, ők az eredeti ókeresztény hit különböző változatait követték, amik nagyon szigorúan álltak hozzá a bűn kérdéséhez. Mai szemmel nézve fanatikusan puritán, már-már aszketikus életet követelt meg az átlag hívektől, pl. szexuális téren is.

[ Szerkesztve ]

Üdv, pengwin