Nyilván tudod, hogy "csak" döntéseket hozni, és azok következményeit vállalni, együttélni velük a világ egyik legnehezebb dolga. Ezért is csinálják nagyon kevesen, és még kevesebben jól.
Jobs produktív nárcizmusa tette azzá az Apple-t, ami. A vevőközönségét ugyanúgy polarizálta, mint a vele dolgozókat. És ez jó, mert azt jelenti, hogy utálta a középszerűséget. Mindig volt célja, és mindent megtett azért, hogy elérje. Nem az számított, hogy igaza legyen, hanem hogy sikerre vigye az elképzelését.
Céget építeni nem azt jelenti, hogy tudnod kell Assemblyben programozni, processzort tervezni. Nagyon sok jó szakembert ismerek, akik közül egyik sem szeretne kilépni az alkalmazotti státuszból, mert tudja, hogy a húzós szituációkban döntésképtelen.
"ő magában kb semmit nem tett le az asztalra"
Szeretnék csak ennyire semmit letenni az asztalra. Sőt, az lenne a legjobb, ha a világon mindenki legalább ennyire törekedne a semmi lerakására. Jobb helyen élnénk. De legalábbis nem csak minden ezredik mondaná őszintén a szemedbe ha szükséges lenne, hogy "haver, állj le, szar amit csinálsz".