Az kétségtelen, hogy miután leírtam, megkönnyebbültem. Utána nem is foglalkoztam vele egy ideig, de miután átolvastam, rájöttem, hogy nem egészen úgy kellett volna. Vonnegut szerintem nem erre gondolt.
Hogyha az elmélkedős vezriót írom meg, az más kérdés, de ettől nem lettem több, nem lettem gazdagabb lelkiekben. Ettől csak megkönnyebbültem.
Attól sem lettem több, hogy kitöröltem az írást és azokat a hsz-eket, amik bántóak. Még egálban sem vagyok.
Más kérdés, hogy sokszor megkaptam azt, hogy mindig másokkal foglalkozom és magammal nem. Mindig mások érdekeit helyezem a magamé elé. Most csak az érdekelt, hogy az írás miatt nekem könnyebb legyen egy kicsit. Talán mégsem volt annyira jó ötlet, hogy nem figyelek másra is, csak magamra.
Kellene valami középút.
"Ki a büdös istennyila vagy te bohócképű!?" SzŐr Geri, birodalmi poéta és főszakács (:L topic)