Tanulságos írás , én igazából nem is gondolkodok ilyenkor, ilyenekről, mert megszoktam, és mondhatni fel se tűnik semmi, csak megyek ahova kell bambán, "kikapcsolt" aggyal. Reggel azért, mert még nem keltem fel, délután azért, meg már fáradt vagyok. (Nem szabadna fáradtnak lennem 18 évesen, de hát ez van...)
Én is mindennap ilyesmivel küszködök. Reggel a felkelés, akármennyit alszom, nem tudok felkelni korán. Ha megvan akkor reggeli, készülődés, stb megesik, utána séta, buszra szállás. Ha nem figyelek rá, akkor fel sem tűnik. Nem tűnik fel, hogy reggelente dermesztő hideg van, az sem, hogy alig férek el a buszon. Márpedig nem lakom messze a sulitól. Sződi vagyok, Vácon van a suli, akár le is biciklizhetnék, csak nincs hozzá elég akaraterőm, pedig ha lenne, akkor mennyi problémától megszabadulnék... A busz meg a szokásos, tele emberekkel, akik vagy fürdenek, vagy nem... Hideg van, néha büdös is, de eljutok a megállómig, onnantól 10 perc séta, és ezalatt kitisztulok. Frissen érkezem a suliba, hogy néha 8-9 órát "szenvedjek". Hazajövet ugyanígy, nagy tömeg, de már langyosabb idő, de néha szintén büdös van. Leszállok a buszról, 2 perc séta, és tisztán érkezem haza. Erre is mondják, hogy: "Mindig ugyanez a dallam játszódik le, csak a előadók változnak."
Csak úgy jött a mondanivaló, értelme nem sok, de valamire csak jó...