Huhh, részvétem és sok sikert októberben!

Akkor az én történetem: világ életben jó(nak mondható) tanuló voltam, de annyira még sosem lazsáltam, mint 12. évfolyamban. Mindent az utolsó utáni pillanatra hagytam - ebbe beleesik az érettségire való felkészülés is. Konkrétan a 140 tételt 4 nappal előtte kezdtem el tanulni. Persze onnantól éjjel-nappal nyomtam, napi 4 órányi alvással. Az utolsó napon délben még 40 tételt abszolúte nem tudtam. Kb. én néztem ki mindenki közül a legszarabbul, olyan szinten ideges voltam, hogy több tavat is tudtam volna táplálni az elvesztett vízmennyiségemmel, minden tanár azt hitte, hogy engem kell elsőként felmosni. És innentől az érdemi rész: bemegyek, bent van 3 (!) tanár, ebből az egyik éppen táplálkozik, a másik az irodalomtanár, a harmadik pedig az ofő. Se igazgató, se vizsgabiztos... Itt megnyugodtam kicsit. Irodalommal nyitottam, húzom a tételt: József Attila. 'szameg, az egyetlen, amit biztosra tudtam, még az irodalomtanár is sikoltott egyet (együttérzett). Elég jól sikerült, mint a nyelvtan, töri, gazdaságtan és marketing is. De a német... Itt jött a cikkíró által említett blokk, kombinálva azzal, hogy alapból nem vágtam a tételeket, a nyelvtudásom pedig 12 év után annyiban merült ki, hogy tudtam mesélni 5 mondatot a családomról. Tetézte, hogy német szakos volt a vizsgabiztos... Aztán kezdődött 2-3 percnyi kínos nyögdécselés, majd a tanár elkezdett kérdezgetni. 5-ből 1 kérdésre választ is tudtam adni... A végén azért megkérdezte, hogy esetleg szeretnék-e még valamit hozzáfűzni... Mondom Isten ments... De nem buktam meg, sőt, a jó írásbeli miatt 4-es lett a végeredmény.

Szóval, nem kell tőle rettegni, de akinek félnivalója van (me' nem tanult), az tutira leblokkol, ha olyat húz... Basszus, bocsánat, hogy hosszú lett.

[ Szerkesztve ]