Itthon kizárólag állatokkal és természetvédelemmel akarok foglalkozni. Az emberektől villámgyorsan ideges leszek, mert ők jóval többet akarnak mint egy állat, én pedig nem tudom kiszolgálni az igényeiket. Ettől aztán szorongani kezdek.
Szeretek adni, szeretek jót tenni, kivirulok a helyes és etikus viselkedéstől, és átkozottul bepörgök, ha nem tudok a természetem szerint élni és cselekedni.
Olyan jót aludtam szombat este annak köszönhetően, hogy helyesen cselekedtem.
Egyébként jól tudom, hogy a jóságnak nincs világi haszna.
A menhelyi önkéntesek közül az egyik mesélte, hogy egy betelefonáló, aki kutyát akart elhelyezni a menhelyen, kiakadt, hogy miért nem tudnak hétvégén azonnal ugrani a szavára... jött a válasz, mert itt szinte mindenki önkéntes.
Ja, hogy ott ingyen dolgoznak... mekkora hülyék... Ő ugyan sose lenne ekkora bolond. Itt megszakadt a beszélgetés.
Egyébként megvan a hivatásom, szabadfoglalkozású író és gondolkodó.
Ezek a hozzám illő foglalkozások: költő, festő, szabadúszó művész, zenész, tanár (művészet, zene, dráma), dalszerző, művészettörténész, a könyvtár munkatársa, zeneszerző, előadó-művész, művészeti kurátor, író, könyvkereskedő, karikaturista, videó szerkesztő , fényképész, filozófus, lemezbolt tulajdonosa, operatőr, jelmeztervező, producer, filozófia tanár, könyvtáros, környezetvédő, film rendező, aktivista, könyvesbolt tulajdonosa, filmrendező.

Nincs köztük segítő munkakör.

A tudás az egyetlen érték, ami a használat során nem fogy el, hanem még gyarapszik is.