Bemásolom a privátot:
1.:
A mondatot magát nagy általánosságban értetem, vagyis sima alt. isk. szinten például, nem szemelyi támadásnak szántam. 
Saját tapasztalat, nem arra hívjak fel a figyelmet, hogy Neked mit jelent a zene, hanem dogmatikus analíziseket varnak, hiszen az értékelhető. Ugyan ez a szolfézs oktatás baja SZVSZ, igen elengedhetetlen része hiszen másképp nem tudjuk leírni a gondolatainkat(zenei), de először rá kell vezetni a gyereket arra, hogy egyáltalán érdekelje. Itt arra gondolok ez lehet kombináció, pl Agnes Vanilla - Jozsef Attila album (vagy Don Mcleane starry starry night vagy sorolhatnám mert embere válogatja de pl Leonard Cohen a szövegei miatt is egyszerűen felbecsülhetetlen), ahol igen is sikerült a zenét az irodalommal úgy ötvözni, hogy az sokszor szívbemarkoló. A baj hogy ezt mint osztálytermi foglalkozást SZVSZ nem lehet megoldani, mert a kötelező társadalmi elvarások köze nem fér bele a pityergő kisdiák látványa, aki meghatódott, és persze az osztálytársak szénné cinkelnek sajnos. Ezt latom mint fő problémát a zeneoktatással, hiszen amit tanítani szeretnetek(En értem miért és egyet is értek a klasszikus zenével kezdődő oktatással) pont az ellenkezőjét éri el, nagyon kicsi lesz azon diákok száma aki egyáltalán elgondolkozik azon, hogy meggyszer hallgasson klasszikust, mert ugye az "tré"...
Az énekhang a másik baj amit erőltették, nálam is, egyszerűen megalázó, ha tudod nem tudsz énekelni, és többiek röhögnek rajtad. Persze egy másik közegben az ember szívesen kipróbálja magát, de megint csak a felfogassál van a bajom, "KÖTELEZŐ". Tudom amíg meg nem próbálom addig honnan tudjam, hogy milyen hangom van?
Miért akarom én azt tudni ha elve nem érdekel? inkább ennek kellene a kérdésnek lennie SZVSZ
Aki zeneiskolába megy az megint teljesen más kategória, arról semmi tapasztalatom nincs így nyilatkozni sem tudok, ha van kedved írhatnál róla mert engem pl érdekelne.
A végszó részemről, én megfordítanám a sorrendet, a mai POP zenei kategóriákat(mondjuk max 4-5 agát de ugye ez idő kérdése) elkezdenem bemutatni, és visszafele be szűkíteni, a gyökerek fele, vagyis hogy a diák értse, azt amit most hallgat az gyakorlatilag visszavezethető az első mellet verő ősemberig....
Remélem nem írtam semmi bántót, nem volt szándékomban, egyszerűen Nekem ezek voltak a problémáim a zeneoktatással.
2.:
Amit írtam a fordított megközelítésről, kifejtem egy kicsit jobban ha érdekel természetesen saját élmény:
Shane54(Csaszar Elod ha jól sejtem) - Equinox c száma, ez volt a első találkozás amire emlékszem . Sokáig hallgattam, kerestem hasonlókat...aztán ahogy egyre több lehetőségem volt egyre többet kutattam, megtaláltam az "eredeti" verziót JMJ alltal. Elvarázsolt az eredeti, azóta sem hallgattam meg a feldolgozást. Hearth Attack- I was made for loving you baby, ugyan ez. Aztán tovább leptem és meg mélyebbre túrtam, addig amíg el nem jutottam J.S Bach orgonaműveihez. Nekem ott kezdődik a zene, és most mar mindenhol hallom, milyen reszelteket vettek át a jelenkori előadok, illetve milyen újításokat tesznek le az asztalra.
Vagyis azt kellene megérteni, a diákoknak, a mai szegregált, kategóriába zsúfolt és csúfolt zenei igények valójában sokkalta több szinten fonódnak össze mint azt el tudjak képzelni elsőre.
Ezért nem tudok magam sem azt mondani egy kategóriára hogy szar. Mert pl a jazz-ben is olyan dolgokat hall az ember, hogy sokszor csak ül és csodálkozik, hogy ilyen van, a rock mennyire érzelmes valójában, a Dance/trance hogyan képes tudatállapotot módosítani, vagy Beethoven annak ellenére mekkora zseni volt, mennyire rétegigényt szolgált ki a precíz zenéjével.....Nekem ezt jelenti a zene és annak szeretet. Érzem és értem, nem az adatok tömkeleget memorizálom az előadókról és a számok elemzéséről, hanem próbálom áterezni azt a szituációt ami kiváltotta a mű meg születését.
Lehet az a baj ezt tanítani nem lehet....
