Az okfejtésed abból a téves állításból táplálkozik, hogy okvetlenül minden nő életcélja a karrierépítés kell hogy legyen. Ne becsüld azért le azokat a nőket, akik bizony szeretnek gyermeket nevelni, örömet jelent nekik családanyaként élni, és semmiképp sem cserélnék ezt el egy házi macskára, és a férfivá változás ígéretére, amit a modern kori feministák olyan erőszakosan harsognak a fülükbe... Képzeld... talán még főzni is tudnak, és szeretnek.
Az igazán káros tevékenység éppen az, hogy vannak akik amolyan "tévedésnek", vagy "rossz döntésnek" állítják be azt a lehetőséget, hogy a nő családanya lehessen, holott ez egyértelműen a saját döntése, választása. Ha megfelelően működik bennük a természet, akkor vágynak is erre. Ha meg nem, akkor még mindig választhatnak bármit... nincs megtiltva semmi, de ne gondoljuk hogy a "bármi" az feltétlenül jobb, vagy több, mint a hagyományos női értékek, amik évmilliók alatt alakultak ki, és nem mesterségesen alkották meg őket, a történelemnek egy ilyen kis nyúlfarknyi szakaszában, amiben épp élünk.
Szerintem éppen az a női nem lenézése, ha annak saját értékeit nem tekintjük értéknek, és csak a férfiak értékrendjét, és értékítéletét akarjuk beléjük nevelni, erőszakolni, kvázi kényszerítve őket, hogy ezt válasszák.
„Csak az apró titkokat kell védeni. A nagy felfedezéseket a nyilvánosság hitetlensége védi.” (Marshall McLuhan)
