Nekem valahogy nem jött be sajnos. Nem tűnik eredetinek.
A Kapcsolat, és főleg a Halálhajó (Event Horizon) című film köszön vissza, kissé összegyúrva, kissé megcsavarva, de lényegében majdnem ugyanazt bemutatva. Abban is nagyrészt pontosan ugyanilyen események történnek a végkifejlet felé vezető úton, és ugyanúgy tébolyító, és számunkra gonosz az az entitás, ami a határon túl van.
Ezenkívül - lehet, hogy a cím, és az első pár bevezető mondat teszi - én tudományosabbra számítottam, ami jobban illeszkedik a mai ismereteinkhez. És a legtöbb esetben ez meg is található, viszont nem tudok elmenni két dolog mellett.
Az egyik az, hogy egy intelligens faj, mint az ember, miért is egy emberes küldetést indítana fejlettsége csúcsán egy olyan helyre, amiről az égegyadta világon semmit, de tényleg semmit sem tud? Mi van a határon túl? Lehet, hogy semmi? Lehet, hogy egy antianyag univerzum egyik fekete lyukából készülnénk éppen kiugrani egy ilyen lépéssel, a totális azonnali megsemmisüléssel szembenézve az ugrás végén? Lehet, hogy ott nem is létezik tér, és idő? Lehet, hogy teljesen másfajta fizikai törvények uralkodnak ott?
Megannyi lehetőség, és az emberiség már most túlhaladta azt a határt, amikor emberes küldetésen emberéleteket kockáztatna a felfedezésért. Ez egy fontos morális kérdés! Először legalább több szonda, és ember nélküli jármű menne oda, és ha tud, akkor vissza, hogy megtudjuk, mi vár ránk a túloldalon!
A másik fontos dolog - bár nem említi, nem részletezi a novella, de úgy érzem, nem teljesen tiszta az író számára - az az univerzum határa kérdésköre, és hogy pontosan mi az, vagy hogy létezik-e egyáltalán.
Ugyanis jelenleg annyit tudunk, hogy az univerzumunk nagyobb - minden valószínűség szerint sokkal, sokszorosan nagyobb - mint ameddig jelenleg valójában ellátunk az űrben. Potenciálisan akár végtelen is lehet, és akkor nincs kézzelfogható határa, amin átugorhatnánk az ismeretlenbe.
Nyilván, a fénynél gyorsabb utazással kitágul az ismert világegyetem határa, hiszen ha rövid idő alatt fényév-milliókat ugorhatunk át, akkor az univerzumunk egy másik pontján beérkező fénysugarak távolabbról is érkezhetnek, mint ahonnan itt a Földön képesek vagyunk érzékelni.
De az univerzum méretéből adódóan, kétszáz év alatt tuti nem térképezzük fel az egészet, főleg ha sokszáz ugrás kell odaérni és esetleg vissza is, amik évekbe telnek.
Ezen felül, mai ismereteink szerint az univerzum gyorsulva tágul, és a határain ez a tágulás minden valószínűség szerint meghaladja a fénysebességet. Hogy hányszorosan, azt nem tudhatjuk, hiszen függ a valódi mérettől. Innen úgy látszik, hogy 3,26 millió fényévenként kb 73 km/s, vagyis a világegyetem általunk belátható (kb 13,8 milliárd fényév sugárban) láthatárán már közel fénysebességű a tágulás üteme hozzánk képest.
Szóval ez a határ dolog egy elég fura, és nehezen megfogható dolog, főleg, ha az adott sci-fi megpróbál a tudományos ismereteinkre alapozva lehetőség szerint pontos maradni.
[ Szerkesztve ]
