Nézd csak, mit találtam...

Telített kapacitás: az Int13h bõvítései és az LBA

A merevlemezen tárolt adatok általában 3 paraméter segítségével található meg: a cylinder (cilinder, henger), a head (fej) és a sector (szektor). Persze ez csak egy bizonyos határig lehetséges, mivel az adatelérés a 19-es megszakításon (Interrupt 19), vagy hexadecimális jelölést alkalmazva az int13h-n keresztül történik. Az Int13h azonban csak az adat helyének pontos meghatározása révén képes elérni az adatot. Az Int13h 24 bites, amely a következõképp oszlik meg:

10 bit a cylinder-ek számozására (max. 1024);
8 bit a fejek számozására (head) (max. 256);
6 bit a szektorok számozására (63, mivel a számozás nem 0-val, hanem 1-gyel kezdõdik).
Ha 512 bájtos szektorokkal számolunk, akkor a nagyjából 16,5 millió szektor összesen 7,88 GB-ot jelent.

Mivel ez ma már nem elég, ezért az Int13h-t ki kellett bõvíteni. Egyszerû lett volna a 24 bitet mondjuk 32-re bõvíteni, ám ez azt jelentette volna, hogy a régi meghajtókkal nem lett volna kompatibilis ez a technika, így más megoldást kellett keresni.

Az Int13h bõvített változata 64 bites lett (ami 9,4 milliárd terrabájtnak felel meg), ám nem volt elég, ha a BIOS támogatta az új megoldást, az operációs rendszernek is képesnek kellett lennie az Int13h bõvített változatát használó eszköz kezelésére és címzésére. Az ehhez szükséges konverzióhoz a megoldást a Logical Block Addressing (LBA = logikai adatcímzés) jelentette. Bár a címzés továbbra is a CHS-módszerrel (cylinder, head, sector) történik, az LBA számozott szektorai révén könnyebb az adatok elérése.

''Egy bármilyen Annál jobb hogy új és Fényképezős!'' by Rolabola