Az élet a legkevésbé sem habostorta, ezt az egyhónapos gyermekek a hasuk irányából érkező aljas támadások során értik meg legelőbb. Azért szemét dolog ez a pocigörcs, no mindegy, pesszimista szakvélemények szerint három hónap alatt elmúlik, tehát legrosszabb esetben is túlvagyunk az egyharmadán. Mindenesetre egy-egy beállás során az ember rengeteg újdonságot tanul saját magától, például szert tesz arra a képességre, hogy miként lehet nagyon durván, mégis szép szavakkal, csöndben, kvázi gügyögve egy egészségeset káromkodni.

Szóval tegnap nehéz délutánunk volt, négytől nyolcig állt a bál, közben dolgoznom is kellett volna, de ki tud a munkájára koncentrálni, amikor mellette kínlódik a gyermeke. Szerencsére hatalmas bealvás lett a küzdelem vége, és este tíztől egyetlen, hajnali kettőtől fél háromig tartó rapid szoptatással megspékelve reggel fél nyolci aludtunk. Ettől most fáj a fejem, mivel túlaludtam magam.

Ma pedig tanácsadásra megyünk a dokinénihez, és kiderül, hogy mekkorák is vagyunk valójában. Mivel nincs mérlegünk, ezért azzal a módszerrel tudunk csak kísérletezni, hogy ráállunk a mérlegre egyedül, aztán gyerekkel, és a különbség lenne Kicsi Bacsó súlya. Olyan öt kiló biztos meglesz, ez a képből is tisztán látható:



A vendégek teljesen meglepődnek, hogy mekkora gyerekünk van, de tényleg nem úgy néz ki, mint ha egyhónapos lenne. Ezért időnként még saját magunkat is figyelmeztetni kell, hogy ne várjunk el tőle olyan dolgokat, amikre csak három-négy hónap múlva lesz képes. Hiszen valójában még olyan picike. (Persze az, hogy már kéthetesen elkezdte szemmel követni a tárgyakat, és ahogy vizsgálgatja a világ dolgait, arra enged következtetni, hogy meglehetősen viharos sebességű fejlődésnek leszünk itten szemtanúi. De már épp ideje, hogy legyen egy atomtudós is a családban. )

Ja igen: aki kínai ruhaneműt gyárt, annak azonnal száradjon le a keze! Én még ilyen használhatatlan szart, mint a madeinkína téli cucc, életemben nem láttam, a készítője megérdemelné, hogy kényszerzubbonyba zárják, és vasat tegyenek a szájába, mert kb. a gyerek is ezt érzi, ha kivisszük az utcára ebben a vacakságban, ugyanis kényelmetlen, és a cipzár állandóan a szájában landol.
Ezért ma elmegyünk és veszünk valami normális, Kínától nyugatra gyártott bébizsákot. És soha többé nem vásárolunk a sárgáktól.