Emberünk vezetett... Minő újdonság. Bagózott is, a másik meglepetésünkre. Sőt, még a rádiót is hallgatta. Idáig a szokásos.. Na de most semmire sem gondolt, ami másokkal kapcsolt.

A "mindenbe beleszarni" kezdetű már-már zen buddhista tanítást próbálta követni. Az AUX bemenetes Pioneer rádióból (legújabb szerzeménye, cseppet se tudni milyen módon, mert tankolni is alig tudott mostanság...Na de a beszerelést látni kellett volna, 4 repedés rikít a környékén, hála türelmes emberünknek...) szólt a telefonra töltött partyfelvétel. Éppen unottan verte a kormányon annak az ütemét, amit a DJ csak "igazi lépegetős"-nek nevezett. Egyszer csak megunta... Rádióállomást keresett, ahol egy hatezerszer hallott sláger szólt éppen. Valamiért szerette, így maradt. Közben rájött, hogy nem szarik ő bele mégse mindenbe. Ugyanis az a fajta vezető volt, aki figyelte a tájat is ha tehetett. Embereket látott, akik emlékeztették valakire. Főleg mert látta velük, mikor megszállottan el akarta kapni két pofonra az illetőt. Azok az idők, mikor hátradőlve sunyított tisztes, de látótávolságra az illető iskolájától, vagy kedvelt szórakozóhelyétől. Pechére mindig sokan voltak, ami a cigányokra emlékeztette emberünket. Mindenesetre most szíve szerint egy nagyot rántott volna az igencsak kehes Audi kormányán, és egyfajta élő bowling golyóként csapott volna szét a seprűhajú brigád között. És pont egy szerencsétlenkedő tanulóvezető volt előtte, adott volt az esély hogy egy elbaszott előzésnek tűnjön...

Végül mégse tette meg. Az egyik ok az volt, hogy valószínűleg a gazdag apucik (a szavajárása szerint két lábon járó pénztárcák) a legjobb ügyvédekkel szedették volna apróra őt még egy tényleges baleset esetén is. Ismerte a fajtát, a balhésabb korszakából. Elég sokszor volt előtte a szituáció: Egy kis ecsetfej aki beszólt neki, és cserébe már törött is az orra. Másnap valahogy kiderült a címe, és mindig olyan apukák kopogtattak akiknek a hétvégi ruhájuk többet ért, mint a 30 éves Audi a ház előtt. A másik ok csupán annyi volt, hogy a tanulóvezető pont balra akart kanyarodni, így előzésre nem volt lehetősége.

Annyira nem is bánta. Mindenesetre feltört benne a kényszer, hogy megint behajtsa azt az ominózus két pofont... Vagy többet. Főleg miután néha jelentkezett érdekből, majd eltűnt.

[ Szerkesztve ]

Kiszámoltam, hogy életem nyolc évéből kilenc és felet töltöttem apa háborús történeteinek hallgatásával - Louie élete