Alapvetően létezik egyfajta generációs választóvonal attól függően, hogy ki milyen absztrakciós szinten találkozott először az informatikával.
A 70-es években valaki vagy penge volt matek-fizika-elektronikából és akkor a számítógépekkel is kapcsolatba került, vagy max. hírekben látta, mivel az egész témakört még az elektronika szintjén közelítették meg.
A 80-as években már kialakult egy réteg, akik javarészt 8 bites gépekkel játszottak (sztereotípiák szintjén a "nerd", aki elhízott, vastag keretes szemüvegben bámulja a monitort és fél a lányoktól), számukra a hardver már fekete doboz, a kódolás ugyanakkor még alapkövetelmény, tehát legalább a basic parancsokkal találkozott valamennyire, aki pedig valami értelmeset is ki akart hozni a gépéből, az kénytelen volt assembly-t tanulni.
A 90-es évekre vált a PC általánossá a háztartásokban és azzal együtt a szoftver is "fekete dobozzá". Megjelent a passzív user, aki úgy kezelte a számítógépet, mint a TV-t: nem kellett értenie, hogy hogyan működik, elég ha tudta kezelni.
A 2000-es években nőttek fel a "digitális bennszülöttek", akiknek az informatika már a világ természetes része, azaz nem számított csodabogárnak, aki otthon "komputerezik" és egyes játékok olyan generációs alapélménynek számítottak, mint korábban a filmek.
A mai tizenéveseknek meg már az is törést okoz, ha egy tartalomhoz fizikai adathordozón fér hozzá és nem online.
Tehát végletesen leegyszerűsítve: minél idősebb nálad valaki, annál kisebb az esélye, hogy egyáltalán ért-e az informatikához, de ha mégis, akkor annál nagyobb az esélye, hogy jobban ért hozzá, mint Te.

[ Szerkesztve ]