Nagyon régen, még általánosban írtam egy hosszabb lélegzetű művet, ami A riadt nyuszi címre hallgatott. Sajnos bizonyos körülmények és a volt magyartanárom miatt az elveszett, ezért belekezdtem a következőbe. A második részt képregényként készítettem el, ennek eltűnése drága szüleim számlájára írható, akik nem értékelték eléggé zsenge alkotói énemet. Ezek után jópár évvel belekezdtem a harmadik részbe. Az előzmények ismerete nem szükséges a műhöz, aki el akarja olvasni, annak hajrá. Próbaképpen, és várva az esetleges reakciókat kirakom az első pár oldalt, aki akar, az nyugodtan véleményezze (jöhet az ''elmész te a jó .................ba, minek csinálsz olyat, amihez közöd sincs! '' hozzászólás is, legfeljebb majd azt a következtetést vonom le, hogy egy meg nem értett zseni vagyok

A riadt nyuszi 3, avagy a Leopárd Kommandó újra akcióban (The Leopard Commando is in action again)
fantasztikusan tudományos akciókalandpszichotrillerkomédia (se)

(megjegyzés: fantasztikusan átgondolt, mélyértelmű cím, amely a tisztelt olvasóban azonnali késztetést ébreszt a nagy mű haladéktalan elolvasására)

FONTOS! A szerző kijelenti, hogy az a személy, aki szerint a szerző teljesen híján van mindenféle íráshoz szükséges képességnek, és egyébként is mi a fenének ír bármit is… annak tökéletesen igaza van.

Előzmények

Ezelőtt jó pár évvel íródott az A riadt nyuszi, amelynek négy főszereplője volt: Ivan Nyomkodics orosz programozózseni, Jamato Csekicsi japán karetevirtuóz, Maxim Szomonov öklöző (vajon milyen nemzetiségű lehet?), és egy negyedik úriember, akinek neve feledés homályába merült (az enyémbe is, de egyébként hipnotizőr volt), így a helyére ebben a részben új szereplő kerül (róla később).
Talán feltűnő lehet, hogy angol nevű egy sincs az eddigi szereplők között, de ez csak a látszat. Valójában ők mindhárman az Amerikai Egyesült Államok lakói (minő meglepetés egy akció, egészen pontosan egy fantasztikusan tudományos akciókalandpszichotrillerkomédia (így egybeírva) regénytől.
Az A riadt nyusziban egy ellenséges állam a vadonatúj nukleáris rakétáival megtámadta hőseink államát, akik csak egy hatalmas kommandóakcióval tudták megmenteni a világot. Sok kalandon mentek át, rengeteg robbanás és lövöldözés után párszáz embert szétverve jutottak el a végkifejletig, ahol átprogramozták a rakétákat és lőn a hepi end.
A Leopárd Kommandó akcióban című „képregényben” immár kommandóvá alakult az első részben még szigorúan állampolgári kötelezettségeiknek eleget tevő önkéntesen szerveződött társaság – Leopárd Kommandó Kft. – és üzletszerűen kéjelegve irtották a rosszfiúkat, akik egy elfoglalt szanatóriumban akarták kipróbálni az új csodafegyvert, amely a TV képernyőjén keresztül képes megölni az áldozatokat.
Itt is a (pofonok + ütések + robbanások + füst + vér + halottak + sebesültek) * baromi sok + bad guys dead and the good win = happy end volt a siker képlete, de a világhír valahogy mégis elmaradt. Sebaj, itt a harmadik rész, ahol először is megtörténik az új tag felvétele…


[Szerkesztve]

O.K. Hol lehet meglesni?

Te mondd azt, hogy rablótámadás, a te hangod mééélyebb... Blaaah...

1. fejezet (azaz első fejezet) Az új tag felvétele (mármint a kft új tagjáé, nem a zenekar KFT-é, hanem a Leopárd Kommandó Kft negyedik tagjáé. Tudják, aki a névtelen volt negyedik tagot váltja le….)

Helyszín a Leopárd Kommandó főhadiszállása, Ivan Nyomkodics házának pincéje. A tulaj éppen kedvenc számítógépével van elfoglalva, Szomonov 2 db. 125 kilós súlyzóval bicepszezik. Csekicsi pedig az előre hármas szaltó, közben lábbal félfordulatos rúgás fejre, kézzel az ellenfél támadásának blokkolása nevű figuráját gyakorolja. Rettentő büszke rá, hogy ezt a figurát rajta kívűl senki sem ismeri, lévén ő találta ki. Sajnos tegnap Nyomkodics kissé lelombozta, mivel kedvenc gépe bebizonyította, hogy előre hármas szaltó közben lábbal nem lehet fél fordulatot tenni, csak 168 fokosat, ami még messze nincs meg a szükséges 180. Jamato erre igen megharagudott a gépre, így Szomonovnak kellett közbelépnie, hogy blokkolja Csekicsi váltott kezes ütéskombinációját.
-Te barom, még a végén tönkreteszed a cég agyát – üvöltötte Csekicsinek, miközben felemelte, és az ágyra dobta a még mindig harci kiáltásokat hallató, és összevissza hadonászó karatemestert. Erre az ágy hangosan magába roskadt.
-Te barom (you my bar) – üvöltötte Nyomkodics is Csekicsinek, akire rém berágott az ágy miatt. Villant a kezében a baseballütő, és Jamato is percekre magába roskadt. Kicsit később Ivan is hasonlóan cselekedett az időközben magához tért mester miatt. Végül sikerült megegyezniük, hogy a figura lényegében tökéletes, azt a szerény 12 fokot úgyse veszi senki sem észre – nem lesz rá ideje -, de azért egy kis változtatást eszközöltek a nevében: előre hármas szaltó, közben lábbal majdnem félfordulatos rúgás fejre, kézzel az ellenfél támadásának blokkolása.
Szóval zajlik az élet a főhadiszálláson, mint mindig.
-Fiúk, tegnap adtuk fel a hirdetést az újságba, hogy új tagot keresünk a kommandóba – kezdeményezett beszélgetést Szomonov, mert már unta a két 125 kilós súlyzó társaságát. –Szerintetek lesz jelentkező?
-Ja, szerintem lesz – motyogta Nyomkodics, aki éppen egy e-maillel volt elfoglalva. – Nézzétek már ezt a levelet. Valami the_god@mail.heaven.com című egyén azt írja, hogy ma sorsdöntő megbízást fogunk kapni a kormánytól. Aszongya, hogy vállaljuk el, de csak négyen lesz esélyünk. Nyugtatgat, hogy ne idegeskedjek, mert ma fél tízkor megjön a negyedik tag is. Mennyi az idő?
-Két perc múlva fél tíz – mondta Csekicsi útban a 142°-tól a 143° felé.
-Biztos egy jól kigyúrt testű, okos, jóképű mesterlövész fog jelentkezni a kommandóba. A filmekben mindig ilyenek a főhősök – vélte Szomonov.
-Szerintem meg egy másik japán karateharcos fog jelentkezni, aki elit tengerészgyalogos kiképzést kapott a hadseregben, most pedig a kormánynak dolgozik, és csakis a testében bízik – képzelődött Csekicsi, amikor is megszólat a csengő.
-Fél 10 – néztek össze és léptek egyszerre az ajtó felé. – Jó napot uram, üdvözöljük a Leopárd Kommandó főhadiszállásán! – köszöntötték az idegent, majd mikor meglátták a belépő személyt, egyszerre kezdték el keresni az állukat. Hogy ki volt a delikvens? Tessék találgatni……..nem, nem…………..hideg……….még hidegebb ………..ez sem talált ………..na? ………….Senki többet? …………….Na jó, akkor nem csigázom tovább a kedélyeket. Az ajtóban egy tökéletes idomokkal megáldott fiatal nő állt.
-Jó napot – kezdte a bemutatkozást. A nevem Kim B. Singer, fotómodell és színésznő, de nem a varrógépgyártó rokona.
-Kisasszony, ön akar aaaaa… – nyögte Csekicsi, miközben széles mozdulattal körbenyalta a szája szélét –, szóval a kommandóba jelentkezni? 168/92-60-90 – ez utóbbit már Szomonovnak mondta.
-De hölgyem, ön bizonyára rossz helyen jár – hebegte Szomonov. – Ez itt nem egy fürdőruhás divatbemutató, hanem a Leopárd Kommandó székhelye. Mi ide egy nagyon kemény, edzett harcost várunk, aki tűri a fájdalmakat és a megpróbáltatásokat. Egyébként meg száz dollárba, hogy 170/98-58-90.
-Bizonyára tényleg rossz helyre jött, kisasszony – értett egyet Nyomkodics is.- De ha már úgyis itt van, volna kedve ma este velem vacsorázni? Gyertyafényes asztal, csak ki ketten, utána séta a tengerparton? Ja, 169/91-61-92, és 100 dollárt nekem is megér.
-Dehogynem uraim, én pontosan ide akartam jönni, hogy jelentkezzem a kommandóba. Ma reggel olvastam az újságban a hirdetést, és rögtön tudtam, hogy csakis rám van szükségük. Minden kommandóban van legalább egy szép fiatal nő, aki a bájaival leveszi a lábukról a rosszfiúkat, eltereli a figyelmüket, hogy a társai halált megvető bátorsággal védhessék meg újra és újra az emberiséget a világuralomra törő elmebeteg diktátoroktól.
-Ó, és ezt honnan tudja ilyen pontosan? – kérdezte Nyomkodics, miközben felemelte tekintetét Kim dekoltázsáról, és végre sikerült a szemébe néznie.
-Ezt mondta a nagynénikém, márpedig ő biztosan tudja, hiszen minden akciófilmet megnéz a tévében. A tűrőképességemet pedig rosszul ítélik meg. Tessék, tegyék próbára.
Miközben ezt mondta, Kim már javában (írhattam volna Pascalbant vagy C-bent is, de úgy kevésbé lett volna értelme – na nem azért, mert eddig olyan sok volt J) vetkőzött. Csak egy igen feszes top maradt rajta, és egy miniszoknya. Szegény kommandósok le sem bírták venni a tekintetüket a topról. Mind azon gondolkodtak, mit tennének ezzel a nővel. Nyomkodics úgy érezte, ez a nő majdnem olyan tökéletes, mint a legutóbbi, P-t kiszámító programja, amely hatalmas nemzetközi visszhangot keltett. Ez a program 5 nap alatt kiszámolta a minden, az 1 és 2 milliárdodik tizedesjegye közé eső prímszám helyiértékű tagját. (A felzúdulást egyébként az keltette, hogy ez az egész mi a fenére jó.) Szomonov úgy érezte, ezért a nőért hajlandó lenne lemondani akár a Muhammed Ali által dedikált kedvenc bokszkesztyűjéről is, Csekicsi pedig meditálni készült, hogy feldolgozza magában a tökéletesség általa eddig látott legmagasabb fokát.
-Szóval tegyenek csak próbára! Mondhatják nekem akár még azt is, hogy ma nem mehetek el a fodrászokhoz, azt is kibírom. Na, rajta, mondják csak!
-Kim, ugye szólíthatjuk Kimnek? – kérdezte Nyomkodics. Még be sem mutatkoztunk. Az én nevem Ivan Nyomkodics, a kisebbik társam Jamato Csekicsi, a nagyobbik pedig Maxim Szomonov.
-Csekicsi? Csak nem az a híres karatemester, akinek örökké hálás lehet a világ a hátraszaltóból tripla leszúrt Rittberger lefejeléssel figurájáért? A nagynénikém szerint ez minden idők legjobb akciójelenete. Tudja, amelyik a Végtagok nélküli ninjaharcos bosszúja a paraolimpián 4-ben volt, mikor a tolókocsis főhős nem tud bemenni a mellékhelységbe, mert vécésnéni pedig nem akarja őt beengedni. Ekkor a főhős a fent említett figurával először elintézi az öreglányt, majd a dolgát is a kulcsok megszerzése után.
-Hát emlékszik rá? – olvadozott Csekicsi. Igen, én voltam az. Rettentő nehéz dolgom volt, mert egy végtagok nélküli ninjaharcos csakis a fejében bízhat, semmi másban. Apám is, aki szintén egy nagy karateharcos volt, mindig azt mondta: „Fiam, jegyezd meg jól! Egy igazi karatemester csak végszükség esetében használja a kéz és lábtechnikát. Amíg csak lehet, próbáld meg a fejeddel megoldani a problémát”. Na, innen pattant ki, hogy akkor lefejelem az öreglányt.
-Khmmm, Kim – szólt közbe Nyomkodics – a próba.
-Ja, igen. Szóval tegyenek csak próbára!
-Kim, ma nem mehet el fodrászhoz! – mondták a kommandósok, miközben a nő lábaitól pislogtak felfelé.
-Jaj, ne, ezt nem élem túl! – sikította Kim. – Ó, jaj, csak ezt ne! Jaj nekem, ó! Kérem, ne! … Hát jó, ám legyen. Nehezen, de túlélem valahogy. Elképzelem, hogy ez a szénaboglya itt a fejemen miként fog állni estére. A kommandóért azonban még ezt is hajlandó vagyok elviselni, és ilyen hajjal elmegyek akár a… a… a… sarki boltba is. Rám senki sem mondhatja, hogy nem vagyok képes áldozatokat hozni. Majd holnap megyek el a fodrászhoz. (Eddig a klasszikus tragikák testtartásában adta elő a mondandóját, majd hirtelen mosolygásra vált.) Na, mit szólnak?
-Fantasztikus, hogy ez a lány mennyire bírja a megpróbáltatásokat. Hogy micsoda erő lakozik benne, mennyi mindenért képes lemondani a társaiért – ámuldozott Csekicsi.
-Azon sem lennék meglepődve, ha kiderülne, hogy Kim még többre is képes – tette hozzá akadozó nyelvvel Nyomkodics.
-Valóban – válaszolta Kim, miközben elővette táskájából a púderes készletét, és igazgatni kezdte az amúgy is tökéletes sminkjét. – Anyukám mindig mondogatta, hogy régen elrabolták a földönkívüliek, megerőszakolták, és én ennek vagyok az eredménye. Szegényt idegszanatóriumba kellett vinni, mert a Csillagok háborújának vetítése közben egyszer odarohant a vászonhoz és „Te voltál, te szemét, aki elvetted az ártatlanságomat!” felkiáltással összekaszabolta Luke Skywalker vetített képét. Azóta is állítja, hogy ő az apám. Persze ezt nem hiszem el, de azért van egy érdekes képességem. Az akaratommal képes vagyok felemelni és mozgatni a tárgyakat. Ilyenkor mindig úgy érzem, hogy az ERŐ velem van – mondta Kim, miközben egy érdekes, henger formájú tárgy esett ki a táskájából.
-Ez mi? – kérdezte Csekicsi.
-Ja, az egy lézerkard.
-De hisz ilyet nem is tudnak készíteni jelenleg a Földön – hitetlenkedett Nyomkodics, mindenféle technikai dolgok ismerője.
-Pedig ez működik. Anyukám szerint ez is az apámé volt, de hát szegény szellemileg eléggé megviselt. Ettől függetlenül nagyon vonzódom hozzá. Valahogy úgy érzem, ez méltó hozzám, semmint bármilyen lőfegyver.
-Kipróbálhatom?- kérdezte Csekicsi alig leplezett izgalommal.
-Persze.
-Ez az, amit nem kellett volna mondani. Jamato kirohant vele a ház melletti erdőbe, ahonnan hamarosan harci kiáltások hallatszottak. Mikor kinéztek, éppen egy fa támadását blokkolta a lézerkarddal, és rögtön utána egy megsemmisítő csapást mért egy másikra. Mire odaértek, már fél hektáron kiirtotta az állami erdőt.
-Kapcsolja már ki valaki ezt a micsodát! – kiabált Nyomkodics. – Addig a közelébe sem lehet menni ennek a hülyének.
-Semmi gond, fiúk. Nálam van a távirányítója, pont az ilyen esetekre szereltettem rá … (KLIKK)…Már meg is van.
Csekicsi lefogása még így sem volt egyszerű, mert annyira belejött a harcba, hogy mindenkit ellenségnek nézett. Így esett meg az az eset (sorközi rím!!!), hogy Nyomkodics előbb néhány percet lepihent egy hirtelen felvillanó bal láb miatt, de Szomonov hamarosan magához térítette. Előbb őt egy vödör vízzel, majd Csekicsit egy jobbhoroggal. Majd még eggyel. Aztán megint eggyel. Végül balhorog, gyomorszáj, baseballütő, és az erdő elcsendesedett … volna, maradt volna még benne fa.
-Maxim, menj a telefonhoz, és hívd fel a faipari vállalatot, hogy eladó másfél hektár kivágott fenyőerdő! Utána hívd fel a polgármestert, hogy valaki ma éjszaka kivágta a házam melletti állami erdőt, és reggelre el is szállította. Mire ezek a bürokraták ideérnek, addigra már messze leszünk a faiparitól kapott pénzzel.
Eközben magához tért Csekicsi. Szegénynek annyira fájt a feje, hogy nem emlékezett rá, mi történt vele.
-Tudod, Jamato, miközben itt gyakoroltál, annyira gyors voltál, hogy nem vetted észre, és rád borult egy fa. Még szerencse, hogy nem történt komoly bajod.
-Tényleg?
-Ja.
-Ja?
-Aha.
-Biztos?
-Naná.
-Hát ... akkor csak azt nem értem, hogy mitől lettek ekkora monoklijaim.
-Izé … tudod, mikor rád dőlt a fa, kiesett egy odúból egy mókus teljes téli élelmiszerkészlete, és pont a te szemedbe hullott.
-Az egész?
-Ja.
-Tényleg?
-Tényleg.
-Hát, ezek után én már semmin sem csodálkozok. Kim, mi van magával? Meg ne fulladjon itt nekem – mondta Kimnek, miközben hatalmas erővel ütötte hátba a röhögéstől fulladozó lányt.
E kis incidens után besétáltak a házba, és Kimet ünnepélyesen felvették kommandótagnak.
-Kim, engedd meg, hogy tegezzünk! Úgy látszik, hogy alkalmas vagy – mondta Nyomkodics. – Fel vagy véve.
-Hurrá! Sziasztok fiúk! Most viszont bocsika, de rohanok, vár a kozmetikus. Itt van egy kis füzet teli címekkel és telefonszámokkal, valamelyiken biztos megtaláltok. Benne van a kozmetikusé is.
Benne is volt. A 633. De erről majd később.



[Szerkesztve]

Nem olvastál Te túl sok Rejtő Jenőt, nem néztél sok Bud Spencer - Terence Hill filmet, esetleg nem a kedvenc játékod a S.W.I.N.E.? Kíváncsi vagyok rá, mit hozol ki ebből... Hajrá...

Te mondd azt, hogy rablótámadás, a te hangod mééélyebb... Blaaah...

2. fejezet (második fejezet), amelyből kiderül a nagy mű témája
(Hmm, eredetileg nem is akartam neki témát adni. Na mindegy, ha már leírtam, akkor legyen)

-Micsoda nő! (ejtsd Pretty women – Julia Roberts és Richard Gere) – sóhajtotta Csekicsi. – Micsoda nő!
-Tényleg, micsoda nő? – kérdezte Szomonov.
-Te hülye, hát nem láttad?
-Ja, tényleg, micsoda nő! – sóhajtott fel ő is.
-Fiúk, elfelejtkeztünk a fogadásról – szólt közbe Ivan. – A méretei! Ha mind benne vagytok, akkor tegyünk fel 100 dollárt fejenként, aztán aki eltalálja, az viszi az egészet. Benne vagytok?
-Naná, itt a pénz! – dobta oda lelkesen Jamato.
-Lassan a testtel, úgyis az enyém lesz. Ha meg mégsem, kit érdekel. Telik rá az erdő árából – kacsintott rá Maxim Nyomkodicsra, miközben átadta neki a 100 dollárt. – Hoppá, Ivan, valami villog a monitorodon.
-Már megint egy e-mail. Lássuk csak … már megint ez a the_god@mail.heaven.com. Azt akarja, hogy mindannyian legyünk itt 11-kor, mert kapunk egy megbízást, amit csak mi tudunk megoldani. Ja, és Kimnek kulcsszerepe lesz. Állítólag csak így lehet megmenteni a világot.
-Világmegváltásban jók vagyunk – mondta Szomonov. – Ilyenkor mindig nagyon jól érzem magam, annyi embert verhetek laposra.
-Há – há – há –há (sátáni kacaj, összedörzsölt kezek, összevont, gonosz tekintet + Jamato Csekicsi) – akkor jópáran megismerik a legújabb figuráimat. Épp most találtam ki egy újat: figyelemelterelő cigánykerék után lábtaposás, eközben tenyéréllel ütés a tarkóra. Na, megyek, és gyakorlok 11-ig egy kicsit.
-Én meg ezalatt a fél óra alatt csinálok mondjuk 1000 fekvőtámaszt.
-Én meg addig továbbfejlesztem az új lopakodó programomat, és készítek rá egy csataprogram – plugint. Már eddig is remekül be tudott épülni észrevétlenül bármelyik hálózatba, de ezután már rombolni is képes lesz úgy, hogy ezt csak ő éli túl.
Most következzen kivonatosan a következő 29 perc 55 másodperc
-Na, kezdjük … 1… kiaiiiiiii … a fene …25 …bang (Csekicsi keze a próbabábu fején csattant) … anyád … 132 … bang – bang (előző kétszer) … rohadj meg te szemét rohadt Windows … 292 … bang – bang – bumm (2 * kéz + 1* láb) &#8230.|., delete, delete, delete. Na kicsinyem, hol az a hiba??? (vigyorgás gonoszan a monitorra) … 513 …bang- bang –bumm – bumm – bang –bumm – bang – bumm – bumm (no comment) … na, csakhogy rájöttem, hogy az a hülye változó túlcsordul ... 685 … bang - bang - bang - bang - bang - bang - bang - bang - bang - bang – bang (0.112 másodperc) ZZZZZzzzzz (próbabábu ellendül) zzzzzZZZZZ (próbabábu visszalendül) PLAAAAFFFF (Csekicsi és a próbabábu találkoznak) dam – dam - dam – dam - dam – dam - dam – dam (Csekicsi legurul a lépcsőn) … mindjárt kész … 799 … VRRRRRR (motorosfűrész) … tyű (homloktörlés), működik … 999, és 1000 … vrvrvrvrvrííííííííííííííí (motorosfűrész – próbabábu : 1 – 0) hi – hi – hi (gonosz vigyor, kielégült arc)
10 óra 30 perc. Elkezd villogni a monitoron a You have a new message felirat. AZ ÜZENET
-Ritka fontos üzenet lehet – jegyezte meg Nyomkodics. – négyszeres kódolással jött.
-De hiszen tisztán olvasható – csodálkozott Csekicsi.
-Ja, a kormány újra hülye kódoló programot vett. Az első kód után a másodikra újra az eredeti szöveg jön elő, ugyanis a program kódolás helyett minden második menetben dekódolja a szöveget. Ezért van, hogy a négyszeres kódolás után sincs titkosítva a szöveg.
-Ki az a hülye, aki ezt a programot írta?
-Hát .. izé … szóval … én. De jó üzlet volt, és még lesz is, mert most meg a javításért fognak majd egy csomót fizetni. Így jár az, aki nem nézni meg, hogy mit vesz.
-Sok a duma – kapcsolódott be a beszélgetésbe Szomonov. – Mi az üzenet?
-Olvasom … Szóval … Tisztelt Leopárd (tigris, oroszlán, gepárd, puma, házimacska, vadmacska) Kft (Rt., Bt., Kht. Gmk.)! A kormány rendkívül súlyos helyzetbe került. Terroristák (ETA, IRA, baszk szélsőségesek, vallási fanatikusok, Al-Kaida, Orbán Viktor) betörtek (bezúztak, (be)rongáltak, benyomtak) a Központi Kutatóintézetbe, és ellopták a rendkívül fontos (lényeges, jelentős, kiemelkedő, száz pennys) kutatási anyagot a hordozható erőműről, ami nélkül lehetetlen hordozható lézerágyút (lézerfekhelyűt, fényfekhelyűt, lézerheverőjűt, fényheverőjűt) készíteni. Nem szükséges hangsúlyozni, hogy mit jelentene ez, ha valamelyik szélsőségesen Egyesült Államok gyűlölő ellenséges állam kezébe kerülne. Akadályozzák meg bármi áron (Tamási, baráti, bármi, fél)! További részleteket személyesen az Elnöktől tudhatnak meg 14.15-kor. Sok sikert (téri sportolásra szánt zárt területet)!
-Mi ez a sok zárójel benne?
-Hát, a kormány gépeinek mesterséges intelligenciája néha nem biztos a megfelelő szóban, ás ilyenkor felsorolja az összes alternatívát zárójelben, amit talál a szinonímaszótárában. De ez a sikert = téri sportolásra szánt zárt területet már nagyon durva, elnézett egy ékezetet. Hiába, ez nem az én programom.
-Szóval 14.15-kor legyünk az elnöknél. Akkor visszaszámlálás indul. Jamato, próbáld meg felhívni Kimet! Keresd meg a kozmetikus telefonszámát a füzetben! Eltart majd egy ideig.
-Maxim, te meg ellenőrizd az útleveleket és az egyéb papírokat! Ha végeztél, nézd át a fegyvereket is! Ha mind készen vagytok, akkor indulunk az elnökhöz. Útközben ebédelünk, és veszünk Kimnek valami normális cuccot.
-Jaj, majdnem elfelejtettem – szólt Maxim. Ivan, be kell ugranom még dél körül a szabómhoz is. Tudod, mára ígérte az új öltönyömet és az ingemet. (Meg kell jegyezni, hogy Szomonov rettentően hiú, és imád öltözködni. Mindemellett még nagyon büszke is az ízlésére, és sokat ad a divatra. Az egyik boxmeccsére pl. Armani által készített rövidgatyában lépett fel. Az ellenfelet ért kulturális sokk - nem tudta magát sehogy sem túltenni a rózsaszín, elöl vörös KING SIZE feliratú, hátul mélyen kivágott ruhadarabon – miatt a 3. másodpercben KO-val megnyerte a meccset. )
-OK, akkor igyekezz. Én addig ellenőrzöm a kocsit, és ha marad még egy kis idő, akkor szétnézek az interneten a hordozható erőműről.

20 perc múlva.

Csekicsi éppen a 213. telefonszámnál tartott, mert Kim csak a telefonszámokat írta fel, a neveket nem. Szomonov elment a szabóhoz, Nyomkodics pedig leült a gépe elé, és csatlakozott az Internetre.
-Ivan, nem túl drága ez az Internet? Csak azért kérdezem, mert állandóan rajta lógsz napi 24 órát, ráadásul bérelt vonalad van.
-Ugyan már, havi 109900 forint plussz áfa (Ez is egy hülye amerikai szokás, átszámolták forintba, mert minél több van a számlán, annál exkluzívabbnak hat). Ennyit igazán megérhet a szomszédnak, mivel az ő adataival rendeltem meg egy utcai netkávéházból. Mindig mondtam a hülyének, hogy tegyen fel a gépére egy tűzfalat, mert betörnek hozzá, és rendelnek valamit a nevében, aztán fizethet. Most legalább rájött, hogy igazam van.
-Az, amelyikre berágtál, mert mindig bőgette a rádióját éjjel?
-Az az.
-Meg amelyik rendelt tőled egy programot 10.000 dollárért, és a végén, mikor nem kért számlát, mert így csak 8000-be került, feljelentett az adóhatóságnál?
-Na, pontosan ő az.
-Aha, és nem szólt még a számláért?
-Nem tudom, mostanában nem találkoztunk, de azt hiszem, nem is fogunk egyhamar.
-Hogyhogy, merre van?
-Előzetesben.
-Lecsukták a ki nem fizetett internetszámláért, mi?
-Ugyan már, még nem is tud róla. Rendelt egy marha drága szervert, és elfelejtette, hogy a hitelkártyája le van tiltva, mivel az előző nap rendelt egy baromi drága luxusterepjárót.
-Olyat, mint a tied?
-Azt.
-Aha. Akkor jó alaposan törlesztettél. Csak azt nem értem, hogy egy ilyen műszaki analfabétának minek kell egy nagyteljesítményű szerver. Hol van az most?
-Éppen azon internetezünk.
-Nem lőttél kicsit túl a célon? Na, megyek, és hívom tovább a telefonszámokat.
-De, lehetséges. Gondolkodtam már, hogy átutalom neki a pénzt, csak… az nem tudom, hogyan szedjem le a képét az FBI Most Wanted - Dead or Alive oldaláról. Mindegy, nézzük, mi újság az interneten. Ivan’s Navigator…(klikk-klikk)… Nagyszerű. Most bepötyögjük a keresőbe, hogy hordozható erőmű … várunk egy kicsit … itt is van. 2 találat. MI?
A KKI kirakta az oldalára a szupertitkos generátort: www.kki.com/mobilgenerator.html. Valakit ki fognak rúgni szerintem… Érdekes, mert a KKI főoldaláról nem linkelik. … hmm, titkosították az oldalt. Jelszó kellene kicsim? Akkor lássuk, mit tud a passwordhacker programom … Na, meg is van. Név: Ahmed jelszó: energiamező. Szellemes. Hopsz, még kódolták is a szöveget. … Na, ezek se számoltak Ivan GXF007-es dekódoló programjával…. Aha, itt van minden, projectismertetés, támogatók névsora, csupa szokásos dolog…Ez érdekes, a Telefonos Mesemondó Szolgálat is itt van a támogatók között. Linkelnek is az oldalukra. … (klikk) …hmm…hmm…hmm…Ki volt az az állat, aki ezt a mesét írta?
Jamato, ezt hallgasd meg! „Hol volt, hol nem volt, Piroska megette a szarvasgombát szőröstül – bőröstül, mikor a farkas hét törpét altatott el a százéves műtéthez, de a doktor Királyfi Brémában koncertezett éppen a helyi muzsikosokkal.” Ennek semmi értelme.
-315… Ja, a múltkor volt egy ilyen szöveg az egyik filmben, de ott kiderült, hogy az ügynök ilyen úton kapott tájékoztatást.
-Á, ez nem hiszem, hogy kódolt üzenet lenne, inkább egy síkrészeg ürge írhatta. Ámbár ki tudja, erre is ráengedem a GXF007-est…A francba. Jamato, igazad volt. Ez tényleg egy kódolt üzenet. A 77 esti mese hülyegyerekeknek című könyv a kulcs, onnan vették a szavakat. Az eredeti üzenet ez: A biztonsági rendszert hétfő este karbantartás miatt leállítják, Ráhel.
Na, ezért volt könnyű ellopni. Meg kellene tudni, ki ez a Ráhel. Biztos egy fedőnév.
-389… És mi van a másik oldalon? – kérdezte a telefonálgatás közben Csekicsi.
-Igazad van, nézzük meg azt is…www.jhit.com…ez meg mi lehet. Aha, be is jött az oldal. Te, ez arab nyelvű. Na, mire jó az Ivan’s Supertranslator? …(klikk,klikk, klikk) … már itt is van lefordítva az oldal. JHIT: Joint Headquater of International Terrorists. Hopsz, úgy látszik, nagy halra akadtunk. Klikk a mobilgenerátor linkre…
-434 … Ezek szerint a terroristák összeálltak egy közös vezetés alá. Ha ezek szerzik meg a hordozható erőművet, akkor itt oltári nagy gáz lesz.
-Annál is inkább, mert nagyon úgy néz ki, hogy sikeresen megoldották a KKI-ben a hidegfúziót. Egy ilyen összekapcsolva egy pár lézerágyúval simán leszed minden repülőt, rakétát, vagy műholdat egy pillanat alatt. Gondolj csak bele, ha teszem azt, lelövöldözik a műholdjainkat. Az országban összeomlik a távközlés. Na, közben bejött az oldal… Persze, ezt is jelszót kér. … Ahmed és energiamező…hopsz, bejött. Na, akkor lássuk az üzenetet.
„Üdvözöljük a Mohamed jobbkeze lesújt csoportot, és annak vezetőjét, Ahmed Mohamedet!
Ahmed! Lenne egy kis meló. El kellene lopni a Központi Kutatóintézetből a hordozható erőművet. Az egyesített vezetőség nagy fantáziát lát benne a későbbi, Egyesült Államok elleni akcióinkhoz. Minden szükséges információt megtalálsz a www.kki.com/mobilgenerátor oldalon, hála Ráhel harcostársunknak. Ha végeztél, hívd fel az 12-23-444-555-ös számot. Üdvözlet néked: Oszama.”
-Sziasztok fiúk! – toppant be váratlanul Kim, aki végzett a kozmetikusnál. – Van valami újság? Jaj, hülyeséget kérdeztem, ha lenne, akkor úgyis csörögtetek volna, de senki sem keresett…
Na, ezt nem kellett volna mondania. Csekicsi vérben forgó szemekkel pattant fel a székről, hogy megfojtsa Kimet, majd ugyanilyen gyorsan újra helyet foglalt a feje felett lévő polc miatt. Az elkövetkező pár percben jócskán lefoglalta a feje tapogatása, így a 4. tag idő előtti likvidálásának szándékáról hamar letett.
-Kerestünk, de nem jutottunk el oda a telefonfüzetedben – mondta Nyomkodics. – Üzent a kormány, botrány van. Negyed háromkor randevúnk van az Elnökkel. Amint megjön Maxim a szabótól, azonnal indulunk. Útközben elmondok majd mindent. Most pedig méretet veszünk rólad – mondta, miközben oldalra kacsintott Jamatora, aki erre abbahagyta a feje fogdosását, és elvigyorodott.
-Egy perc Ivan, máris hozom a mérőszalagot.
-Tudod, Kim, erre a speciális akcióruhák miatt van szükség. Légy szíves, és vetkőzz le alsóneműre!
-Muszáj?
-Attól tartok, igen – ezt Csekicsi mondta, aki azóta is folyamatosan vigyorgott.
-Hát jó – egyezett bele Kim, és kibújt a ruhájából.

Pihent agyad van, ez nem vitás. Védettesd le a műved...

Te mondd azt, hogy rablótámadás, a te hangod mééélyebb... Blaaah...

3-ból 2 nem is olyan rossz arány. Szerintem nem rossz, régen én is próbálkoztam írással, de nem jött össze. Ne hagyd, hogy a kritikusok elvegyék a kedved. Egyébként nem lesz rossz, valamilyen szinten az Éj és a Hajnal trilógia emlékei szálltak meg. Bár nem a tartalma, hanem a stílus miatt.

Te mondd azt, hogy rablótámadás, a te hangod mééélyebb... Blaaah...

Ezt zártam, folytatás itt :
Bővebben: link

"I no longer want to declare war on Hungary. It would be like waging war on a mental institution." - Jeremy Clarkson