Hirdetés

2019. május 23., csütörtök

Gyorskeresés

Több mint vas...

A vas, mint anyag, nem volt idegen. Nem ez volt az álmom. Mégis ebben találtam meg magam.

[ ÚJ TESZT ]

Alapok

Szeresd azt, amit csinálsz. Ez a legfontosabb. Ha ez nincs meg benned, akkor inkább el se kezdd. Nem szabad félni az izzó vastól, de tisztelni kell. Jól kell vele bánni, és akkor úgy alakítod, ahogy akarod. Csodát nem lehet vele tenni, de meg lehet tanulni a formálását.

Az alábbi képsor a „C” elem elkészítését hivatott bemutatni. Az egyik leggyakrabban használt forma. Sok nagyobb minta alapját képezi, de önálló darabként is használják.

Még mielőtt nekiállnánk a kovácsolásnak, tudnunk kell, hova fog kerülni az elem. Ez a mérete miatt lényeges. Erre a célra van egy rajztáblám, melyre a kisebb darabokat ki tudom rajzolni. A méretet egy vastagabb spárgával szoktam levenni a rajz vonalára fektetve. Így lesz a legpontosabb a teríték mérete.

Ha ezzel megvagyunk és ledaraboltuk a megfelelő mennyiséget, akkor kezdődhet a hevítés. (Pár darabbal többet szoktam vágni, hátha kell majd.)

A hevítés hőfoka ebben az esetben nagyjából 1000-1100 °C. Az sem jó, ha hidegebb, mert akkor sokkal több erőt és ütésszámot kell rávinni a darab felületére. Ha túl meleg, akkor pedig eléghet („elhiccel”) az anyag. A hőmérsékletet nem hőmérővel mérem, hanem a vas izzásának színéből határozom meg. Ez barnás színnel kezdődik, akkor még csak 600 °C körül járunk. (Itt jegyzem meg, hogy a fekete meleg a legveszélyesebb. Ez körülbelül 500 °C környékén van. És ha nem figyelünk eléggé, súlyos égési sérülés lehet az ára.)

A cseresznyeszín nagyjából 750 °C körül kezdődik, aztán átmegy narancssárgába 900 °C körül. Ami nekem kell, az a narancssárga, és a citromsárga határán van.

...így néz ki...

1 kilós kalapácsot használok ehhez a munkához. Az üllő túlsó széléhez helyezem a munkadarab izzó végét, és néhány határozott ütéssel lenyújtom, illetve kiszélesítem egyben.

Ezután az üllő szarvának vastagabb részén hozzáívelem az üllőhöz, majd a vékonyabb részhez tolva még jobban visszaívelem a lenyújtott részt. Annyira, hogy az ívelőszerszámba téve, a darab legvége ne tudjon kifordulni az ívelőből...

...emiatt, még mielőtt ívelem, a még mindig izzó munkadarab legvégét vízbe mártom egy pillanatra, hogy ott megszilárduljon. Így már biztonságosan ívelhető.

Félkészen...

Ezeket a műveleteket elvégezzük a darab másik végén is. Még néhány apró igazítás, és...

...készek a darabok.

Nevezzük ezt alapnak, de azért az hosszú idő, amíg ide eljutunk.

Kovácstüzet csinálsz, vagy csináltatsz magadnak. Kalapácsot tudsz venni, de a gyári kalapácsok „nyers” állapotban alkalmatlanok kovácsolásra; be kell őket ehhez járatni, és új nyél sem árt bele.

Kell egy üllő. Az enyém 70 kilogrammos. Nálam olyan 80 cm környékén van az ideális magassága.

Kellenek kovácsfogók, sokféle. Ez nagyon fontos. Bár kalapácsból is van bőven. Hasító, vágó, szúró, ráverő. Ezek pedig több méretben.

Fontos kellék, a kovácssatu. Ez egy speciális satu, amely jól bírja az ütéseket, csavarásokat. Nekem ebből egy közepes méretű „békebeli” darab van.

Ha mindezeket beszereztük, és túl vagyunk az alapokon, akkor jöhetnek a komolyabb munkák.

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!

Hirdetés

Azóta történt

Hirdetés

Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.