Egyenirányítás és pufferelés

Egyenirányítás pufferelés a kapcsolási rajz szerint

A tápoknál egy úgynevezett GRAETZ híddal van megoldva az egyenirányítás: 4db diódából áll, vagy össze van téve mint itt:

A képen az látszik, hogy milyen feszültség lesz a diódán az áthaladást követően. Utána meg a kijövő feszültség jelét tekinthetjük meg.
Mint a képen is látható az egyenirányító dióda lényege az, hogy a mínusz részt levágja és csak a felső pozitív marad meg.
Ez akkor lenne tökéletes ha "egyenes vonalat" kaptunk volna, nem pedig félig levágott szinusz jeleket. Erre való a kondenzátor, amikor a jel megy felfele a kondenzátor feltöltődik, s amikor meg megy le, a kondi kisül és ezzel áthidalja azt az üres periódust:

A PFC vezérlő miatt ide alacsony ESR-ű kondit tesznek a primer oldalra.

" APFC esetén a szinusz kb. 90V-os pillanatától a hullámalak leszállóágáig képes táplálódni, az áthidalandó idő kb. fele-harmada lesz csak. Tehát közel sem ugyanazt az 50Hz-es jelformát látja a két eseten a pufi.
Anno a 350W-os, PFC néküli tápoknak tipikusan 2x330-470uF volt a pufferük, a soros kötés miatt kb. 165-235uF effektíven. Ehhez mérten a 180uF abszolút nem kevés aktív PFC-vel, 430W-ra." - Didyman

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!