A hardver

Mi mással is kezdhetném a gép bemutatását itt, mint azzal, hogy atomjaira szedem azt?
Az egyáltalán nem Apple-s házat az első oldalon csodálhattátok meg, de ím egyben az egész

(a képekre kattintva megnézheted nagyban is azokat)

15 colos monitor, csúnya fekvőház, billentyűzet a szétüthetetlen fajtából, F15-ig funkcióbillentyűkkel, hülyén magyarosítva és egygombos Apple egér. Mi kellhet még a boldogsághoz?

A felső képeken nem látszik, de az egér vezetéke csak a billentyűzetig terjed és a billentyűzetből csak egy kábel távozik a gép háta felé.

Bizony: az egeret a billentyűzetbe kell dugni, egy PS/2-höz nagyon hasonlító, de azzal természetesen nem kompatibilis, ADB nevű dugóval, mely egyébként pont ugyanolyan, mint a billentyűzeté. Mivel a gépet nem készre szerelve kaptam, és nem láttam meg elsőre a billentyűzet alján lévő egércsatlakozót, így némi fejtörést okozott, hogy vajon ki volt az a csökkent értelmű az Apple-nél, aki úgy tervezte meg ezt a gépet, hogy csak egy csatlakozót rakott hátulra, így meg vagy egér, vagy billentyűk, de egyszerre nem? Ez aztán a Think Different!
Aztán persze meglett a hiányzó a csati az egérnek. Egyébként utólag belegondolva egész jó koncepció, az egér úgyis elég ritkán kerül a billentyűzettől távol.

Szemből csak szidni tudom a designt. Egyszerűen nem Apple-s. Ez egy irodai PC. Na mindegy.
Jobbról balra: a kis kerek a bekapcsoló gomb (egyébként ugyanerre szolgál a billentyűzet jobb felső sarkában lévő billentyű is), CD-olvasó, Apple logó és név, a 200 a processzor órajelét jelzi. (A logóba véletlenül belecsillant a vaku, azért van fehér folt a közepén. Egyébként sima szivárványszínű alma) Alul a lyukak a processzor körüli nem túl nagy hőt hivatottak eltávolítani, illetve ide be van építve egy hangszóró is.
Ééééés. Ami miatt jobbról balra haladtam, mert utoljára akartam hagyni a gép legnagyobb cool-faktorságú alkatrészét: a floppy-meghajtót. Első ránézésre egy egyszerű kislemez-meghajtó, de aki figyel, észreveheti, hogy biza' nincs rajta kiadó gomb, márpedig azért, mert a VHS videómagnókhoz hasonló, szoftvervezérelt automata adja ki a floppykat. (Amikor erre rájöttem, egy órán keresztül floppykat adogattam ki vele. :D)
Reset gomb nincs, bár az alaplapon megvan a helye a tűpárnak, de nincs ráforrasztva, és kapcsoló sincs sehol.

Nézzük a hátulját.

Most haladjunk balról jobbra. Először a - gondolom mindenki által felismert - tápegység látható, egyébként ez a gép "legPCkompatibilisebb" alkatrésze, a billentyűzetről való indítás, és OS alóli kikapcsolás lehetőségét leszámítva sima 100W-os AT-s táp. Aztán a SCSI vezérlő külső kivezetése, egy Ethernet hálókártya, majd lent a kis kerek dugaszok: bill/egér, nyomtató, Localtalk, majd mikrofon, hangszóró, és a monitor csatlakozója. A monitor egyébként szintén rendelkezik beépített hangszórókkal, 3.5-es jackdugóról kaphatja a hangot.

A gépek aljáról kevesen szoktak írni, de akit érdekel, annak elmondom, hogy csak egy kis matrica van ott, miszerint a gépet 1997. július 21-én szerelték össze Taiwanban, a floppy Mitshubishi, a táp meg API márkájú. Gondolom a többit azért nem írták le, mert mind Apple.

De biztosan mindenkit az érdekel a legjobban, hogy milyen is belülről? Íme:

A gép jól össze van rakva, de pár csavar oldása, és az alkatrészek megfelelő irányba történő elhúzása után könnyen ki lehet bármit venni. Aki a képen a merevlemezt keresi, annak elárulom, hogy a CD olvasó oldalára van akasztva. (Igen, tényleg rá van akasztva, két kis fülecske tartja)

A bemutatót a kivett alkatrészekkel folytatom.

Apple Ethernet II CS 10 megabites, DEC chipes hálókártya, leírása szerint CS (Communication Slot) -ba illeszkedik, ami pedig ezen a Riser kártyán található meg 2 PCI foglalat társaságában.

Következő alanyunk a winchester. Teljesen átlagos, ATA-s, 2.1GB-s Quantum Fireball, bár azért kapott a biztonság kedvéért egy Apple logót a matricára, biztos azért, hogy ne érezze magát kényelmetlenül a sok Apple cucc közt

A floppy és a CD meghajtót egyben ki tudtam venni a tartóállványukkal együtt. A CD-olvasó 12x-es, ATA csatolós, Apple gyártmány, a floppy Mitshubishi, érdekessége, hogy nem a szokásos floppykábelje van, hanem egy 20 eres kábellel csatlakozik az alaplaphoz, és az áramot is ezen keresztül kapja.

Miután mindent kibontottam a gépből, eljutottunk odáig, hogy alaplap.

A bal felső sarokban van a tápegység csatlakozója, alatta és kicsit jobbra a SCSI vezérlőé, mellette a floppy, majd kicsit fel a két IDE csati.
Nagyjából középen, de azért eltéveszthetetlenül a memóriák, három slot, elvileg SDRAMok (öcsém megszámolta: 168pin, tehát SD). A két foglalt slot egyébként Dual Bank felirattal van ellátva, a maradék egy alatt a Single Bank felirat olvasható. Talán valami Dual Channel-szerűség.

IBM gyártmányú, darabonként 32 megás modulok

A RAMok alatt a hosszú fehér slotba megy a Riser kártya.
A jobb felső sarokban lévő fekete kockán olvasható felirat: Computer Clock Battery. Igen, ez bizony a CMOS lesz.

Alatta pár ismeretlen funkciójú dolog, alatta egy barna slot, illetve egynek a helye. A meglévő slot felirata Cache DIMM, itt még nincs a prociba integrálva az L2, ez megy bele:

A fölötte lévő slot helye mellett a ROM DIMM felirat olvasható.

Mindez alatt a jobb alsó sarokban egy pár grammos alumínium borda (már ha nevezhetjük annak) alatt található az AIM (Apple - IBM - Motorola) által fejlesztett, 5 forintos méretű, 200MHz-es PowerPC (Performance Optimized With Enhanced RISC Processor Chip) 603e processzor.

Komoly proci: 600 nanométeres csíkszélességgel készült, 16kB L1 cache van benne és 2,6 millió tranzisztor. 3.3 Voltos magfeszültsége mellett sajnos nem tudom mennyit fogyaszthat, de kiindulási pont lehet, hogy ugyanennek a procinak a 350nm-s változata (603ev) 300MHz-en 6W-ot evett, tehát valószínűleg ez sem szívja le a Paksi Atomerőművet indításkor.

A bal alsó részt a videókártya uralja, melynek chipjén az ATi Technologies logó díszeleg, alatta pedig a cserélhető memóriájának slotja látható. A chip maga egy ATI Mach 64-es, sebességben valahol az S3 Trio64 körül vagy alatt van. (A chip beazonosítását köszönöm eziskamu kollégának.)

A gép összeszerelési minőségére nem lehet panasz: tényleg pár csavar tartja az egészet, mégis nagyon masszív, mindent csak meghatározott sorrendben lehet kivenni, mert minden tart mindent. Azt azért hozzá kell tenni, hogy miután kész lettem a fényképezéssel, egy óra ment el azzal, hogy az Istenért nem volt hajlandó normálisan "összerakódni" a gép. Aztán kiderült, hogy egy kis fémfülecske a CD-olvasó alatt rossz helyre csúszott és elgörbült. Szerencsére a helyreigazítása után össze tudtam rakni.

Ezzel a hardver bemutatásának a végére is értünk, most lássuk a régi rendszert, adjunk az Apple-életérzésnek! Kedves olvasók:

Mac OS 8

A cikk még nem ért véget, kérlek, lapozz!